Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-10-01 / 5. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 5. sz. 2005.185-192. Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum Fogorvostudományi Szak Fogpótlástani Tanszék Orvostudományi Kar* Élettani Intézet Az orofaciális terület fájdalmainak neurofiziológiai háttere Összefoglaló referátum DR. PERÉNYI JÁNOS, DR. FAZEKAS ANDRÁS, DR. BENEDEK GYÖRGY* A dolgozat az orofaciális területről származó, illetve az ott megélt fájdalom perifériás és centrális idegi mechanizmusairól ad áttekintést: a szerzők definiálják a fájdalom fogalmát, elemzik a régióból kiinduló fájdalom jellegzetességeit, csoportosítják a fájdalomtípusokat, részletezik az akut és krónikus fájdalom közötti különbségeket. A nocicepcióban részt vevő receptorok és a fájdalom perifériás mechanizmusainak molekuláris szintű ismertetését követően a primer afferensek morfológiai és funkcionális jellemzőit tekintik át. A tárgyalt terület fájdalomérzésében szerepet betöltő agytörzsi magok és feladataik bemutatása után ismertetik a fogbélből kiinduló fájdalom kialakulásában szereplő primer afferenseket, a dentin-érzékenység magyarázatára kidolgozott teóriákat, illetve a primer afferensek agytörzsi végződéseiben fellelhető faji eltéréseket. Továbbiakban szó esik a magasabb idegi területek, elsősorban a thalamus és a szomatoszenzoros kéreg szerepéről az orofaciális fájdalom-élmény létrejöttében. Az utolsó részben bemutatják, hogyan szabályozzák a magasabb idegi központok és a neuro-endokrin rendszer, a nociceptív neuronok aktivitásának befolyásolásán keresztül, a fájdalom kialakulását. Kulcsszavak: orofaciális fájdalom, dentin-érzékenység, trigeminális nocicepció, fájdalom-moduláció I. Az orofaciális régió fájdalmának általános aspektusai A fájdalom mindannyiunk által ismert, szinte mindennapos, szavakkal mégis nehezen megfogalmazható érzet. Tényleges, vagy fenyegető szövetkárosodáshoz kapcsolódó kellemetlen szenzoros és emocionális élményként határozható meg. Ez az élmény többtényezős, összetett jelenség, amelynek vannak szenzoros-diszkriminatív, érzelmi, kognitív és motivációs elemei is [41]. Figyelembe véve a fájdalomérzethez kapcsolódó pszicho-fiziológiai eseményeket, a klinikai fájdalom, ahogy azt mi megéljük, minden bizonnyal csak az emberre jellemző [1], Fájdalommal járó bizonyos esetekben (pl. neuropathiak) a fájdalmasnak észlelt területen tényleges szövetkárosodás vagy annak veszélye nem áll fenn, de a fájdalomélmény verbális megjelenítése annak megfelelő kifejezésekkel történik. Nem minden esetben szerepel valamilyen ártalmas inger, amely kellemetlen szenzoros aktivitást eredményez, hanem a fájdalomélmény inkább egy szubjektív pszichológiai állapotként jellemezhető. Mindig valamely testrészünkhöz köthető, bár sokszor a kiváltó ok máshol található, sőt az a testrész, ahova a fájdalom kivetül, akár hiányozhat is, pl.: fantomfájdalom [1,26]. A fájdalom jelentőségét az azt elszenvedő számára elsősorban a hozzá társuló kellemetlen szubjektív élmény adja, és az ettől való szabadulás vágya az elsődleges motiváló tényező, amely egészségügyi ellátás felkeresésére sarkallja. Megélésében jelentős különbségek vannak az egyes személyek között, amelyek szerzett, viselkedési és pszichológiai okokra vezethetőek vissza, de megfigyelhetőek ilyen, kulturális, szokásbeli különbségeken alapuló, eltérések a különböző népcsoportok között is. Fogazati és szájüregi megbetegedéseket gyakran kíséri fájdalom, amely kihat az azt elszenvedő életminőségére. Egy kérdőíves vizsgálat szerint Toronto lakosai közül véletlenszerűen kiválasztott személyek 22, illetve 27%-ánál eredményezett viselkedésbeli, pszichológiai változásokat az orofaciális területről származó fájdalom, sőt egyes esetekben a társadalomban betöltött szerepekre is hatással volt [25]. A fájdalomtípusok csoportosítására többféle rendezőelv ismert. A továbbiakban ezeket ismertetjük. Érkezett: 2004. november 25. Elfogadva: 2005. június 1.
