Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
18 FOGORVOSI SZEMLE dohányzás csontra kifejtett direkt hatását befolyásolja az életkor, a nemi hovatartozás és nőkben az oestrogen szint is. A dohányzó férfiak csonttömege átlagosan 10- 15%-kal alacsonyabb, mint a nem dohányos kontrolioké. Ezzel szemben a premenopauzás nők körében a dohányos és nem dohányos csoport csontdenzitása megegyezett. A postmenopauzás nők körében azonban a dohányos csoport szignifikánsan csökkent csontdenzitási értékeket mutat. A dohányos középkorú férfiak parodontális tapadásvesztesége is szignifikánsan nagyobb, mint a dohányos premenopauzás nőké [49], A postmenopauzás, hormon substitucióban részesülő, nem dohányos nők parodontális tapadásvesztesége kisebb, mint az oestrogen kezelésben nem részesülő nőké. Úgy vélik, hogy premenopauzás nők esetében az oestrogen hormon bizonyos mértékig kivédi a dohányzás káros hatásait, amely azonban menopauza után az oestrogen hiányában már fokozottan érvényesülhet [49]. Ma egy átlag premenopausas nő napi Ca szükséglete 1000 mg, a postmenopauzásoké pedig legalább 1500 mg [49]. A táplálékkal bevitt foszfor, D-vitamin, fehérje, coffein és fluorid szint szintén meghatározó a csontdenzitás szempontjából. A fluorid jelentős mértékben fokozza a csontdenzitást és a trabeculáris csonttömeget. A coffein fogyasztás mértékével fordított arányban van a csont tömege. így a mértéktelen kávéfogyasztás az osteoporosis egyik rizikó faktora Életkor A legtöbb nagy epidemiológiai vizsgálat azt igazolja, hogy az életkorral arányban emelkedik a parodontitis prevalenciája (a fogágybetegségben megbetegedett egyének aránya) a betegség súlyossága és a fogágybetegségben megbetegedett fogak száma. Több vizsgálat azonban azt támasztja alá, hogy bár a tapadásveszteség az életkorral arányban fokozódik, a tasakmélység változások ezt nem követik. Ez azzal magyarázható, hogy idősebb korban máraz ínyrecessió dominál. Érdekes módon 50-80 év között a 4 mm-nél nagyobb tasakmélységet mutatók száma az életkorral párhuzamosan már nem emelkedett, hanem inkább csökkent [7,8], Ha azonban a többi rizikótényező hatását matematikai módszerekkel semlegesítették, az életkor magában alig járult hozzá a parodontális tapadásveszteség súlyosbodásához. Az tény, hogy egy irreversibilis lefolyású, krónikus betegségben, mint amilyen a parodontitis, ahol a különböző rizikótényezők hatása az idő előrehaladtával öszszegződik, mindig pozitív korrelációt találunk az életkor és a kialakult destrukció mértéke között. Minimális rizikófaktorokat felmutató, nagyon jól kontrollált csoportokban azonban maga az életkor előrehaladta nem vezetett súlyos parodontális konzekvenciákhoz. Ma már egyre nő azoknak a száma, elsősorban a parodontális prevenciós programokat már évtizedekkel korábban elkezdő skandináv országokban, akik igen magas kort érnek meg ép és szilárdan rögzülő fogakkal [8]. ■ 97. évf. 1. sz. 2004. Az is tény azonban, hogy a parodontiumban lezajló gerophysiológiai változások következtében az idősebb fogágy fogékonyabb lesz a gyulladásos szövetpusztulással szemben, és a regenerációs képessége sokkal gyengébb, mint a fiatal egyéneké. Átlagosan a fiatalok jobban reagálnak a parodontális kezelésre és fiatal korban a regeneratív beavatkozások sikere is jobb. Ma tehát elmondhatjuk, hogy az életkor inkább indikátora a parodontális pusztulások összességének és további vizsgálatsorozatok szükségesek még annak eldöntésére, hogy az életkor, mint alapvető rizikó tényező szóba jöhet-e a fogágybetegség pathogenesisében [8]. Táplálkozás Jól ismert, hogy különböző vitaminhiányos állapotokban enyhébb-súlyosabb szájnyálkahártya és nyelv elváltozások fejlődhetnek ki [8], Azonban egyetlen olyan táplálkozási hiány állapot sem ismert, amely egymagában gingivitist vagy parodontitist okozhatna. A vitamin hiány állapotok közül elsősorban a súlyos C-vitamin hiány szerepel rizikótényezőként [43]. C-vitamin hiányban fokozódik a gingivalis erek permeabilitása és romlik a collagen újraképződése, amely hatással van a sebgyógyulásra és gingiva kötőszövet regenerációs képességére, valamint a csontmátrix képzésére. Nincs olyan adat, amely arra mutatna, hogy enyhe vagy közepes C-vitamin hiány hatással lenne a parodontium állapotára. Több hónapos teljes C-vitamin deplecióban kifejlődő Skorbut azonban valóban súlyos parodontális konzekvenciákkal jár. Ez azonban az északi féltekén nagyon ritka. A D vitamin és a Ca bevitel a csont metabolizmus szabályozása révén van hatással a parodontiumra. Az USA-beli NHANES adatai alapján azok, akik kevesebb Ca-ot fogyasztanak, fogékonyabbak osteoporosis iránt és fokozott mértékben vannak kitéve súlyos parodontitis veszélyének is. Ca deficites egyének parodontális tapadásvesztesége jelentősebb [8]. A protein hiányos táplálkozás szintén súlyosbító tényezőként jön számításba [8]. Stress faktorok Sok anekdotikus értékű megfigyelés utal arra, hogy a psychologiai stress összefüggésbe hozható destruktív parodontitissel [63,81]. A legtöbb bizonyíték a stress és az acut gingivitis ulcerosa incidenciája közötti összefüggés mellett szól [33], Bár a stress szerepének pontos patomechanizmusa még nem tisztázott, de tény, hogy a stress alapvetően befolyásolja a mellékvesekéreg corticosteroid termelését és csökkenti a cellularis immun reakciókat [25]. Az utóbbi évtizedben végzett keresztmetszeti és követéses vizsgálatok azt bizonyítják, hogy permanens stressben élő populáció szignifikánsan roszszabb plakk értékeket és súlyosabb tapadásveszteséget produkált, mint a kontroll csoport. Orvostanhallgatók vizs- I gaidőszaki periódusában végzett vizsgálatai szerint felfo
