Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-09-01 / Supplementum

40 - — FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005.

nikai körülmények között alkalmazható, nem invazív, és a betegek számára különösebb megterhelést nem jelent. Lézer-Doppler (LD) áramlásmérő Klinikánkon 1996-ban került beszerzésre. Noha állatkísérletes alkalmazásában volt már gyakorlatunk, humán szájképletek keringésváltozásának regisztrálásához új szempontok alapján új regisztrációs eljárások kidolgozására, ill. adaptálására volt szükség. A páciens-vizsgáló orvos együttműködésének időbeni korlátozottsága mellett regisztrált keringésváltozások reprodukálhatósága, követéses vizsgálati mód kidolgozása jelentették kezdetben a legfontosabb megoldandó technikai feladatokat. A marginális gingiva véráramlás változásának meghatározásához az LD áramlásmérő szonda ínyszéli rögzítésére a fogsorról készült lenyomatba illeszthető mikromanipulátort fejlesztettünk ki (3. ábra). Az így ismételten felvett értékeket

3. ábra. Manipulátorral rögzített LD szonda elhelyezése az íny véráramlásának mérésekor

vizsgálva adatokat kaptunk a mérések reprodukálhatóságára. A kapott értékeket azokkal az adatokkal vetettük össze, melyeket a mérőfej kézi rögzítésekor regisztráltunk. A mért értékek átlagának szórásából, valamint az átlagból számolt hányados jelentősen nagyobb volt a mérőfej kézi rögzítésekor, mint a mikromanipulátoros fixációk esetében (p<0,001) [8]. A fogakat körülölelő marginális gingiva 3 pontján regisztrált LD véráramlás értékek átlaga egymástól nem különbözött. Nem volt különbség a regisztrált áramlásértékek között a jobb és bal

oldalon, de jelentős volt az eltérés az alsó foghoz tartozó marginális gingivában a felsőkhöz képest (p<0,05). Méréseinkből arra következtettünk, hogy a fogak marginális gingivája fiziológiás körülmények között homogén vérellátással rendelkezik. Egészséges nyálkahártya esetén nincs véráramlás-különbség az állcsontok jobb és bal oldalán a homológ fogakhoz tartozó marginális gingiva véráramlásában, ezért az ellenoldali értékek egymás kontrolljaként használhatók. Az alsó és felső állcsonti fogak gingivális áramlásában mért eltérés azok eltérő vascularizáltságára, ill. keringésregulációjára utalhat [25].

Mint korábban már körvonalaztuk, a fogágy-betegségek kóroktanában legfontosabb szerepe a dentális plakkban előforduló baktériumoknak van, melyek felhalmozódásáért az elégtelen szájhigiéné, valamint az elálló szélű rossz tömések, ill. fogpótlások a felelősek. Az ezek mellett felszaporodó plakk-baktériumok különböző produktumai (toxinok, sejtfalmaradványok stb.) az íny kötőszövetébe jutva kezdetben csak az ínyszél gyulladását okozzák. A gingivitis klinikai képére jellemző a papillák, valamint a papillák közötti szabad ínyszél ödémás duzzanata, vérbősége, enyhe mechanikus irritációval kiváltható ínyvérzés, majd a tasakképződés. A gingivitis felsorolt tünetei jelentős mértékben vasculáris elváltozásokhoz kötött. Vizsgálatot végeztünk, melynek során esztétikailag is kifogásolt hídpótlással rendelkező beteg protetikai rehabilitációjakor monitoroztuk a gyulladt marginális gingiva állapotváltozásait. Az ínyszél pillanatnyi kondíciójának jellemzésére a gingivális index felvétele mellett a gingiva szöveti perfúziójának regisztrálását végeztük LD véráramlás-mérővel. A beteg panaszainak rendezésére kezdett kezelés során a fenti adatok gyűjtését a gyógyítás hét stádiumában végeztük. A kiindulási értékeket az egyes közbenső, ill. a fogazat rehabilitációja után felvett értékekkel hasonlítottuk össze. Az eredeti koronák eltávolítását követően - új, optimális formájú ideiglenes pótlás készítése után - a parodontium állapota körkörösen nem mindenütt javult egyenletesen. Az egyes fázisok során meghatározott véráramlás, valamint az azonos helyeken felvett gingivális index értékek között szignifikáns korrelációt (r=0,37; p<0,01 ) találtunk. A kezelést követően az öt mérőpontban regisztrált véráramlás-értékek szignifikáns csökkenését (-21%; p<0,001) regisztráltuk. Szignifikánsan eltérő módon változott a perfúzió az öt mérési helyen (p<0,001), továbbá szignifikáns (p<0,001) interakció volt a hely és a beavatkozás között. Vizsgálataink alapján úgy véljük, hogy míg a hagyományos parodontális indexek érzékenysége viszonylag korlátozott, addig a LD véráramlás-mérés a gingiva állapotában beállt apróbb változásokat is jól tükrözi [43].

A mindennapi fogorvosi gyakorlat fontos része a carieses, ill. hiányzó fogak rekonstrukciója. Azért, hogy a rekonstrukció kifogástalan legyen, s a marginális gingiva és a parodontium állapotát ne rontsa, a fogak, ill. azok közvetlen környezetének igen pontos lemintázására van szükség. Fogpótlások készítésekor a prepa-