Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-02-01 / 1. szám
16 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 1. sz. 2005. Tanulmányunkban célul tűztük ki az SzJSz-ben egyrészt a vizuál analóg skála (VAS) felhasználhatóságának vizsgálatát, másrészt a benzidamin hatóanyagú szájöblítő terápiás hatásának a felmérését. Anyag és módszer A PTE ÁOK Fogászati és Szájsebészeti Klinika Parodontológiai Osztályán 2002. augusztus 1. és 2003. január 31. között 42 páciens jelentkezett lokális szájnyálkahártyaelváltozás hiányában kialakult stomato-glossopyrosissal (1. ábra). A betegek többsége előzőleg egyéb szakrendeléseket is felkeresett már panaszaival, úgymint fülorr-gégészet, belgyógyászat, allergológia. 1. ábra. A vizsgálatban résztvevő ppáciensek megoszlása A vizsgálatba történő bevonás feltétele volt, hogy ne legyen jelen a szájnyálkahártyán lokális patológiás elváltozás, és legyen SzJSz-tünet. A bevezető szájhigiénés kezelés után 6 páciens panaszai megszűnéséről számolt be, két esetben a laborvizsgálatok vashiányt igazoltak, egy páciens ismert Sjögren-szindrómás volt, míg egy másik esetben a kórosan csökkent nyáltermelés után végzett kisnyálmirigy-biopszia Sjögren-szindrómát igazolt. Utóbbi pácienseket háziorvosukhoz, illetve immunológus szakorvoshoz irányítottuk, és nem vettek részt a további vizsgálatban. A benzidamin-tartalmú szájöblítő (Tantum Verde, CSC Pharmaceuticals Handels GmbH, Wien, Austria) hatásosságának vizsgálatában, a továbbiakban csak a szájüregi elváltozást klinikailag nem mutató 32 SzJSz-ban szenvedő páciens vett részt. A betegek átlag életkora 68,4 év volt (57-89 év között), 2 férfi, 30 nő vett részt a vizsgálatban. A beteganyagot két csoportra osztottuk: 16 páciens az előírásnak megfelelően 10 napig használta a benzidamin-tartalmú szájöblítőt, míg a másik 16 páciens (kontrollcsoport) hasonló színű, semleges hatású oldatot kapott. A vizsgálatban szereplő szájöblítő hatóanyaga 100 ml oldatban oldott 0,15 g benzydaminium chloratum, amely a nem szteroid gyulladásgátlók csoportjába tartozik, fájdalomcsillapító, antiexudatív, valamint antiszeptikus és helyi érzéstelenítő hatással rendelkezik. Elsősorban a száj, a torok és a fogíny gyulladásgátló és fájdalomcsillapító kezelésére, valamint szájüregi műtétek előtt és után ajánlják alkalmazását. Hatását sejtmembrán stabilizálással és a prosztaglandin szintézis gátlásával fejti ki [8, 10], Sikeresen alkalmazták fej-nyak területeket érintő citosztatikus és sugárterápia után fájdalomcsillapítás céljából [11]. Pácienseink 10 napig alkalmazták az öblítőt 3x5 mles dózisban, a leírásnak megfelelően. A kivehető fogpótlást viselőknél a vizsgálat előtt lokális antimikotikus kezelést alkalmaztunk a klinikailag tünetmentes, emelkedett Candida-csíraszám fennállásának lehetősége miatt [6]. Minden betegnél feljegyeztük az életkort, az alapbetegségeket, a szedett gyógyszereket, a viselt fogpótlás típusát, allergiát, káros szenvedélyeket. Mindenkinél készült előzőleg laborvizsgálat; vérkép, szérum-állandók, ionok (nagylabor). A betegeket megkértük, hogy adatlapon VAS segítségével (0-100%) rögzítsék a szájégés, illetve fájdalom, valamint a szájszárazság-érzés mértékét az öblítő használata előtt, illetve a használat 7. napján. A szájégés, a szájfájdalom és a szájszárazság-érzés tekintetében a változások mértékét 1-től 5-ig terjedő skálán kategóriákba soroltuk: 1/ határozottan rosszabbodott (a változás mértéke negatív, és meghaladja a 30%-ot); 2/ kicsit rosszabbodott (a változás mértéke negatív, és 10-30% között van); 3/ nem változott (a változás mértéke negatív és pozitív irányban is 10%-on belül van); 4/ kicsit javult (a változás mértéke pozitív, és 10-30% között van); 5/ határozottan javult (a változás mértéke pozitív, és meghaladja a 30%-ot) Ha az 1. és 2. kategória esetszámait és a 4. 5. kategória esetszámait külön-külön összevonjuk, akkor megkapjuk azoknak a betegeknek a számát, akik a kezelés hatására állapotromlást, illetve javulást mutattak. A statisztikai analízishez a Mann-Whittney-próbát alkalmaztuk. Eredmények A vizsgálatban résztvevő 32 páciensből 4 fő nem számolt be alapbetegségről, ők gyógyszert sem szedtek. A további 28 páciens alapbetegségeinek kezelésében alkalmazott gyógyszertípusok megoszlása az I. táblázatban látható. A gyógyszert rendszeresen szedő betegek átlagosan 5-féle készítményt szedtek (max. 12-, min. 2- félét). Kiemelhető a cardiovascularis megbetegedések és a hypertonia gyakorisága, valamint az anxiolítikumok, nyugtatok, altatók szedésének gyakorisága. A tanulmányban résztvevők laboreredményeiben a vizsgálat szempontjából kóros eltérést nem találtunk. A foghiányt és a fogpótlások előfordulását értékelve látszik, hogy a kivehető fogpótlások a betegek 78%-ánál
