Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-10-01 / 5. szám
188 FOGORVOSI! SZEMLE ■ » ért . 5. sz. 2005. tételezik, hogy mind w=»*utagahib folöhüwélyes affe rensektől. mind vämny mitílrr-teratelyes és mein hüvely nélküli afferensek felöl kapnak ünpuitot; 3. alacsony ingerküszöbül mectomikaii ingerekre reagáló neuronok [30], amfe^fek érzékeüllenek bőr eredetű nociceptív ingerekre. bár egyes szerzők beszámolnak a fogból efeküromos ingerllésáre is reagáló ilyen típusú neuranofarőlL Az Ilyen sejtek elsősorban finom mediarakai információikat (pl.: érintés) kapnak vastag vfeötowellyes afffferanseken keresztül. A nociceptív specifikus- és ifflOR-, azaz a fajjdalkwinérzékelésben részt vevő neuronok közös jjéltemzöjje a kiterjedt területekről érkező irlíuriwfckfo-taraengemoia ugyanazon a neuronon. Ennek megfetelően súbnudlees caudalisban található noacepOv neuronok tülnyamö része konvergáló informáaökatkapazandjőir, aszápregi nyálkahártya, az állkapocsűüéL a rágó-és nyeMzomzad, a fogbél, sőt a nyak bizonyos Iterallietei fötal po}. Ez magyarázat lehet a fej-nyak regwoiian gyakran tapasztal kivetü lő fájdalom jelenségére, amikor is nem ott épk meg a fájdalmat, ahol a szövetkairosodast okozó linger tol tonem szervezetünk egy távolabbit esetleg teljesen ép területén. Ezen konvergenciákjjöfenilDs meszecsaka megfelelő terület elektromos ingerlésével rmultaihatö loi, míg természetesebb ingerekkel nem. Érmek alapján feAétöle/totő, hogy erőteljesebb ingerek vagy az língertcüszöb csökkenésének hatására (gyulladás. déaHfererttáoió) a konvergencia kifejezettebbé válik. kmekűMö fágdaknat eredményezve (pl.: fogbélgyulladás. áHkatpocsiziüteti vagy myofasciális megbetegedések során és más oamöfaciiáiis fájdalommal járó állapotokban) A subnucleus caudalis hal retege közüli az L II . V. és Vl-os vékony izomeredébűállererisekésazairöbőr, illetve a fogbél felől érkező naraæpUiv afferensek végződés i területe, míg a III. és IV. rétegben vastagabb, gyorsabb vezetési sebességű, kis intemzftásű nrnedtomikws ingerek érzékelésében szereplő primer afferensek végződnek. Külön említést érdemel! a i. réteg, tekiinitwe, hogy itt jelentős mennyiségű magasai* agyteiilletek felől érkező noradrenerg és szerotorwnerg rost ifegződfik, amelyek a szomatoszenzoros szabáttyozásiban töltenek be szerepet [41]. A subnucleus caudalis neuimrÿannak végződés» területei a hátsó thalamus, a kisagy, a pentarpeduicttalíts szürkeállomány (PAG), a híd parabrachialis részei az agytörzsi formatio reticularis, a gerincvelő és az agytőrzsi trigeminus komplex subnudleus orálisa. Egyes neuronok több területre is küldőink rostokat Bizonyos területek (pl.: thalamus) az orofaoáfis szenzoros információ átkapcsoló állomásai, míg mások (subnucleus orális, PAG) inkább a szenzoros információ szabályozásában töltenek be szerepet Az elmúlt évek során egyre több adat gyét össze arra vonatkozóan, hogy a rosztráisátoan éltolyezkedö trigeminus magvaknak is szerepük von az orofedáfes nociceptív folyamatokban [4S| Elsősorban a subnudleus orálisban írtak le nociceptív ingerekre reagáló neuronokat. Ezek a neuronok is kiterjedt thalamikus kapcsolatokkal rendelkeznek, viszont perifériás C típusú rost alig végződik ÉL A C-afferenseken keresztül mediálódó nociceptív irforrtoció előbb a caudalis mag II. rétegében átkapcsolódik, majd onnan jut az oralis mag neuronjaihoz. A subnucleus interpolarisban [19,37] és a trigeminus fő szenzoros magjában is találtak fogbél és bőr eredetű nociceptív ingerekre reagáló idegsejteket. Ezek pontos szerepe még kevéssé tisztázott. Egyes vélemények szerint közvetlenül részt vesznek az orofacialis nocicepckj folyamatában, míg mások az ún. fog eredetű etőfájdakxn jelenségében tulajdon ítanak nekik szerepet. A nociceptív primer afferensek és a szekunder neuronok közötti neurotranszmitter nagyrészt glutamát, CGRP és substance P, amely a nociceptív specifikus és WDR- neuronok kifejezett excitációját eredményezi. Az agytörzs szintjén jelentős szerepük van az endogén opiátoknak a szervezet belső fájdalomcsillapító működésében, amelyek a leszálló pályákon keresztül médiáit analgetíkus hatásukon keresztül valósulnak meg. Emellett más neurotranszmittereket (szomatosztatin, VIP, ATP, szero torán) is összefüggésbe hoznak az agytörzsi nociceptív ingerület-áttevődés gátlásával [41]. (Ld. még VI. fejezet: A fájdalom modulációja) A trigeminus magvakban található szekunder neuronok axonjai alapvetően három irányban haladnak. Többségük keresztezi a középvonalat, és a trigeminothaiamikus pályán keresztül a thalamushoz halad, ahol tercier neuronra kapcsolódik át. Más axonok a szenzoros trigeminus komplex egyéb magvaihoz juttatnak el információt, illetve különböző reflex-folyamatokban interneuron szerepet betöltve az agyidegek motoros magvaival létesítenek kapcsolatot. IV. Fogbél eredetű fájdalom A fogakat, illetve a pulpát fájdalomérzésben betöltött kitüntetett szerepük miatt gyakran használják fájdakxnmodeltekben [34]. Elterjedt nézet szerint a pulpát érő bármilyen típusú, küszöb feletti ingert fájdalomként élünk meg [29, 39]_ Bár ez a koncepció nagyrészt kontrollá lattan, anekdotikus klinikai megfigyeléseken alapszik, anatómiai és etektrofiztotógiai vizsgálatok szerint is a fogbelet ellátó idegrostok, elsősorban az A delta és C rostok tartományába tartoznak, amelyeket a szervezet más területein is a fájdalomérzéssel hoznak összefüggésbe. Feltételezések szerint az A delta rostok a pontosabban lokalizált, gyors, szaggató jellegű, éles fájdalom [2], míg a pulpáks axonok 70-80%-át kitevő [31] C típusú rostok a lassabb, tompa, nehezen lokalizálható tejdalom közvetítésében szerepelnek [4]. A fogbél eredetű A delta rostok idegvégződései mechanikai és ozmotikus ingerekre reagálnak, míg a C rostokat elsősorban 43 °C feletti hőingerek aktivizálják. Feltételezhető, hogy a fogbelet ellátó C típusú rostok jelentős része nem fáj dalmi információt közvetítő afferens, hanem a pulpa vér
