Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-09-01 / Supplementum

FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005. 57-62. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Orálbiológiai Tanszék, Budapest Az Orálbiológiai Tanszék DR. ZELLES TIVADAR, DR. VARGA GÁBOR Az Orálbiológiai Tanszék a Fogorvostudományi Kar egyetlen elméleti tanszéke. Bár hivatalosan csak 1989-ben vált önálló tanszékké, az orvosegyetem Kórélettani Intézetének keretei között az előbb kéttagú, majd mind nagyobb létszá­mú, aktivitású és fokozódó önállóságú egység mintegy negyven esztendős múltra tekinthet vissza. A Tanszék alapító tanszékvezető egyetemi tanárának, dr. Zelles Tivadarnak a szakmai pályafutása gyakorlatilag egybeesik ezzel az idő­szakkal. 2002-től dr. Varga Gábor a tanszékvezető. Az Orálbiológiai Tanszék alapvető szerepe a fogorvosképzésben az elméleti alaptárgyak és a fogorvosi klinikai tárgyak közötti kapcsolat megteremtése, a magas tudományos igényű fog­orvosi szemlélet megalapozása. Ennek megfelelően az oktatott tárgyak az Általános és Orális Patofiziológia, az Orá­lis Biológia és az Orális Diagnosztika fogorvostanhallgatók számára. Az oktatási cél megvalósítása mellett ugyanolyan jelentőségű, hogy az Orálbiológiai Tanszék létrejöttével a Fogorvostudományi Kar egyidejűleg kutatóbázist is kapott. Korábban a kandidátusi cím eléréséhez, ma a PhD fokozat megszerzéséhez nyújt infrastrukturális és szakmai hátteret a fogorvosi végzettségű, illetve a fogorvostudomány és más tudományágak határterületein szakemberek számára. A fő kutatási területek magukban foglalják a nyálmirigyek működésének vizsgálatát, a cariespreventív célból alkalmazott flu­­oridok hatásmechanizmusának, a különböző immunpathológiai kórképek stomatológiai vonatkozásainak, a szájüregi leukoplakia permeabilitásának és az epitheliális elektrolit és víztranszport molekuláris mechanizmusainak tanulmányo­zását, valamint a nyálmirigyek génterápiás célú klinikai felhasználásának megalapozását, és fogeredetű őssejtek izolá­lását, jellemzését és potenciális klinikai alkalmazásuk előkészítését. Kulcsszavak: orális biológia, történet, kórélettan, orális diagnosztika, fogorvostudomány, egyetemi oktatás, kutatás, Ph.D.-tanulmányok Egy orvos-/fogorvosképzéssel foglalkozó egyetemi kar szervezeti egységeinek létrehozásakor elsődleges köve­telmény a betegellátás alapvető szakterületeinek oktatá­sát végző klinikák megszervezése. A gyógyítás magas szintű művelésének igénye ezzel párhuzamosan elen­gedhetetlenné teszi az orvosbiológiai alaptudományokat oktató és művelő elméleti háttér megteremtését is. Ez az orvosképzési és történeti alapigazság Karunk, a Sem­melweis Egyetem Fogorvostudományi Karának eseté­ben is érvényesült. 1989-ben alakult tanszékké az akkor már mintegy negyedszázados oktatási és kutatási múlt­tal rendelkező Orálbiológiai Csoport. A valamivel később alakult Parodontológiai Klinikával együtt a Karnak ez a két szervezeti egysége már nem „rendeleti úton, szin­te a semmiből”, hanem szerves fejlődés révén jött lét­re, mert adott személyi állománnyal, vezetővel, oktatá­si, tudományos és betegellátási munkában összeková­­csolódva, quasi tanszékként működtek már korábban is. Amikor a Fogorvostudományi Kar megalakulásának 50. éves jubileumát ünnepeljük, és az egyes tanszékek lét­rejöttének történetét közreadjuk, nem elsősorban azok­kal a statisztikai adatokkal kívánunk foglalkozni, ame­lyek az évenkénti tanévkönyvekben is megtalálhatók, hanem azzal a fejlődéstörténeti eseménysorral, amely tanulsággal szolgálhat a jelen számára, de visszaem­lékezést jelent a végül is még nyugdíjkorba sem került Kar egész közössége számára, amelynek nem egy tag­ja maga is megélte a Kar születését és a gyermekbeteg­ségek korát. Az Orálbiológiai Tanszék, a Fogorvostudományi Kar elméleti tanszékének létrejötte, oktatási és kutatási feladatainak fokozatos bővülése Néhány évvel a Fogorvostudományi Kar 1955. évi meg­alakulását követően a fogorvostanhallgatókat is okta­tó elméleti intézetekben megjelentek az első fogorvos­­diákkörösök. A Kórélettan szigorlatot követően a tan­tárgy előadója, Kemény Tibor közülük is elsőként Zelles Tivadart hívta laboratóriumába diákkörösnek. Az inté­zet igazgatója Sós József akadémikus, későbbi rektor - aki elkötelezett híve volt a határterületi kutatásnak - két évvel később gyakornoki állás létesítését kérte az akkori dékántól, Balogh Károlytól és a minisztériumtól. Nem kevés félreértés, meg nem értés és harc után Sós professzor aláírhatta a Kórélettani Intézet első fogorvos oktatójának kinevezését 1961-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom