Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-10-01 / 5. szám

187

FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 5. sz. 2005.

ladásos reakciót eredményezve. A sérült sejtmembránból foszfolipáz A2 enzim hatására arachidonsav szabadul fel, amelyből cyclooxygenáz hatására prosztaglandinok képződnek. Ezek közül elsősorban a prosztaglandin E2 játszik jelentős szerepet a gyulladás, illetve a fájdalom létrejöttében. Önmagukban nem okoznak fájdalmat, viszont csökkentik a szabad idegvégződések ingerküszöbét valamennyi ingerrel, illetve más gyulladásos mediátorokkal szemben, amelyek a sérült sejthártyán jutnak át a szabad idegvégződés közelébe. A szabad idegvégződésekből felszabaduló substance P, illetve Calcitonin Gene Related Peptide (CGRP) vazodilatációt és ödémát okozva felerősíti a gyulladásos folyamatot. A receptorsejtek testében szintetizált substance P orto- és antidromosan is transzportálódik. Jellemző, hogy a periféria felé transzportált mennyiség mintegy négyszerese a központi struktúrák felé haladó mennyiségnek [1],

Az afferens információt vastag (A béta), vékony mielinhüvelyes (A delta) és velőtlen (C) afferens rostok szállítják a magasabb idegi struktúrák felé. Feltételezhető, hogy az A béta rostok az ún. előfájdalom, az A delta rostok az éles, míg a C rostok a tompa, mély fájdalomérzés kialakulásában töltenek be szerepet. Közülük az A béta rostok vezetési sebessége a legnagyobb, 33-75 m/s. Az A delta rostok szállítják a fájdalom gyors komponensét, az impulzusok sebessége 6-30 m/s, a C rostok a fájdalomérzet lassú komponenseinek kialakulásában töltenek be szerepet, vezetési sebességük 1,0-2,5 m/s [13]. Az orofaciális területről eredő fájdalmak esetében az inger behatási helyétől a központi idegrendszerig megteendő út rövidebb, mint testünk más területei esetén, így a vezetési sebességekben meglevő különbség kevésbé mutatkozik meg időbeli eltérés formájában.

Az idegrost-típusok eltérő funkcionális tulajdonságait használjuk ki helyi érzéstelenítés során. Az ilyen érzéstelenítőszerek alacsony dózisban csak a vékony mielinhüvelyes, illetve a mielin-hüvely nélküli rostokra hatnak, szelektíven blokkolva az A delta és C rostok fájdalommal és hőingerekkel kapcsolatos ingerületi folyamatait, a vastagabb mielin-hüvelyes rostok által médiáit, proprioceptív, finomtapintási és motoros funkciók megtartása mellett.

Az afferens rostokat osztályozhatjuk a fájdalmat kiváltó inger természete szerint is:

1. A delta, mechanothermikus nociceptív afferensek, amelyek erőteljes mechanikai, illetve hőingerekre reagálnak;

2. C, polimodalis nociceptív afferensek, amelyek kifejezett hő-, mechanikai és kémiai hatások által kiváltott ingerületeket továbbítanak;

3. magas ingerküszöbű mechanoreceptív afferensek, amelyek leginkább erőteljes mechanikai ingerekre reagálnak. Az ilyen rostok többsége, vezetési sebességük alapján, A delta típusú, bár kis számban található közöttük A béta típusú is [41],

Az orofaciális régióból eredő fájdalomérző afferensek döntően a nervus (n.) trigeminusban haladnak, de kisebb

mértékben a n. facialis, glossopharyngeus és vagus rostjai, valamint a felső nyaki idegek is részt vesznek a fájdalomingerületek szállításában [24],

III. Agytörzsi struktúrák

Az orofaciális régióból származó fájdalmi információt hordozó primer trigeminális afferensek sejttestei a Gasser-dúcban találhatók. Innen a trigeminus agytörzsi szenzoros magcsoportjához haladnak, ahol másodlagos neuronokra kapcsolódnak át. Ez az agytörzsi komplex a hídtól a felső nyaki gerincig terjed. Része a nucleus sensorius principalis nervi trigemini (n. V.) és a nuci, tractus spinalis n. V., amely továbbosztható rostro-caudalis irányban subnucleus oralis-, interpolaris- és caudalisra (Id. 1. ábra). Ez utóbbi egészen a nyaki gerincvelő területére terjed, és ott egybeolvad a gerincvelő hátsó szarvával. Működése alapján a gerincvelő hátsó szarvában található substantia gelatinosa agytörzsi megfelelője, ezt tartják az orofaciális régióból származó nociceptív információ elsődleges agytörzsi kapcsolóállomásának.

Az itt található szekunder neuronokat (gerincvelői analógjaikhoz hasonlóan) három fő csoportba sorolhatjuk:

1. magas küszöbű, más néven nociceptív-specifikus idegsejtek, amelyek kizárólag nociceptív ingerre reagálnak, és A delta és C rostokon keresztül kapják a beérkező információt;

2. „wide dynamic range” (WDR) neuronok, amelyek mind fájdalmi, mind pedig nem fájdalommal kapcsolatos ingerekre reagálnak. Ennek megfelelően fel-1. ábra. A szenzoros információ-áramlásban szereplő agytörzsi trigeminus magvak, valamint thalamikus, szomatoszenzoros kérgi kapcsolataik