Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-02-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 1. sz. 2005. 21-25. Semmelweis Egyetem, Fogorvos-tudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest Kérdőív használata rizikófaktorok kiszűrése céljából időskorú páciensek kezelése esetén DR. KOZÁK LILI, DR. ÁBRÁM EMESE, DR. KIVOVICS PÉTER A mindennapi fogorvosi gyakorlat fontos része az általános és fogászati anamnézis felvétele. 2001-ben végzett felmé­rés szerint Magyarországon a 60 éven felüliek aránya 27%. Az előrejelzések az átlag életkor emelkedésével számol­nak, és a lakosság további elöregedését jósolják. Mivel a fogorvosi kezelésre jelentkező páciensek átlagéletkora meg­emelkedett, így jelentősen nőtt a kezelések általános szövődményeinek rizikója. Egyre nagyobb szükség van a fogor­vosi kezeléskor fellépő hirtelen rosszullétek megelőzésére, melyek időnként életveszélyes állapotokat is előidézhetnek. 1941-ben az American Dental Association olyan egészségügyi kérdőív-rendszert dolgozott ki, amely az American Soci­ety of Anaesthesiologists (ASA) rizikócsoport beosztásán alapszik. 1993-ban K. J. M. de Jong és munkatársai számol­tak be a kérdőív klinikai felhasználásának tapasztalatairól. Ezek alapján az Európa Tanács Egészségügyi Bizottsága mellett működő fogorvosi munkacsoport európai bevezetésre ajánlotta. Vizsgálataik során a szerzők arra keresték a választ, hogy az ASA által szerkesztett kérdőív mennyiben segíti az anam­nézis felvételét. Felmérésük arra is kiterjedt, hogy az általuk vizsgált páciensek mely rizikófaktorba tartoznak. 207 páci­ens adatait dolgozták föl, akika Semmelweis Egyetem, Fogorvos-tudományi Karának beteganyagából véletlenszerűen kerül­tek kiválasztásra. Eredményeikből kiemelnénk, hogy az ASA rizikócsoportok közti megoszlás a következőnek adódott: ASA I.: 35,8%, ASA II.: 24%, ASA HL: 17%, ASA IV.: 23,2%. A 60 év feletti korosztályban ASA I.: 20,9%, ASA II.: 13,2%, ASA III.: 24,2%, ASA IV.: 41,7%. A felmérés eredménye igazolja, hogy az ASAIII. és IV. rizikócsoportok előfordulási aránya a 60 év feletti korcsoportokban nő, így emelkedik azon páciensek száma, akiknél az anamnesztikus adatok miatt a kezelés módosítására lehet szükség. A beosz­tás alkalmas arra, hogy tájékoztassa a fogorvost a beteg kezelését befolyásoló egészségi problémák természetéről. Kulcsszavak: gerontológia, gerostomatológia, rizikófaktorok, statisztikai adatok Bevezetés A 60 éven felüliek aránya Magyarországon - a Közpon­ti Statisztikai Hivatal adatai szerint-napjainkban 27%. Az előrejelzések az életkor kitolódásával számolnak, és a lakosság további elöregedését jósolják [4, 7]. Mivel a fogorvosi kezelésre jelentkező páciensek átlagéletkora megemelkedett, így jelentősen növekedett a kezelések általános szövődményeinek rizikója [1, 5,8]. Egyre nagyobb szükség van a fogorvosi kezeléskor fel­lépő hirtelen rosszullétek megelőzésére, melyek életve­szélyes állapotokat is előidézhetnek. Az anamnézis, vagyis kórelőzmény mindazoknak a panaszoknak és tüneteknek, vizsgálati adatoknak az összegyűjtése, amelyek információt nyújtanak a beteg­ség kezelésére, kialakulására, más betegségtől való elkülönítésre, és kiinduló pontot nyújt a helyes diagnó­zis felállítására [6]. A mindennapi fogorvosi gyakorlat integráns része az általános és fogászati anamnézis felvétele. A fogorvos kezelés előtt rögzíti azokat az általános és fogászati kór­előzményeket, amelyek befolyásolják, illetve kapcsolat­ban állnak a fogászati kezeléssel. 1941-ben az American Dental Association olyan egészségügyi kérdőív-rendszert dolgozott ki, amely az American Society of Anaesthesiologists (ASA) rizikócso­port-beosztásán alapszik [2,3, 7], Ezeket a rizikócsopor­tokat az ASA 1941-ben határozta meg azon páciensek számára, akik általános anaesthesiában részesültek. Ezt a beosztást 1979-ben intravénás érzéstelenítéssel vagy inhalációs narkózisban kezelt páciensek számára módosítottak. Az ASA értékek alapján kidolgozott kér­dőívet Európában először Abraham Inpijn, Karin de Jong és munkatársai vizsgálták Hollandiában, akik az Acade­mic Center of Dentistry fogorvostan-hallgatóit oktatták belgyógyászatra [3]. A kérdőív klinikai felhasználásá­nak tapasztalatairól 1993-ban számoltak be. Ezt köve­tően számos európai országban végeztek vizsgálatot a kérdőív gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban. Ezek alapján az Európa Tanács Egészségügyi Bizottsága mel-Erkezett: 2003. november 24. Elfogadva: 2004. február 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom