Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
17 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 1. sz. 2004. A dohányzás direkt élettani hatása A dohányzás direkt módon is károsítja a parodontális szöveteket. A nikotin károsítja a gingivális és parodontális fibroblastsejteket. A nikotinnal mérgezett fibroblastsejt kollagéntermelő képessége jelentősen csökken, ezért az nem képes megtapadni a fog felszínén [89, 96]. A nikotin ismert módon hatással van a vérkeringésre is. Dohányosok subgingivális szöveti hőmérséklete szignifikánsan alacsonyabb, a vérkeringése pedig gyengébb [76]. Már 1946-ban rámutattak arra, hogy a nikotinnak az íny keringésére kifejtett hatása révén is jelentős szerepe lehet a gingivitis ulcerosa etiopatogenezisében. Ennek tulajdonítható az is, hogy dohányosokban az ínygyulladás intenzitása mindig alacsonyabb, mint a nem dohányosokban [16, 17], Ez azonban egyben a felszíni plakkellenes normál gyulladásos védekező mechanizmusok csökkenésével is együtt jár. A nikotin impregnálja a gyökércementet is, és az ilyen, toxinréteggel bevont felszínen mindennemű sebgyógyulási folyamat és a reparációs-regenerációs reakciók kárt szenvedhetnek. Ez alól nem kivétel az íny és a parodontium érhálózata sem [80, 89], A dohányzás hatása a parodontális kezelés hatékonyságára és a regenerációra A klinikai vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a destruktiv fogágybetegség progressziójának megállításában a parodontális kezelés mellett jelentős adjuváns hatása van a dohányzásról való leszokásnak is [3, 61]. így ma a dohányzásról való leszokást legalább olyan komolyan kell venni a destruktív parodontitises esetek kezelésében, mint az orális precancerosisok vagy a kardiovaszkuláris betegségek esetében. A dohányos parodontitises beteg kezelésekor figyelembe kell vennünk azt, hogy a dohányos nagy valószínűséggel kevésbé fog reagálni az alkalmazott terápiára, mint a nem dohányos [45, 61]. Kimutatták, hogy lebenyes parodontális tasakműtétek után a dohányosok körében a tapadásnyereség szignifikánsan kisebb, mint a nem dohányos kontrollok esetében [59, 67]. Elsősorban a frontfogak területén mutatkozik jelentős különbség a két csoport között, ott, ahol a dohányzás helyi hatásai legjobban érvényesülnek [67], Hasonló módon rosszabb a sebgyógyulási hajlam és a regeneráció mértéke szabad ínylebeny átültetés vagy irányított szövetregenerációs műtétek után is. A parodontális kezelésre retracter eseteknek 80-90%át dohányosok teszik ki [67], Osteoporosis Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, miszerint a generalizált osteopenia nincs hatással az állcsontok állapotára és nem játszik szerepet a helyi, gyulladásos csontpusztulással járó fogágybetegség lefolyásában sem. Az utóbbi évtizedben megjelent közlemények sora azonban azt támasztja alá, hogy a mandibulacsont denzitása szoros korrelációban van az általános csontdenzitási paraméterekkel. A fogak elvesztésének aránya és az osteoporozis súlyossági foka között szintén pozitív korrelációt véltek felfedezni Súlyos osteoporozisban szenvedő nők körében 45%-a volt fogatlan, míg a hasonló korú ép kontrollcsoportban ez a szám csupán 15%-volt [49], A fogágybetegség - az osteoporozishoz hasonlóan -, multicausalis betegség. A két betegségnek sok közös rizikó tényezője van . A rizikótényezők között kiemelkedő helyet foglal el mindkét betegség esetében, a nem, az életkor, a dohányzás, vagy a táplálkozás és nem utolsó sorban a genetikai adottságok. Az utóbbi évtizedben folytatott vizsgálatok kimutatták, hogy destruktiv fogágybetegség egyik rizikó tényezője lehet az osteoporosis. Egy esetkontrollos vizsgálatban súlyos osteoporsisban szenvedő, 12 patológiás fracturás nő mandibuláris alveoláris csonttömege szignifikánsan kisebb és a parodontális tapadásvesztesége lényegesen nagyobb volt, mint a kontrollként használt 14 hasonló korú, egészséges nő esetében [94]. Egy másik vizsgálat szerint 38 súlyos presenilis osteopeniában szenvedő beteg mindegyikében súlyos alveoláris csontveszteséget és előrehaladott foghiányt észleltek [95]. Hetven postmenopauzás nő vizsgálata alapján összefüggést véltek felfedezni az alveoláris csontnívó és az általános skeletális osteopenia súlyossága között. Az USA-beli Third National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES ) adatai alapján több mint 11 ezer 20-90 év közötti nő esetében a csípőcsontcsont denzitása és a parodontális csontpusztulás mértéke között pozitív korreláció mutatkozott [35]. Oestrogen deficiens nőkben már egy év alatt jelentős csonttömeg csökkenés következik be és ezt nettó parodontális tapadásveszteség is kíséri. Ezzel szemben az oestrogen substitutioban részesült nők egy év alatt már minimális nettó parodontális tapadásnyereséget mutattak. Úgy tűnik, hogy az oestrogen hormonnak bizonyos „csont védő” szerepe van [48,70]. Az oestrogen hormon a csont összehangolt átépülési folyamatának („coupled bone remodelling”) szabályozásában, az IL-1ß IL-6 és TNF-a termelés, valamint az érett osteoclastok stimulációjának szabályozásában játszik szerepet. Oestrogen hiányában az osteoblastok fokozott IL- 6 termeléssel reagálnak, amely fokozza az osteoclastok képződését. Az oestrogen/progesteron substitucio csökkenti a gyulladásos IL-1 termelés mértékét. Postmenopauzás nőkben az osetrogen substitutios kezelésben részesülő csoport éves átlagos parodontális tapadásvesztesége kisebb volt, mint az osetrogen substitutioban nem részesülő kontroll csoporté [48,76]. A dohányzás szintén fontos rizikó tényező mindkét betegség esetében Erős dohányosok lényegesen fogékonyabbak osteoporozis iránt is. A dohányzás hatása nagyon komplex az osteoporozis és a destruktív fogágybetegség pathomechanizmusában is. Ezt sok, klinikai vizsgálat is alátámasztja [95]. Úgy tűnik, hogy a
