Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-04-01 / 2. szám
86 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 2. sz. 2004. gyis nem kérdőívben megadott válaszok alapján, hanem „szabadon” írhatták le ami eszükbe jutott) [15]. Magunk részéről a fokozott fogászati szorongás hazai okainak részletesebb feltárására, kezdeti tájékozódó vizsgálat céljából, ugyancsak ezt a módszert látjuk a legalkalmasabbnak. Ezért fentiek alapján jelen publikációnkban azt kívánjuk vizsgálni, hogy a megkérdezettek saját maguk mit tartanak fogászati szorongásaik fő okának. Vizsgálni kívánjuk emellett azt is, hogy a megnevezett különféle okok közül melyek a leggyakoribbak, és melyek járnak a leginkább emelkedett szorongás értékekkel. Vizsgálati anyag és módszer Jelen publikációnkban 100 felnőtt személy adatait dolgoztuk fel. A vizsgálati alanyok (58 nő, 42 férfi, átlag életkor 36.4 ± 10.6 év) három budapesti magánpraxis fogászati hipnózisra jelentkező beteganyagából kerültek ki. A hipnózisra jelentkező betegek nagy része a fogászati kezelésektől jobban fél, mint az átlag populáció, így egy ilyen vizsgálatban ezen a mintán „sarkítottabb” eredmények várhatók, mint más beteganyagon. A páciensek az első találkozás után, a váróban töltötték ki a kérdőíveket, amelyekkel általános szorongásukat (STAI-S, STAI-T skála [ 11,22, 23, 25]) és fogászati szorongásukat mértük (DAS-skála [3, 9, 11] és DFS- skála (8, 11, 15, 16]). A skálákkal összefűzve az alanyok találtak egy külön lapot, amin egy rövid mondatban arra kértük őket, hogy írják le, szerintük honnan erednek fogászati szorongásaik, félelmeik. A kérdőívek és a nyilatkozat kitöltése (amennyiben a beteg tudott válaszolni) feltétele volt a hipnózisban végzett fogászati kezelés megkezdésének, mivel diagnosztikai célokat is szolgált. A betegek a fogászati és általános szorongás kérdőíveket hibátlanul töltötték ki, a fogászati szorongásaik okára vonatkozó kérdésre azonban sok esetben nem tudtak konkrét választ adni. Néhány esetben pedig kifejezetten tagadták azt, hogy szoronganának vagy félnének a kezelésektől. A beteg többsége azonban általában jól meg tudta ragadni félelmei okát, és azt le is írta (I. táblázat). I. táblázat A vizsgált alanyok adatai csoportonkénti bontásban Csoport nő (n) ffi (n) összes (n) átlag életkor (év) Fájdalmas kezelés 14 6 20 36.1 ±9.8 Orvosi viselkedés 11 4 15 34.7+10.2 Elrontott kezelés 4 1 5 32.4 ±13.1 Egyéb okok 4 0 4 28.8 ±6.5 Nem fél a kezeléstől 3 5 8 41.6 ± 19.9 Nem válaszolt 22 26 48 37.2 ±9.0 Összes 58 42 100 36.4± 10.6 Az adatok tudományos célokra való felhasználásához, és az eredmények publikálásához a betegek fogazatának rendbetétele után, az utolsó ülésen, önkéntes beleegyezést kértünk, miután a vizsgálat lényegéről, módjáról, és céljáról részletes tájékoztatást adtunk [26]. A kapott adatokat SPSS/PC 8.0 számítógépes programmal [20] dolgoztuk fel. A csoportok összehasonlítását Student-féle kétmintás t-próbával végeztük, matematikailag szignifikánsnak a p<0.05 értékeket tekintettük. Eredmények Mint már az Anyag és módszer részben említettük, a betegek egy része nem tudta félelmei okát adni, másik részük kifejezetten tagadta, hogy a fogorvosi kezeléstől félne. Ezek a betegek alkotják a „nem válaszolt”, illetve a „nem fél a kezeléstől” csoportot az I. táblázatban. Ugyancsak az I. táblázatban találjuk azon betegek csoportjait is, akik meg tudták ragadni félelmeik, szorongásaik okát, és azt le is írták. így alakult ki a korábbi fájdalmas kezelés miatt, a fogorvos viselkedésével kapcsolatos rossz emlékek miatt, korábbi elrontott kezelés miatt, illetve az egyéb okok miatt szorongok csoportja (I. táblázat). Mint látható a legtöbben a fájdalmas kezelést, illetve a fogorvos nem megfelelő viselkedését említik kiváltó okként. Lényegesen kevesebb az elrontott kezelés illetve az „egyéb ok” miatt szorongok aránya. A II. táblázatban a kialakult alcsoportok fogászati és általános szorongás értékeit mutatjuk be. A táblázatból leolvasható, hogy a fájdalmas kezelést hibáztatok fogászati szorongás értékei (DAS, DFS) a legmagasabbak, ezt követi az „egyéb okra” hivatkozók, majd az elrontott kezelést okolok csoportja. (Ezek között a csoportok között a különbség matematikailag nem szignifikáns.) Érdekes, hogy a „nem válaszolók” szorongás értékei is elég magasak, amit az is jelez, hogy DAS és DFS értékeik csak a „fájdalmas kezelés” csoporttól térnek el szignifikánsan (p < 0.05), a többi említett csoporttól nem. Talán még figyelemre méltóbb, hogy a nem megfelelő orvosi viselkedésre panaszkodók fogászati szorongás értékei a legalacsonyabbak azok közül, akik megadták szorongásuk okát, sőt, a kapott eredmények alacsonyabbak a „nem válaszolók” értékeinél is. Az értékek azonban a DAS és DFS tekintetében csak a „fájdalmas kezelés” csoporttól térnek el szignifikánsan (p < 0.05). A legalacsonyabb fogászati szorongás szintet a „nem félők” csoportja mutatta, értékeik mind a DAS skála, mind a DFS skála tekintetében minden más csoporthoz képest szignifikánsan (p < 0.05) alacsonyabbak. Az általános szorongás (STAI-S, STAI-T) tekintetében a II. táblázatban az látható, hogy a fájdalmas kezelésre és az „egyéb okokra” hivatkozók, illetve a nem válaszolók értékei valamivel magasabbak a többi csoportnál, azonban a különbség matematikai értelemben nem szignifikáns.
