Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-08-01 / 4. szám

141 FOGORVOSI SZEMLE kai kapcsolatos szkeptikus állásfoglalását olvashatjuk. A 12. fejezet a maxillofacialis traumatológia tárgyköré­ben íródott. A könyv szöveges részét számos, a műté­ti eljárások kivitelezését bemutató rajz és fénykép teszi értelmezhetőbbé. 1970-ben jelent meg Szabó Jenő egyetemen kívüli főorvos segédtankönyve „Ambuláns szájsebészet” cím­mel [43]. A könyv igen sok, jól szerkesztett ábrával (fény­képet nem tartalmazott) teszi szemléletessé a gyakorló fogorvosok számára elsajátítható dentoalveolaris sebé­szeti beavatkozásokat. 1980-ban jelent meg Vámos Imre-Berényi Béla-lno­­vay János „Szájsebészet” című tankönyve [48]. A könyv szerzői a 25 évvel korábban megjelent tankönyv hiá­nyosságait kiküszöbölve, elsősorban a gyakorló fogorvo­sok tevékenysége kapcsán előforduló dentoalveolaris és traumatológiai beavatkozások terápiájával foglalkoztak. A korábban sokszor helytelenül, összefoglaló néven szájsebészetnek nevezett tudományterületek korrekt szétválasztását jelenti Szabó György 1997-ben megjelent „Szájsebészet, maxillofacialis sebészet” című tanköny­ve [44], A mű jelentőségét mutatja, hogy rövid időn belül mind angol, mind orosz nyelvű fordítása is megjelent. A szájsebészet területén a műtéti technikák fejlődé­se és a kifejlesztett új biokompatibilis anyagok elterje­dése a foghiányok pótlásának megszüntetése céljából egyre nagyobb teret nyert az implantológia. Korábban a szájsebészettel és a fogpótlásokkal foglalkozó művek egy-egy rövid fejezete tárgyalta ezek csoportosítását, ismertette elkészítésük rövid leírását. Az első magyar nyelvű összefoglaló mű szerzője Divinyi Tamás, a könyv címe „Fogászati implantológia”, a megjelenés éve: 1994 [20], melyet azonos címmel kibővített 2. kiadás követett 1998-ban. Az implantáció-alapú fogpótlásokat tárgyal­ja az „Implantációs fogpótlások a fogorvosi gyakorlat­ban” címmel 2002-ben megjelent újabb kiadvány [21], melynek szerzői Divinyi Tamás, Kádár László és Flóth Lajos. A szájbetegségeknek, mint önálló tudományterület­nek a tankönyve csupán 1959-ben jelent meg. Ekkor adták ki Sugár László „Szájbetegségek” [40] (8. kép) című tankönyvét (közel 35 évvel Morelli azonos című művét követően). A könyv négy részre tagolódik. Az első a szájképletek leírásával és élettanával foglalkozik, a második a diagnosztikai vizsgáló módszereket ismerte­ti, a harmadik a szájnyálkahártya betegségeit tárgyalja, míg a negyedik rész a parodoncium kóros elváltozásai­ról szól. A mű a korábbiaktól eltérően a betegségek osz­tályozásának alapját nem azok lokalizációja alapján tár­gyalja, hanem a modern szemléletnek megfelelően az etiológiát helyezi az előtérbe. A szakterületnek az álta­lános orvosokkal történő megismertetése céljából került kiadásra 1963-ben szerző „Szájbetegségek gyógyítása” című kézikönyve a Gyakorló orvosok könyvtára soro­zatban [41]. Az elsővel megegyező címmel, de jelentő­sen megváltozott tartalommal jelent meg Sugár László- Bánóczy Joián-Rácz István és Sallay Kornélia újabb tan­könyve [42] 1975-ben. A könyv ismerteti a betegségek ■ 98. évf. 4. sz. 2005. 8. kép kialakulásának patomechanizmusában feltárt legújabb ismereteket, a modern vizsgáló és terápiás eljárásokat. A betegségek osztályozása kapcsán megőrizte az etio­­lógiai szempontok elsődlegességét. A fogorvostanhall­gatók akkori képzésének megfelelően a könyv bőrgyó­gyászati fejezettel is kiegészült. A könyv jelentős előnye a számos színes fénykép. Az „oral medicine” további szakosodása vezetett el ahhoz, hogy az akkor már önálló tudományterületként elismert parodontológia két vezető oktatója, Sallay Kor- J nélia és Gera István „Parodontológia” (9. kép) című tan­könyve [37] 1981-ben megjelenhessen. A könyv rövid történeti ismertető után az ép fogágy fejlődésével, ana­tómiájával és működésével ismerteti meg az olvasót. Ezt a fogágybetegségek beosztása, a plakk okozta parodon­talis gyulladás, valamint egyéb parodontális jelenségek i és kórképek ismertetése követi. A diagnosztikai fejezet után a gyógyítás irányelveiről olvashatunk. Ezen belül kiemelt részt szánnak a szerzők a komplex parodontá­lis terápia módszereinek ismertetésére. A könyv végén a megelőzésről, a fogágybetegségek epidemiológiájá­ról és a gyermekkori fogágybetegségekről szóló fejeze­tek következnek. Noha a hivatalos tankönyvek rangjára az akkori viszo­nyok közt nem emelkedett, szakmai tartalmát tekint­ve meghatározó volt Balogh Károly-Lelkes Kornél

Next

/
Oldalképek
Tartalom