Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-02-01 / 1. szám

13

FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 1. sz. 2004.

ója szignifikánsan lelassult. Axelson és Lindhe 15 éves követéses vizsgálatsorozata igazolta, hogy a szájhigiénés programokkal mind a caries, mint pedig a gingivitis kifejlődése kontrollálható volt [9]. Mindazonáltal a legszigorúbb szájhigiénés programok sem voltak hatásosak az agresszív parodontitis kialakulásának és progressziójának visszaszorításában [2, 7], Erre mutatnak azok az epidemiológiai adatok is, miszerint a legfejlettebb szájhigiénés szokásokkal és fogászati prevenciós hálózattal rendelkező országokban is nagyjából ugyanolyan arányban fordulnak elő súlyos, agresszív parodontitisben szenvedő betegek, mint a fejlődő országok népei között [8]. Ilyen módon elmondhatjuk, hogy a szájhigiéné foka és az agresszív parodontitis incidenciája között csupán gyenge összefüggés van, és a szájhigiéné foka alapján nem jósolható meg nagy biztonsággal az agreszszív parodontitis előfordulása sem egy adott populációban, sem pedig egy adott beteg esetében [5].

Helyi plakkretenciós tényezők

A parodontális tapadásveszteség mértékét több helyi tényező is befolyásolhatja. Ilyen a fogak alakja, helyzeti rendellenességei, a kontaktpontok milyensége, az alveoláris csont vastagsága és alakja, a fogak gyökerének morfológiája, a furkáció helyzete és alakja, a zománccement határ minősége, zománcfejlődési zavarok stb. Ezen túl több egyéb lokális patológiás tényező, így caries-fogkőképződés-is hatással van a gyulladás mértékére. A steril fogkő elvileg, magában nem okozna gyulladást. Mivel a fogkő érdes felszíne igen jó baktériumraktár, és a felszínét mindig friss, vitális baktériumtömeg borítja, a fogkő mennyisége és az ínygyulladás incidenciája, valamint súlyossága között minden vizsgálat pozitív korrelációt tárt fel. A fogkő mennyisége és a parodontális tapadásveszteség között szintén szoros összefüggés áll fenn, bár a legagresszívabb klinikai formákban, ahol sem tapadó plakk, sem nagytömegű fogkő nem fordul elő, ez az összefüggés nem észlelhető [4, 6].

Sajnálatos módon az egyik legkritikusabb lokális tényező éppen a fogászati kezelések minőségével és gyakoriságával függ össze, és így nagyban függvénye egy adott ország fogászati ellátó rendszerének és prevenciós szemléletének [3]. A subgingiválisan vagy approximálisan elhelyezkedő korona- és tömésszélek okozta plakkretenció jelentős mértékben befolyásolja a gyulladás kialakulását és a szájhigiéné helyreállításának lehetőségét, ennek értelmében a konzerváló és protetikai munka minősége jelentős szerepet játszik a parodontális destrukció kialakulásában. Björn és mtsaiepidemiológiai vizsgálatok során kimutatták, hogy rossz széli záródású koronák és tömések mellett szignifikánsan nagyobb parodontális csontpusztulás alakult ki, mint ugyanabban a szájban a koronával nem fedett kontralaterális fogak körül [18]. A túlérő amalgámtömések körül szintén szignifikánsan nagyobb mértékű tapadásveszteséget regisztráltak, mint a nem tömött fogak

mellett [22]. Azonos plakkindex mellett, összehasonlítva a sub- és supragingivális koronaszélek körüli íny állapotát, mindig a subgingivális koronaszél mellett találtak súlyosabb ínygyulladást. Még a legprecízebb, kísérletilaboratóriumi körülmények között készült, subgingivális koronaszél is enyhe gyulladásos reakciót vált ki az ínyszélben. Ilyenkor nem a restaurátum anyaga okoz bajt. Az érdességeken és alámenő részeken tartósan megtapadó plakkbaktériumok okoznak gyulladást. Sajnálatos módon a protetikai és konzerváló fogászati munkák minősége nagyon sok esetben gyenge. Egyes felmérések szerint az approximális tömések 80-90%-a nem felel meg a követelményeknek, és a koronák széli záródása is igen magas százalékban hibás. Úgy tűnik, hogy viszonylag ép parodontális állapot mellett a rossz korona- vagy tömésszél komoly mértékben hozzájárulhat az ínygyulladás vagy fogágygyulladás kialakulásához, elsősorban az arra fogékony egyének szájában [3, 18], Előrehaladott parodontitisben azonban, amikor a kialakult mély tasak bakteriális flórája már tejesen önálló ökológiai egységet alkot, és a supragingivális szájhigiénés szokások alig vannak hatással a tasakban zajló folyamatok alakulására, a tömés- vagy koronaszélek csak kisebb mértékben járulhatnak hozzá a folyamat további súlyosbodásához. Ugyanakkor meggátolják a megfelelő hatékony subgingivális professzionális szájhigiénés kezelést, és ezért ezeket minden képen eliminálni kell a kezelés sikere érdekében.

Plakkbaktériumok specificitása

Abban mindenki egyetért, hogy subgingivális bakteriális biofilm jelenléte nélkül nem fejlődik ki destruktív parodontitis [30], De a bakteriális biofilm összetétele kulcsfontosságú a betegség kialakulásában. A szájban előforduló közel 500 baktériumtörzs közül néhány jelenléte igen szoros korrelációt mutat a betegség aktivitásával, súlyosságával és progressziójával. Ma az irodalmi adatok szerint a három legtöbbet vizsgált és legszorosabb összefüggést mutató törzs az Actinobacillus actinomycetemcomitans (AA), a Porphyromonas gingivalis és a Bacterioides forsythus [73], Az A. actinomycetemcomitans jelenléte és a lokalizált agresszív parodontitis kifejlődése vagy progressziója közötti kapcsolatot sokan tanulmányozták. Úgy tűnik, hogy az AA jelenléte szoros összefüggésbe hozható fiatalkori agresszív parodontitisszel (lokalizált juvenilis parodontitis). Keresztmetszeti vizsgálatokban míg egészséges fiatalokban

0-25% között volt kimutatható a kórokozó, addig fiatalkori agresszív parodontitisben 40-100%-ban volt jelen a parodontális tasakban [85]. Krónikus parodontitisben is gyakran kimutatható a kórokozó, de vizsgálatok nem tudtak olyan szoros ok-okozati összefüggést kimutatni, mint fiatalkori agresszív parodontitisben. Egyes longitudinális vizsgálatok szerint az A. actinomycetemcomitans jelenléte serdülőkorban megbízható indikátora lehet az aktív betegség kifejlődésének [30, 59], Azok-