Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-04-01 / 2. szám
82 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 2. sz. 2004. Anyag és módszer Minták előkészítése A vizsgálat kezdetéig parodontológiai indikációval eltávolított öt felső középső metszőfogat pufferolt 0,2%-os nátrium-azid-oldatban 4°C-on tároltuk. A fogak gyökerét vékony viaszréteggel vontuk be, és a gyökércsúcsra 10 mm átmérőjű viaszgolyót tettünk. A viaszgolyóba előzetesen kalibrált és vezetékekkel felszerelt parányi (0,3 X 0,5 X 1 mm nagyságú) ellenállást (20 kQ, 0402, mini Reel, Garden Grove, CA, USA) helyeztünk be. Az ellenállásokat nagynyomású gázkamrában kalibráltuk a nyomás és a mért feszültség vonatkozásában. A nyomáskamrában uralkodó aktuális nyomást nyomásmérővel, míg. az ellenállásváltozást az Ohm-törvény elvén működő négyvezetékes módszerrel határoztuk meg. A négyvezetékes módszerrel közvetlenül feszültséget mérünk, de a nyomásértéket a mért feszültség és az általunk a kalibrációs kamrában mért koefficiens szorzatával (25x105 N/m2/V10-1) számítottuk ki. A nyomásváltozásra jelentkező ellenállásértékek egyenes arányban álltak egymással. A fogakat egyenként egy 5x4x2 cm méretű, hasáb alakú, fényre kötő kanálanyagba (Supertec, DMG GmbH, Hamburg, Németország) ágyaztuk. Ez az anyag a csontot szimulálta, mert megkötött állapotban a Young-modulusa 8 GPa volt. Ez az érték megfelel a csonton mért értéknek [3], Az anyag megkötése után a fogat eltávolitattuk a művi alveolusból, és a viaszt, mely a gyökérhártyának és a periapikális granulómának tartotta a helyet, gőzkéssel (Plyno GV 6, Plyno S.A.S., Bologna, Olaszország) eltávolítottak a hasáb-A rendszer az egykarú emelő elvén alapul. A rúd végére helyezett súlyokkal értük el a kívánt mértékű terhelést. Az F a forgástengely, az AF a teherkar, a BF pedig az erőkar. A magasság beállítását csavar- és ellenanya segítségével végeztük. A terhelést egy gömbízületen keresztül vezettük a koronára, az él és a terhelés közötti érintkezést gumiréteggel biztosítottuk, mely egyirányú terhelést eredményezett (nyíl). A periapikális térbe ágyazott ellenállásban (R) mértük a terhelésre jelentkező feszültségváltozást. ból. A hasábban maradt üreget interokluzális regisztráció rögzítésére alkalmas anyaggal (Silagum AV Quick Light, DMG GmbH, Hamburg, Németország) töltöttük fel. A fogat visszahelyeztük az alveolusba, és enyhe nyomást gyakoroltunk rá. Majd megvártuk, hogy a gyökérhártyát és a periapikális léziót modelláló anyag megkössön. Ennek az anyagnak is fizikai jellemzője a Poissonarány (0, 44). Az élő gyökérhártyára mért adat 0,45 [3], Sematikus ábrán mutatjuk be a beágyazott fogat mérés közben (1. ábra). Nyomásmérés Egykarú emelő elvét fölhasználva terheltük a fogak incizális élét vertikális irányú erőkkel, melyek értéke a következő volt: 20, 40, 50, 60, 75, 85, 100, 200, 300 és 450 N. A beágyazott fogat úgy helyeztük el, hogy a vertikális irányú terhelést egy gömbízület közvetítette a teherkarról. A fogra egy gumidugó segítségével vezettük a terhelést, mert ez bizonyult a legjobb közvetítő közegnek. A fent leírt terheléseket foganként háromszor megismételtük, és a három mérés átlaga adta az adott terhelésre mért nyomásértéket. A kapott feszültségváltozás-értékeket a szenzorból kijövő jelet ellenálláshídon keresztül vezetve, majd felerősítve egy multiméterrel (Multimeter 34401 A, Hewlett Packard) mértük. A három mérés átlagértékét koordinátarendszerben ábrázoltuk, és a különböző mértékű terhelésre kapott adatok egy függvényt eredményeztek (3. ábra). Ez a függvény olyan egyenes volt, melynek segítségével meghatározhatóvá vált a periapikális nyomás (AP) és a terhelő erő (AF) aránya. A AP/AF értéket három további adatból számoltuk ki: az ellenállás kalibrációs értékéből (CR), az erősítő és az ellenállásod konstansából (CE), valamint a kapott függvény meredekségéből (S). Kiszámításához a következő egyenletet használtuk: Meghatároztuk a AP/AF átlagát és szórásértékét. A nyomásmérést követően a mintákat kibontottuk, és a csontanyagot helyettesítő anyag eltávolítását követően a megmaradt „művi” gyökérhártya vastagságát digitális tolómérővel megmértük (Max Tool, San Dimas, CA, USA). A méréseket a fogak meziális, disztális, labiális és palatinális felszínén, a koronális, középső és apikális harmadban végeztük. Eredmények A vizsgált öt mintán mért, terhelés okozta feszültségértékeket külön görbékként ábrázoltuk (2. ábra). Minden egyes mintára jellemző görbét egy egyenessel jellemezhetünk, ami azt jelenti, hogy egyenes arányosság áll fent
