Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / Supplementum
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005. 41 rált fogak lemintázásához mechanikai, ill. kémiai ínybarázda-tágítást végzünk. A tágítás célja a preparáláskor esetleg megsérült marginális gingiva mintavételt zavaró vérzésének megállítása, ill. a preparált fogak subgingivális részének feltárása és szárazon tartása. Használható e módszer a marginális gingiva preparálási sérüléseinek megelőzésére is. A nem kellő módon, s ideig végzett sulcustágítás azonban a marginális gingiva irreverzibilis retractióját vonhatja maga után. Bár fontosnak látszik, de nincs adatunk arra vonatkozóan, hogyan változik az ínyszél véráramlása a sulcustágítási procedura alatt, valamint azt követően. A szabad ínyszél reverzibilis deformálhatóságát biztosító kötőszöveti makró molekulák termelődéséért, a crevicularis transzudátum képződéséért, illetőleg a sérülést követő ínyvérzésért ugyanis döntően a marginális gingiva szöveti perfúziója, a parodontium ereinek állapota a felelős. Munkánk során többféle kémiai anyaggal átitatott fonal keringésre gyakorolt hatását tanulmányoztuk, ugyancsak LD áramlásmérő segítségével klinikai beteganyagon. A sulcustágításnak a marginális gingiva perfúziójára gyakorolt várható hatása adott fonalvastagság esetén a felvett gyógyszeroldat mennyiségétől is függ, és ez a klinikumban viszonylag kevésbé standardizált, ezért először a fonal folyadékfelszívó képességét tanulmányoztuk az idő függvényében. E bevezető kísérlet sorozat célja tehát a fonalak maximális telítődési idejének meghatározása, valamint a folyadék felszívás folyamatának standardizálása volt. Három különböző vastagságú retrakciós fonal folyadékfelvevő képességét vizsgáltuk négy sulcus-tágító oldat esetén. Eredményeink szerint a felszívódás kinetikája az idő függvényében lineáris rendszerben logaritmikus összefüggéssel, az alábbi általános egyenlettel írható le: y = k + k’. Igx, ahol k és k’ a retrakciós fonal és a sulcustágító folyadék minőségétől egyaránt függő empirikus állandók [10]. Úgy látjuk továbbá, hogy a retrakciós fonal felhelyezésekor tapasztalt jelentős kezdeti áramlás csökkenésért döntően a fonal által létrehozott mechanikus kompresszió a felelős. A fonal eltávolítása után jelentős reaktív hyperaemia jött létre a 1000-800 i 400- ! 200-i> *0) > 0j A WBÊÊÊM ifonal+NaClv 0 5 10 15 20 25 30 Idő (perc) 4. ábra. A marginális gingiva keringésének változása fiziológiás sóoldattal átitatott retractios fonal sulcusba helyezését (f), ill. eltávolítását (1) követően. A barázdatágítás időtartamát vízszintes vonal jelöli (fonal + NaCI) fiziológiás sóoldattal, alumínium-kloriddal, ill. vasszulfát oldattal átitatott tágító fonal alkalmazásakor. Ez a hyperaemia a megfigyelés időtartama alatt (15 min) alig csökkent (4. ábra). Az adrenalintartalmú (0,1%) fonal esetében hyperaemiát nem észleltünk, a véráramlás a fonal eltávolítása után is csökkent maradt, és a normál értéket a mérés 15. percében sem érte el (5. ábra). Úgy látjuk, hogy a vizsgáltak közül az adrenalin látszik a leghatékonyabb sulcustágító anyagnak. Az adrenalinos barázdatágítás esetleges szisztémás mellékhatásainak értékelése azonban további adatgyűjtést igényel. Kísérleteinkből az is következik, hogy a szokásosan alkalmazott sulcustágító folyadékok esetében lenyomatvételkor a marginális gingiva hyperaemiás. Tartós érszűkület csak adrenalin alkalmazásakor jön létre [15]. 5. ábra. A marginalis gingiva keringésének változása adrenalinnal (0,1%) átitatott retractios fonal sulcusba helyezését (í), ill. eltávolítását (J.) követően. A barázdatágítás időtartamát vízszintes vonal jelöli (fonal+ adr.) III. Hogyan tovább? Minden kutatással foglalkozó szakember tudja, hogy valamely tudományos kérdés megválaszolása során számos új, nyitott kérdés merül fel. Saját munkánk is ilyen. Folyamatban van a marginalis gingiva adrenalinra érzékeny receptor-struktúrájának feltérképezése, egyéb, elsősorban endothel eredetű mediátorok (endothelin) lehetséges szerepének tisztázása a gingivakeringés élettanában [11, 33]. Választ kívánunk adni arra a kérdésre is, hogy hogyan befolyásolja az ínybarázda kemomechanikai tágítása a sulcus-folyadék-képződés dinamikáját, ill. hogy a tágítás maga milyen mértékű, s tartósságé. Végül adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a Szolcsányi és mfsa/[41] által megfigyelt afferens idegingerlésre kiváltott elsődleges neurogén gyulladás általános gyulladásgátló hatása a marginalis gingiva területére is érvényes [9], Mint azt a Klinika tudományos aktivitásának csak jól körülhatárolt, szerény részét bemutatni szándékozó jelen közlemény remélhetőleg tükrözi, az immár 50 éves Konzerváló Fogászati Klinikának volt tudományos munkássága, s talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt írom,