Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
39 ■ 97. evf. 1. sz. 2004. II. táblázat A pszichoterápiás beavatkozás menete BEVEZETŐ FÁZIS (1-8. ülés) A beteg fájdalomtünetének kontroll alá vonása fényhang stimulációval kombinált hipnoterápiával, szerződéskötés pszichoterápiára, szerződéskötés a fogászati ellátásra.----------FOGORVOSI SZEMLE MUNKAFÁZIS (9-52. ülés) I. terápiás fókusz (9-27. ülés) Az ájulásos rosszullétek okozta szorongások csökkentése katatím képélmény technikával. (Ezzel párhuzamosan folyó fogászati ellátás.) II. terápiás fókusz (28-39. ülés) A beteget ért szexuális inzultusok pszichoterápiás feldolgozása korregresszióban, énerősítő fény-hang terápiás hipnózisok időnkénti közbeiktatása mellett. III. terápiás fókusz (40-52. ülés) A férfiakkal „általában” kapcsolatos problémák feldolgozása viselkedésterápiás és kognitív terápiás elemek alkalmazásával. BEFEJEZŐ FÁZIS (53-58. ülés) I. szakasz (53-55. ülés) Lezáró ülések heti 1 alkalommal. II. szakasz (56-58. ülés) Lezáró ülések kéthetente 1 alkalommal KONTROLL 3 hónap múlva, majd évente. A terápia első fókusza a beteg által említett rosszullétek okozta szorongások feldolgozása volt. Erre a Leuner által leírt katatím képélménytechnika [11] alapfok standard motívumainak (rét, hegy, erdőszél) hipnózisban való alkalmazása tűnt célszerűnek. A kezelés során azonban a páciens legtöbbször, erőteljes képi világ megjelenítésével, magától túllépett a standard motívumok határán, ezért az első tapasztalatok alapján később, az ő munkamódjához igazodva, a spontán „hozott” szituációkból kiindulva dolgoztunk. Az első fókusz ezzel a megközelítési móddal megoldható volt. A betegnél nem jelentkezett többet az „ájulásos” rosszullét, és erős szorongásai megszűntek. Énereje olyan szintre növekedett, hogy a terápiás szakasz végére a hipnózisok során a terapeuta rogersi értelemben vett „jelenlétén” [13] kívül lényegében már nem szorult más támogatásra. A terápia következő szakaszában, második fókuszként, a tünetek hátterében lévő mélyebb problémák megoldására, a pácienst ért szexuális traumák közvetlen feldolgozására koncentráltunk. Ekkor már a páciens énereje lehetővé tette a szexuális traumák korregresszióban [10] való felidézését, és lelki értelemben vett átdolgozását. Az egyes traumatikus élmények felidézése közé egy-egy „pihenő”, énerősítő, fény-hang stimulációval kombinált relaxációs hipnózis került beiktatásra, amely tovább fokozta a beteg énerejét. Harmadik fókuszként a beteg lényegében saját maga ajánlotta az „általában a férfiakkal” kapcsolatos „problémáinak” feldolgozását. Ebben a fázisban a hipnózisok során férfiakkal kapcsolatos élethelyzeteknek tettük ki, ezekben a helyzetekben „gyakoroltattuk”, és viselkedés, illetve kognitív terápiás elemek alkalmazásával [16], a lehetséges mértékben, fokozatosan feloldottuk a férfiakkal kapcsolatos ellenérzéseit, gátlásait. Már a harmadik fókusz feldolgozása során a beteg számos jelét adta, hogy elérkezettnek érzi a terápiás kapcsolat lezárását, így időszerűnek látszott megbeszélni vele ezt a lehetőséget. A páciens a felvetést érezhetően örömmel fogadta, így meg is állapodtunk vele a kezelés fokozatos lezárásában, illetve ennek menetrendjében [14], Azért, hogy a terápia eredményessége biztosan megítélhető legyen, a kezelés lezárása után először három hónapos, majd ezt követően évenkénti kontroliban állapodtunk meg. A fogászati beavatkozás speciális szempontjai A fogászati beavatkozást a pszichoterápiás ülésektől elválasztva, más kezelési napokon (ugyancsak heti egy ülésgyakorisággal) végeztük. Minden egyes kezelés után 15 perces konzultációkat tartottunk a pszichoterápiáért felelős orvos bevonásával. Ezeknek a megbeszéléseknek fő célja az volt, hogy idejekorán felismerjük és kontroll alá vonjuk a beteg esetleges „manővereit”, amelyekkel a pszichoterápiás beavatkozás keltette feszültséget szomatikus síkra igyekszik terelni (fogpótlás-intolerancia vagy újabb fájdalomtünet kialakulásának veszélyei). A fogorvosi beavatkozások kivitelezésével kapcsolatban megemlítjük, hogy az általában erősen szorongó és az orvos-beteg kapcsolat tekintetében is nehézségeket támasztó pszichoszomatikus betegeknél két szempontra: a kezelések lehetőleg tökéletes fájdalommentességére [8] és a bőséges időráfordításra feltétlenül tekintettel kell lenni. Ez utóbbi a gyakorlatban általában azt jelenti, hogy a kezelési terv megvalósítását a lehető legkisebb (még „értelmes”) egységekre bontjuk szét, és „apránként”, kis lépésekben haladunk előre. Jelen esetben is maximálisan figyelembe vettük ezeket a szempontokat, mialatt a fogászati beavatkozásokat elvégeztük. Esetünkben a páciens fogazati statusa mind az alsó, mind a felső fogív esetében a Fábián-Fejérdy-osztályozás szerinti 2A/1 osztályba tartozott, ennek megfelelően mind az alsó, mind a felső állcsontra cilindrokónuszos teleszkóppal elhorgonyzott, akrilát alaplemezű részleges lemezes fogpótlást készítettünk. (A fogpótlások elkészítésének klinikai és fogtechnikai munkafázisaira részletesebben nem térünk ki, mivel mondanivalónk szempontjából nem hordoznak specifikumot.)
