Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 1. sz. 2004. 37-40. Semmelweis Egyetem, Fogpótlástani Klinika, Budapest Szexuális traumák az orofaciális panaszok hátterében Esettanulmány DR. KAÁN BORBÁLA, DR.TÓTH ZSUZSANNA, DR. FÁBIÁN TIBOR KÁROLY A szerzők esettanulmányukban egy 46 éves, atípusos arcfájdalomban szenvedő páciens 58 pszichoterápiás ülésből álló kezelését ismertetik. A terápia során kiderült, hogy a felesleges sorozatextrakciókhoz vezető fájdalomtünet hátterében gyermekkori szexuális traumák álltak. Az elszenvedett lelki sérülések miatt a beteg fogászati tünetei mellett párkapcsolati problémákkal is küszködött. A pszichoterápiás kezelés hatására a fájdalomtünet megszűnt, és javulás volt tapasztalható a páciens férfiakkal kapcsolatos viselkedésében is. Kulcsszavak: atípusos arcfájdalom, extractio, szexuális trauma, pszichoterápia, hipnoterápia Bevezetés Korábbi publikációnkban már foglalkoztunk a bűntudattal terhelt nőiség [6,2] és az atípusos arcfájdalom összefüggésével. Az így kialakult tünetek okát számos esetben nem ismerik fel idejében, és ezért ez a folyamat következményes (gyakran a beteg által kikövetelt) sorozatos extractiókhoz vezethet [2]. A bemutatásra kerülő esettanulmányban ugyanezt a folyamatot követhetjük nyomon egy olyan beteg esetében, akinek szexuális fejlődését gyermekkori inzultusok zavarták meg, és ennek hatására már gyermekkorában elindította, a többségében feltételezhetően felesleges, extractiók sorozatát. Az eset bemutatásával arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a magát nehezen megértető, nehezen kezelhető, furcsa vagy „értelmezhetetelen” tünetekkel érkező betegek kezelése során, nem ritkán, a háttérben súlyos lelki traumákkal kell számolnunk. Szeretnénk rámutatni arra is, hogy a fogászati kezelés ezekben az esetekben szükségszerűen túl kell lépjen szokásos keretein, és interdiszciplináris beavatkozássá kell váljon, ha el akarjuk érni a beteg gyógyulását. Esetismertetés Általános anamnézis V. B. 46 éves nőbeteg, hajadon, foglalkozása konyhai mosogatónő. Anamnézisében alacsony vérnyomás, epetáji fájdalom, gyakori gyomorfájás, hasmenés, puffadás szerepelt. Gyakran érzett „ájulásos” rosszullétet, amelytől folyamatosan erősen szorongott. A rosszullé-Érkezett: 2003. április 8. Elfogadva: 2003. június tek során eszméletét nem veszítette el, és elmondása alapján úgy tűnt, hogy a kísérő tünetek lényegesen enyhébbek a fóbiás vagy a pánikroham tüneteinél. Gyógyszert nem szedett, állítása szerint azért, mert háziorvosa „nem vette kellően komolyan” a betegségeit. Fogászati anamnézis és státusz A beteg a klinikai ügyeletén jelentkezett, és rövidebb megszakításoktól eltekintve folyamatos, erős, nem lüktető, a mandibula jobb oldalára, a foramen mentale környékére lokalizálódó fájdalomra panaszkodva, jobb alsó szemfoga eltávolítását kérte. Elmondta, hogy fél éve hasonló panaszok miatt ügyeletben eltávolították a bal felső 5-ös és 7-es, valamint a jobb alsó 5-ös fogát. Említést tett egy másik (néhány évvel korábbi) esetről is, amikor 4 fogát távolították el közvetlenül egymás után azért, mert rendre megfájdult az extractió helyével szomszédos foga. ( A páciens ezt magában úgy magyarázta, hogy „az orvos három ízben tévedésből nem a beteg fogát húzta ki”.) A többi hiányzó fogát fokozatosan „egyenként” vagy „párban” vesztette el. A mostanra megmaradt mindöszsze három foga (12; 43; 47) élő, ugyanakkor kissé elongált, enyhén dőlt helyzetű volt. A fogak körül a csontpusztulás minimálisnak, a parodontium gyulladásmentesnek mutatkozott. A fogakról kis mennyiségű szupragingivális fogkő eltávolítása volt csak szükséges. A fájdalmas premoláris és környéke röntgen-negatív volt, a n.mentalis kilépési helyének kopogtatásával a fájdalom nem volt provokálható. A rágóizmok tapintásakor triggerpontot nem találtunk, a temporomandibuláris Ízület panaszmentes volt. A szájképletek megtekintés és áttapintás
