Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-04-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 2. sz. 2004. 85-89.

Semmelweis Egyetem, Fogpótlástani Klinika (Igazgató: Dr. Fejérdy Pál egyetemi tanár), Budapest

Adatok a hazai populáció fokozott fogászati szorongásának hátteréről

DR. GÁSPÁR JUDIT, DR. TÓTH ZSUZSANNA, DR. FEJÉRDY LÁSZLÓ,

DR. KAÁN BORBÁLA ÉS DR. FÁBIÁN TIBOR KÁROLY

Számos publikáció igazolta, hogy a hazai népesség fogászati szorongás értékei nemzetközi összehasonlításban magasak mind a felnőtt mind a gyermek populáción. A publikációban 100 fogászati hipnózis kezelésre jelentkező felnőtt betegen (n=100, 58 nő, 42 férfi, átlag életkor 36.4 ± 10.6 év) azt kívánták vizsgálni a szerzők, hogy a megkérdezettek saját maguk mit tartanak fogászati szorongásaik fő okának. Emellett kérdőívek segítségével vizsgálták azt is, hogy a megnevezett különféle okok közül melyek járnak a leginkább emelkedett fogászati (DAS, DFS) illetve általános (STAI-S, STAIT) szorongás értékekkel. A vizsgált alanyok fogászati szorongás értékeit magasnak találták (DAS: 12.5 ± 3.3; DFS: 47.9 ± 17.3). A leggyakoribb hosszú távú szorongást kiváltó ok a fájdalmas fogászati kezelés volt (20.0%), ezt követte a fogorvos „nem megfelelő” viselkedése (15.0%), az elrontott kezelés (5.0%), illetve az „egyéb okok” (4.0%). A betegek 48.0%a nem tudott konkrét okot találni, 8.0%-a pedig nem tekintette magát szorongónak. A mért legmagasabb fogászati szorongás értékeket a korábban megélt fájdalmas kezelés váltotta ki (DAS: 15.1 ± 3.1 ; DFS: 58.1 ± 20.3), ezt követték az „egyéb okok” (DAS: 14.0 ± 0.8; DFS: 50.5 ± 13.5), az elrontott kezelés (DAS: 13.0 ±3.7; DFS: 49.0 ± 16.1), majd a nem megfelelő orvosi viselkedés (DAS: 11.4 ±2.8, DFS: 45.0 ± 12.5). Emelkedett általános szorongás értékeket találtak a fájdalmas kezelésre és az „egyéb okokra” hivatkozók, illetve a nem válaszolók esetében.

Kulcsszavak: fogászati szorongás, általános szorongás, fájdalmas beavatkozás, fogorvosi viselkedés, elrontott kezelés

Bevezetés

A korábbiakban számos publikációban foglalkoztunk már a hazai populáció fogászati szorongás értékeinek alakulásával. Eredményeinkből |7, 8, 9, 11, 14] úgy tűnik, hogy a hazai populáció értékei nemzetközi összehasonlításban magasak mind a felnőtt [8, 9, 11, 14], mind a gyermek populáción [7], A hazai gyermek populáción legkorábban tőlünk független vizsgálatban Alberth, Gál, Nemes, Töviskes és Máth [ 1 ] jelezték ezt a tendenciát. A magyar populáció fogászati szorongás szintje minden eddigi mérésben meghaladta a Moore és Brodsgard[ 19] által különböző nemzetközi adatok alapján kialakított „normatív értéket” (DAS:9.0, DFS: 39.1).

Ugyanakkor előző vizsgálataink |8,14] jelezték azt is, hogy a hazai felnőtt populáción a DFS skálával mért értékekeket összetevőire szétbontva nemcsak „mennyiségi” különbséget (szorongásnövekedést) látunk, hanem azt is, hogy az egyes részkérdésekre adott válaszok összetétele „minőségileg” is a fóbiásokra jellemző irányba [13] tolódik el, ami irodalmi adatok szerint nem jellemző a normál populációra [13]. (Gyermek populáción saját méréseink alapján [7] úgy tűnik, annyiban jobb a helyzet, hogy bár a fogászati szorongás szint magas, a DFS-skála egyes részkérdéseire adott válaszok fóbi-Érkezett: 2003. február 10.

Elfogadva: 2003. március 18.

ásókra jellemző minőségi átrendeződése nem következett be [7]).

A fokozott hazai fogászati szorongás okai tekintetében a korábbi, különféle mérőskálákkal elvégzett vizsgálatok nyújtanak bizonyos támpontot: korreláció az általános szorongással [7,8,11 ], a pszico-szociális tényezők befolyása [1,11], a fogászati beavatkozás egyes lépéseinek félelemkeltő volta [7,8,14). Ugyanakkor hazai mintán nincs adatunk a beavatkozások fájdalmas voltának, vagy a fogorvos viselkedésének hatásáról a fogászati szorongásra, holott ezek a tényezők vélhetően szerepet játszanak a hazai populáció emelkedett értékeinek létrejöttében.

A nemzetközi irodalomban jobbára zárt kérdőívek segítségével igyekeztek ezeket a faktorokat mérni. Skaret, Raadal, Berg és Kvale [21 [ a korábbi fájdalmas kezelések szorongásnövelő hatását, Berggren, Carlsson, Hakeberg, Hägglin és Samsonowitz [2], valamint Moore, Birn, Kirkegaard, Brodsgaard és Scheutz [18) számos negatív fogorvosi viselkedési minta szorongáskeltő hatását igazolták. Kleinknecht, Klepac és Alexander [15] az előbbiek mellett kimutatták a környezet által sugallt negatív elvárások hatását is. Vizsgálatuk számunkra azért is fontos, mert az általuk vizsgált alanyok spontán módon nyilatkozhattak félelmeik vélt okáról (va-