Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
5 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 1. sz. 2004. első molarisok és ritkán a metszők, melyeknél az ivóvízben levő F helyi posteruptív jótékony hatásának ideje igen limitáltnak tekinthető).- Az 1949-ben vizsgáltak kb. 5 éves korukban kezdték meg a fluoridált ivóvíz fogyasztását, ami azt jelenti, hogy első molaris fogaik kb. egy évig az erupció előtt, és egy évvel utána voltak kitéve a fluorid hatásnak. .- Az 1952-ben vizsgáltak kb. 2 éves korukban, tehát kb. 3-4 évvel a molarisok áttörése előtt kezdték meg a fluoridált víz ivását. Az 1949-ben vizsgált gyermekeknek 0,64-gyel kevesebb DMFT foga volt, mint az 1947-ben vizsgáltaknak (/. táblázat), ezt a redukciót „peri-eruptív hatás”-nak nevezhetjük. Az 1952-ben vizsgált gyerekeknek 0,46- tal kisebb volt a DMFT értéke, mint az 1949-ben vizsgáltaknak, akiknél a peri-eruptív hatás manifesztálódott. Ez a DMFT redukció tehát „pre-eruptív”hatásra utal. Az I. táblázat jobb oldali oszlopaiban a 13 éves gyermekek analízise látható. Itt a DMFT átlagértékek redukciójában ismét a peri-eruptív és pre-eruptív hatások - a számítások alapján - együttesen szerepelnek. Hasonló számításokat végezve 8 és 16 év között, minden korcsoportban (7. ábra) látható a DMFT értékek redukciója. A peri-eruptív hatásnak tulajdonítható csökkenés 1,04 DMFT volt (az áttörés után a fogak azonnal magas F koncentrációjú környezetbe kerültek), a pre-eruptív hatásé 1,02 DMFT volt átlagban. Az adatok tehát arra utalnak, hogy 1 ppm fluorid az ivóvízben jelentős pre-eruptív és peri-eruptív cariostatikus hatást hozott létre. A pre-eruptív hatás a továbbiakban nem növekedett, ami természetes, mivel a fogáttörés után a döntő tényező már a helyi hatás. Az 1977 előtti adatok analízise arra utal, hogy a preeruptív hatások elsősorban a fissurákat és a gödröcskéket védik [22], Újabb multivariáns analízisek szerint a pre-eruptív effektusok szerepe fontosabb, mint azt a mostani nézetek vallják [16, 32], Ezért a szisztémásán alkalmazott fluoridok - bár kisfokú, de nyilvánvaló - preeruptív hatása nem tagadható. Ezt a hatást azonban a ma már feltétlenül szükségesnek tartott, életen keresztül tartó helyi fluorid hatás elfedheti. 2,5 8 9 10 11 12 13 14 15 16 életkor a vizsgálatkor 1. ábra. A DMFT átlagértékek csökkenése 8-16 éves, fluordúsított ivóvizet fogyasztó gyermekekben: pre-eruptív és peri-eruptív hatások Lokális fluoridprevenció - magas és/vagy alacsony F koncentráció a szájüregben? A helyileg alkalmazott fluoridok - az 1980-as évek óta fokozódó emelkedéssel - elsősorban fogpaszták formájában terjedtek el. A hatásukra létrejött cariesredukció fokát 20-50% között adják meg [5]. A szisztémás fluordúsítással ellátott területeken a helyileg alkalmazott fluoridok - a WHO ajánlása szerint [40] - a cariesredukció fokát tovább növelhetik, a helyi módszerek párhuzamos megválasztását azonban gondosan mérlegelni kell a fluorosis veszélye miatt. A fluoridtartalmú fogpaszták cariostatikus hatásának lényege, hogy a helyileg magas koncentrációban alkalmazott fluoridok hatására a zománc felszínén kis, kalciumfluorid tartalmú részecskék tapadnak meg, melyekből a dentalis plakk pH-jának változásai során fluorionok szabadulnak fel. Ha a dentalis plakk pH-ja neutrális, a felszínhez és a kalcium-fluorid kristályokhoz tapadó másodlagos foszfátok meggátolják a kalcium-fluorid oldódását, de ha a pH 6 alá csökken, a fluoridrezervoárként működő kalcium-fluoridból felszabadulnak a szabad fluorionok. Ez a mechanizmus magyarázza a carieses attak során létrejövő de-, illetve remineralizációt, továbbá azt a klinikai tapasztalatot is, hogy a magasabb koncentrációban fluoridot tartalmazó fogkrémeket hatékonyabbnak tartották, illetve tartják, mint az alacsonyabb koncentrációjúakat. Az 1980-as években extrahált fogakon mesterséges cariest előidéző laboratóriumi kísérletek eredményei szerint magas fluoridkoncentráció esetén a zománc gyors remineralizációját észlelték, ez azonban „blokkolta”. a zománcfelszín alatt már kialakult „pre-carieses” laesio gyógyulását. Ez aggodalomra adott okot a magas fluoridkoncentráció helyi alkalmazásával kapcsolatban, és helyet adott a „naponta többször, de alacsony fluoridkoncentráció” teóriájának [12]. Újabb - in vivo kísérletek - azonban kimutatták, hogy a magas fluoridkoncentráció és a nyálból történő mineraliák felvételének hatására a carieses-laesiók teljes mélységükben is remineralizálódtak [20]. A szájüregi környezetben az állandóan változó pH- értékek miatt a de- és remineralizáció relatíve rövid periódusokat jelent, és szorosan összefügg egymással [36]. A helyi fluoridok: fogpaszták, szájöblítők, gélek alkalmazásakor rövid ideig tartó magas F koncentráció jön létre, amely kb. egy órán belül a normál értékre esik viszsza. Szisztémás (ivóvíz, só, vagy tej) fluoridálás esetén a fogak naponta háromszor vagy többször érintkeznek a fluoriddal. A dentalis plakk permanensen magas fluoridkoncentrációja az egyidejűleg jelenlévő kalcium koncentrációjának a függvénye [39]. Egy legújabb áttekintésben Featherstone [12] a következő megfogalmazást használja: „A fog fejlődése idején inkorporált fluorid nem elegendő arra, hogy jelentős szerepe legyen a cariesprevencióban. A fogak caries elleni védelmére az egész élet folyamán szükség van a fluoridokra.” Ebből a megállapításból két következtetés vonható le:
