Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-02-01 / 1. szám

38 FOGORVOSI SZEMLE 97. évf. 1. sz. 2004. alapján nem mutattak kóros eltérést. A páciens a koráb­bi, még a legutolsó extractiók előtt készült kapocselhor­­gonyzású részleges lemezes fogpótlásait az extractiók óta, kb. fél éve nem viselte. A beteggel a klinikai vizsgálat után általános és fogá­szati szorongásskálákat töltettünk ki, melyek erős hát­térszorongás mellett (STAI-S: 46, STAI-T: 63) [7, 17, 18] nagyon magas fogászati szorongás-értékeket jeleztek (DAS: 17, DFS: 60) [3, 4, 7, 9], Az általános szorongás­ra jellemző magas értékeket a beteg élettörténetéből érthetjük meg, amelyet alább külön részben vázlato­san ismertetünk. A magas fogászati szorongás-érté­keket megmagyarázza az a két történet, amit a beteg korábbi fogelvesztéseivel kapcsolatban mondott el. Az első a néhány évvel ezelőtti sorozatextractiók­­kal kapcsolatos: „Akkor elviselhetetlen fájdalmam volt, kihúzták a fogamat, de rosszul adták az injekciót, ezért nem volt hatása. Utána meg megmaradt a fájdalom, mert az egészséges fogamat húzták ki." A másik egy gyermekkori élmény: „Tizenéves voltam, mikor elviselhetetlenül elkezdett fájni a fogam. Az ügyeletén kihúzták a fogamat, de 2 órát kísérletezett az orvos, mire sikerült. „Nagyon fájt, nem hatott az injekció. Sírtam." A páciens vázlatos élettörténete A beteg egy kis alföldi falucskában született, többgyerme­kes szegény családban. Még gyermekkorában, hatéve­sen érte az első szexuális inzultus, mikor egy valamivel nagyobb fiú erőszakkal levetkőztette, és végigtapogatta testének intim részeit. Tízéves kora táján a család egy vidéki nagyvárosba költözött. Itt érte a következő, lénye­gesen súlyosabb trauma, amikor tizenegy éves korában, idősebb fiútestvére próbálta megerőszakolni. A beteg kapcsolata a másik nemhez a fenti történések hatására nem tudott természetes módon fejlődni: elszigetelt, zár­kózott lett, nemi kapcsolatra képtelenné vált, mind a mai napig virgó. 19 évesen elhagyta szüleit, és felköltözött Budapestre. Belépett egy szektába, amely lényegében konzerválta a másik nemet elutasító életvitelét. Negyve­nes évei elején megismerkedett egy férfival, akivel mun­kakapcsolat kötötte össze. Egy ízben intim közelségbe került vele, de mielőtt közvetlen testi kontaktusra kerülhe­tett volna sor közöttük, a beteg rosszul lett, szédült, hány­inger és „ájulás” kerülgette, míg végül kilépett az intim helyzetből, és hazament. („Ájulásos” rohamai azóta 1- 2 havonta visszatértek, amelytől folyamatosan erősen szorongott.) A férfi ezután még évekig többször próbál­kozott a közelébe kerülni, de sikertelenül. Később kap­csolatuk végleg megromlott, és a beteg nagyjából ekkor jelentkezett klinikánkon fogfájdalmával. Diagnózis A pszichogén tünetképzés lehetőségét a fogászati vizs­gálat valószínűsítette, mivel a páciens szájrégiójában manifesztálódó fájdalom organikus okát nem lehetett kimutatni. (Az organikus ok valószínű hiányát szájsebé­szeti szakkivizsgálás is igazolta.) A beteggel folytatott első beszélgetések, az általános anamnézisben szerep­lő számos traumával terhelt élettörténet (amely persze részleteiben csak fokozatosan bontakozott ki előttünk) ugyancsak megerősítették ezt a gyanút. A páciens szá­mos „alapbetegsége”, és az a tény, hogy ezeket házi­orvosa „nem veszi komolyan”, ugyancsak a pszichés tényezők szerepét tette valószínűvé. Mivel a beteg anamnézisében szereplő általános betegségek tekin­tetében nem láttunk tisztán, a pontos diagnózis felállítá­sához pszichiáter szakvéleményét kértük. A pszichiáter nem differenciált szomatoform zavart (F 45.1 ; BNO-10) [12,19] állapított meg, és pszichoterápiás beavatkozást (szükség szerinti pszichiátriai kezelés kilátásba helye­zése mellett) javasolt. Komplex interdisciplináris terápia Módszerválasztás A tünetek kezdeti enyhítésére fény-hang stimulációval kombinált relaxációs hipnoterápiát végeztünk 8 ülésben, heti egy ülésgyakorisággal, mivel korábbi vizsgálataink [1, 5] igazolták, hogy ez az eljárás hatékonyan oldja az ilyen jellegű tüneteket a terápia bevezető szakában, illet­ve igazoltan alkalmas a pszichoterápiára való szociali­zálásra is [1,5]. A kezelés első hetében a terápiát fájda­lomcsillapító adásával egészítettük ki (Caps. Donalgin naponta 2x1), hogy a fájdalom okozta pszichés nyo­mást csökkentsük, és ezzel a betegnek saját belső lelki folyamatai felé való odafordulását segítsük. A kezelés a 8. hétre jelentős tüneti enyhüléséhez vezetett, bár a fáj­dalom nem szűnt meg teljesen. Az eredmény azonban a beteg számára jól érzékelhető volt, és ez elegendőnek bizonyult egy mélyebb, feltáró jellegű pszichoterápiába való átvezetéshez. A terápia feltáró szakaszában bár­mely más pszichoterápiás módszer alkalmazása szó­ba jöhetett volna, mivel azonban a beteg kellően hipná­­bilisnak bizonyult, nem volt oka annak, hogy a hipnózis módszerétől eltérjünk. A terápiás megközelítés elve A terápiás folyamat bevezető fázisa (az önpusztító, fog­eltávolítást provokáló viselkedés feltartóztatása, illet­ve a pszichoterápiára való szocializálás), mint említet­tük, fény-hang stimulációval kombinált hipnoterápiával történt [1,5]. A tünetek enyhülése után a beteg kezelé­sét „kettébontottuk”, és egyrészt megkezdtük a páciens fogpótlásainak elkészítését, másrészt a fogászati keze­lésekkel párhuzamosan az ulmi folyamatmodellt [15] a hipnoterápiás folyamatra alkalmazva, fókuszról fókusz­ra haladva, elkezdtük a tünetet kiváltó patológiás ténye­zőket feldolgozni (I. táblázat).

Next

/
Oldalképek
Tartalom