Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 4. sz. 2004.151-155. Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum Fogorvos-tudományi Szak Konzerváló Fogászati és Parodontológiai Tanszék A parodontális abscessus és kezelése DR. VÁLYI PÉTER, DR. GORZÓ ISTVÁN A parodontális abscessus a fogágy szöveteinek a tasakfal hámjára és kötőszövetére lokalizálódó gennyes gyulladása. A harmadik leggyakoribb sürgősségi kórkép a fogászatban, ismeretének fontosságát pedig az adja, hogy alapvetően meghatározza az érintett fog prognózisát. Az abscessus kialakulásához az szükséges, hogy a tasakflóra baktériumai penetráljanak a tasakfal hámjába, illetve kötőszövetébe. Kialakulhat destruktív fogágybetegség által érintett és nem érintett fognál egyaránt. Az előbbi esetben több lobtermék keletkezik, mint amennyi el tud vezetődni: vagy az elvezető nyílás elzáródása, vagy beszűkülése lehet ennek az oka, illetve az, hogy a szervezet védekezőképességének csökkenése vagy a baktériumok virulenciájának fokozódása több váladék keletkezéséhez vezet, változatlan méretű elvezető nyílás mellett. Fogágygyulladás által nem érintett fognál valamilyen idegentest - leggyakrabban interdentális - beékelődése okozhatja: ételrészecske, szájhigiénés eszköz vagy fogászatban alkalmazott anyag, eszköz. Diagnózisához és a hasonló kórképek (periapicalis, gingivalis abscessus) elkülönítéséhez a pontos anamnézis, klinikai (szondázási mélység, vitalitás - szenzibilitás -, kopogtatási érzékenység, mozgathatóság vizsgálata) és a radiológiai vizsgálat (gyökércsúcsi elváltozások kizárása, csontpusztulás megléte) segíthet. Mikrobiológiai vizsgálat esetén a paradontopatogén baktériumok jelenlétét detektálhatjuk: P. gingivalis, P. intermedia, B. forsythus, F. nucleatum és a P. micros izolálható legtöbbször. Napjainkban a szubgingivális kürett a legelfogadhatóbb terápiás eljárás, emellett megfontolhatjuk a drenázs biztosítását, a vertikális inciziót, korlátozott indikációval a lebenyes feltárást és reménytelen esetben az extrakciót is. Antibiotikum adását kizárólag magas kockázatú betegek profilaxisa miatt ajánljuk. Kulcsszavak: parodontális abscessus, definíció, etiológia, előfordulás, diagnózis, mikrobiológia, terápia A parodontális abscessus előfordulásának gyakorisága és a fogbél eredetű tályogtól való elkülönítésének fontossága miatt szükséges megfelelő, naprakész ismeretekkel rendelkezniük a fogorvosoknak a fent említett kórképpel kapcsolatban. Magyar nyelvű új kézikönyvben vagy régi átdolgozott új kiadásainak megjelenése között gyakran évtizednél is több idő telik el, ezáltal új ismeretek közlésére csak összefoglaló referátum formájában nyílik lehetőség. A parodontális terápia alapelveiben, módszereiben és lehetőségeiben bekövetkezett változások szükségessé teszik a leggyakrabban, a komplex kezelés megkezdése előtt vagy a higiénés fázisban jelentkező togágy-tályog diagnosztikájának és a kezelés alapelveinek áttekintését. A fogágy-tályog előfordulása és kezelésének módja alapvetően meghatározza az adott fog további prognózisát, illetve a további terápiás módok megválasztását [3, 17]. Definíció Fogágy-tályog a parodontális szövetek lokalizált, gennyes gyulladása következtében alakul ki: a tasakhám infekciójának a tasakfal kötőszövetébe terjedése hozza létre [4, 10]. Formáját tekintve beszélhetünk akut és krónikus formáról [4,17]. A heveny megjelenési formája, a krónikus fogágygyulladás exacerbációjának gyakori kísérő jelensége, amelyet gyors tapadásveszteség, aktív csontlebontódás, a parodontális rostok pusztulása jelez [17], és kezelés nélkül, hosszú idejű fennállás után krónikus formába mehet át [4], Fontos megkülönböztetni az ínytályogtól, amelyről egészséges fogágy esetén beszélhetünk. A gingivális abscessus a marginális gingiván, papillán fordul elő, a hám alatti kötőszövetben kialakuló gennyes gyulladás következményeként, amelyet valamilyen sérülés: legtöbbször idegentest beékelődése okoz [2, 4]. Érkezett: 2003. november 17. Elfogadva: 2004. március 19.
