Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 4. sz. 2005. 145-152. Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza, Egyetemi Oktatókórház, Szombathely Gnatológiai és Rekonstrukciós Protetikai Szakrendelés*, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály** A stomatognath rendszer ultrahangos - számítógépes modullal kiegészített -funkcionális vizsgálata DR. KISS GÉZA*, DR. KISS PÉTER* ÉS DR. PÁCZ MIKLÓS** A stomatognath rendszer anatómiai-funkcionális egység, melyet a fogak, az állcsontok és azok egymáshoz való viszonya, az állkapocsízület, a rágóizomzat, a központi idegrendszer alkot és határoz meg. A rendszer egyes elemeinek funkciózavara az egész rendszerre kihat. Klinikai vizsgálattal, fejecshelyzet meghatározásával, képalkotó eljárásokkal elsősorban a statikus állapotot vizsgáljuk. Klinikai mozgásanalízissel, axiográfiával, artikulátoros analízissel a stomatognath rendszer funkcionális elváltozásaira következtethetünk. A pontos, objektív diagnosztika és terápia szempontjából elengedhetetlen az állkapocsmozgások célirányos vizsgálata. A szerzők egy új műszeres diagnosztika első (magyarországi) tapasztalatait foglalják össze. Az ARCUS digma „3D-ultrahang-navigátor” egy olyan modern vizsgálóeszköz, amelynek segítségével az állkapocs kinematikáját tudjuk analizálni. A készülékkel betekintést nyerhetünk a condylaris és incisalis pontok, a jobb és a bal oldali condylus pont, illetve a kinematikai tengely azonos idejű térbeli elmozdulásába, sebességváltozásába, amelyek discoordinatióra, mozgáslimitatióra, hypermobilitásra, azaz funkcionális zavarra utalhatnak. Az állkapocsmozgások biomechanikai jellemzőit figyelembe véve bemutatunk néhány jellegzetes funkciódiagnosztikai ábrát. Az eredmények igazolják, hogy eme vizsgálómód sem teszi szükségtelenné az eddig alkalmazott eljárásokat, azokat kiegészíti, ugyanakkor diagnosztikus többletet ad, és a dysfunctiós betegek korszerű ellátásában nélkülözhetetlen. Kulcsszavak: stomatognath rendszer, funkcionális zavar, kinematikai tengely, azonos idejű térbeli elmozdulás, sebességváltozás Bevezetés és történelmi áttekintés Az emberi állkapocsízület condylusának és discusának discoordinatioját Annandale [2] 1887-ben említette először. Konjetzny [18] 1929-ben a habitualis luxatio kezeléséről és az ízületi kattanásról számolt be. Az állkapocs habitualis subluxatióját, mint egységes kórképet írja le, ami a discus articularis egy bizonyos elváltozásán alapul. A discus luxatióról nem tesz említést. A kattanást a condylusnak a discus gyűrődésén, ráncán való áthaladás közben keletkező zörejeként magyarázza. Axhausen [3] a luxatio több formáját különbözteti meg: 1. egyszerű luxatio, 2. recidiváló luxatio, 3. irreparábilis luxatio, 4. habitualis luxatio. Az első három forma az ízület normális és deformálódott állapotában is felléphet. A habitualis luxatio viszont a funkcionális károsodás kizárólagos és tipikus kísérőjelensége. A luxatiós formák különféle kattanó hanggal hozhatók összefüggésbe. Staplmohr[29] háromfajta megbetegedést különböztet meg: 1. ízületi kattanás, 2. habitualis luxatio és 3. intermittáló szájzár. Rosenthal[28] a szájzárat pontatlan kifejezésnek vélte. Az említett szerzők leírásai sok pontban az ízületi incoordinatiók pathomechanizmusát illetően a mai elképzeléseknek felelnek meg, de hiányzik az egyes funkciós részletek pontos megkülönböztetése. Dufourmentel[5], Axhausen [3], Eschler[7] és Fröhlich [14] klinikai megfigyeléseit Bauer [A] és Steinhardt [30] anatómiai-histologiai vizsgálatokkal támasztották alá. A vizsgálati módszerek fejlődése - pl.: a felső ízületi kamra kontrasztanyagos ábrázolása (Norgaard [25]), a duplakamrás arthrographia ( Westesson [31]), az axiographia (Gysi [15]) - további ismereteket adott az ízületi struktúrák pathomechanizmusáról. Az elektronikus vizsgálómódszerek (ECR-System) [12], (G. Mayerés H. dal Ri készüléke stb. [23]) az ízületi működés incoordinatiojának pathomechanizmusáról ugyan bővebb ismereteket adnak, de ezek használata bonyolultságuk miatt, nagy pontosságuk ellenére sem terjedt el a mindennapi gyakorlatban. Fa/rar[9] megalapozó munkájával, az „internal derangement”-tel sok félreértést tisztázott, azonban még nem tudta egyértelművé tenni a pathophysiologiai folyamatokat. Az intracapsularis dysfunctio mechanizmusáról megérkezett: 2004. december 30. Elfogadva: 2005. március 8.
