Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
4 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 1.sz. 2004. Az ivóvíz fluordúsítása - a preventív fogászat első áttörése Számos - nagyrészt 1939 és 1951 között publikált - tanulmány kimutatta, hogy 13-14 éves gyerekeknél, akik gyermekkoruk óta olyan városban laktak, ahol az ivóvíz kb. 1 ppm(1 mg fluorid/liter) fluoridot tartalmazott, kb. feleannyi DMF-fogat találtak, mint hasonló városokban, de 0,3 ppm fluoridtartalom alatti ivóvizet fogyasztó társaiknál. Erre alapozva vezették be az ivóvíz „mesterséges” fluordúsítását 1945-ben három városban: az USA-beli Grand Rapidsben (Michigan) és Newburgh-ben (New York) és a kanadai Brantfordban. Tíz év után a cariesprevalencia a három városban csökkent [1], és a későbbiekben elérte azt az alacsonyabb szintet, mely az 1 ppm fluoridtartalmú vizű városokban volt észlelhető. Ezek az értékek az ’50-es évek végéig - a fluoridtartalmú fogpaszták megjelenéséig - stabil szinten maradtak. A jó eredmények láttán az USA, Kanada, majd rövidesen más angol nyelvű országok is bevezették az ivóvíz fluordúsítását mindenütt, ahol az technikailag megoldható volt. Több mint két évtizeden keresztül az USA, Kanada, Írország, Ausztrália lakosainak nagy része, valamint Hongkong és Szingapúr összlakossága fluorozott ivóvíz ellátásban részesült. 1985-ig az ivóvíz fluorozás bevezetését célzó törekvések az USA-ban több mint 8000, és világszerte több mint 1000 településen voltak sikeresek [28], Legújabban az ivóvíz fluordúsítását bevezették Los Angelesben és San Antonióban (Texas). Spanyolország baszk tartományában a nagyvárosok legtöbbjében az ivóvíz fluorozott. Angliában azokban a régiókban, ahol a cariesprevalencia továbbra is magas, ajánlott az ivóvíz vagy alternatívaként a tej fluordúsítása. Ezzel szemben az 1989-1990-es évek politikai változásai következtében a közép- és kelet-európai országokban az ivóvíz fluorozását megszüntették: az NDK-ban és a volt Csehszlovákiában több mint 100 projektet állítottak le. Kolumbia és Mexikó áttért a só fluorozására, mivel ezzel a módszerrel a populáció nagyobb részét tudják lefedni. Változó nézetek a fluoridok cariostatikus mechanizmusáról: a lokális hatás predominanciája Az eredeti nézetek szerint úgy gondolták, hogy a fluoridok „konstitucionális cariesrezisztenciát” hoznak létre: a születésük óta, vagy az előtt is fluoridokat fogyasztó gyermekek fogzománca ellenállóbb a dentalis plakk mikroorganizmusainak cukorfogyasztás után keletkező savi termékeivel szemben. Éppen egy évvel a három amerikai városban történő ivóvíz-fluorozás bevezetése előtt, 1944-ben mutatták ki, cukorfogyasztás után a dentalis plakk pH-jának a „kritikus” 5.0 pH alá való süllyedését. Az eredeti feltételezés szerint a fluoridok hatására a zománc hidroxilapatitja fluorapatittá alakul, mely a savakkal szemben ellenállóbb. Újabban Zimmer és mfsa/[41] összegezték azokat a bizonyítékokat, melyek szerint ez az átalakulás csak kisebb szerepet játszik a fluoridok caries elleni hatékonyságában. Már a fluoridok történetének kezdeti szakaszában is hangsúlyozták egyes kutatók a helyileg (fogpasztában és más termékekben) alkalmazott magas koncentrációjú fluoridok cariostatikus szerepét. Ezt a nézetet a vízfluorozás ajánlói alig vették figyelembe. Számos laboratóriumi és - főleg gyermekeken és serdülőkön végzett - klinikai tanulmány azonban igazolta a lokálisan alkalmazott fluoridok jelentőségét. Ma ezeket tekintik a legsikeresebbeknek a caries prevenciójában. Van-e bizonyíték („evidencia”) a „szisztémásán” alkalmazott fluoridok védő hatására? Az USA-beli városok közül Grand Rapids (1 ppm F/l ivóvíz 1945 óta) és Muskegon (1 ppm F 1951 óta) DM FT adatai választ adhatnak a fenti kérdésre, mivel e városokban 15 éven keresztül évente megvizsgálták a gyermekek fogait. Az I. táblázat bal oldali oszlopai az 1947- ben, 1949-ben és 1952-ben vizsgált kilenc éves gyermekek DMFT átlagértékeit mutatják:- Az 1947-ben vizsgáltak? éves korukban kezdtek fluorozott ivóvizet fogyasztani, azaz a 10 éves kor előtt cariesrizikónak kitett fogak előtörése után (ezek az I. táblázat. A 9 és 13 éves korban vizsgált gyermekek DMFT átlagértékei. Az ivóvíz fluorozása 1945-ben kezdődött, amikor a gyermekek 7, 5, ill. 2 évesek voltak (DMFT adatok: [ 1, 2, 3]) A vizsgálatkor 9 évesek A vizsgálatkor 13 évesek Vizsgálat éve 1947 1949 Peri. eff. 1952 Pre. eff. 1951 1953 Peri. eff 1956 Pre. eff. Életkor a fluoridálás kezdetekor 7 5 2 7 5 2 Vizsgált gyermekek száma 465 519 720 497 557 265 DMFT és változásai 3,12 2,48-0,64 2,02-0,46 6,6 5,12-1,48 4,47-0,65 „Peri.eff.” = peri-eruptív hatás „Pre.eff.” = pre-eruptív hatás
