Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-06-01 / 3. szám
131 FOGORVOSI SZEMLE V. táblázat A fogak szerepével és tisztításával kapcsolatos írások jellemzői FOGAK SZEREPE ÉS TISZTÍTÁSA (n=28) előfordulási gyakoriság n % Rágásfunkciót említi h 39.3% Beszédfunkciót említi 4 14.3% Esztétikai funkciót említi 13 46.4% Szájhigiénét említi 17 60.7%- rágó funkció védelmében 4 14.3%- beszédfunkció védelmében 0 0.0%- esztétikai funkció védelmében 13 46.4% szerű történetet tartalmaz. A maradék egyharmad (az „egyéb történetek”) a fogakkal kapcsolatos valós, de jobbára jellegtelen történésekről szól. VI. táblázat A fogakkal kapcsolatos történetek néhány jellemzője FOGAKKAL KAPCSOLATOS TÖRTÉNETEK (n=12) előfordulási gyakoriság n % Groteszk történet 4 33.3% Mágikus történet 2 16.7% Mese 2 16.7% Egyéb történet 4 33.3%Megbeszélés Az I. táblázat adatai mutatják, hogy az életkor haladtával bekövetkező változások (pl.: tejfogak elvesztése, később a még problémamentes fogászati beavatkozások, majd a fogfraktúrák és a „problémás” fogászati kezelések) leképeződnek a fogakkal kapcsolatos spontán megnyilatkozásokban. Az „idillikus viszonyt a fogakhoz” a korban előre haladva a fogak szerepéről tisztításáról szóló írások dominanciája zárja le, mintegy „utolsó erőfeszítésként” ennek az ideális helyzetnek a megőrzésére. Később, az idősebbeknél aztán megjelenítődnek a „fogászati problémák”, másrészt jelentősen megnő a választ nem adók száma, és a fogakkal kapcsolatos történetek, amelyeket groteszk, mágikus, vagy mesebeli elemek dominálnak (VI. táblázat). AII. táblázat adatai arra utalnak, hogy-érthető módon - a felnőtt populációhoz hasonlóan [7] a gyermekek esetében is a megrázkódtatást okozó fogászati kezeléshez köthető a legmagasabb fogászati félelem érték. (Érdekes ugyanakkor, hogy a fogfraktúráról írók fogászati félelem értéke kifejezetten alacsony.) Ugyancsak fontos észrevenni, hogy a legmagasabb fogászati félelmet mutató csoport a szorongás értékek tekintetében is a legmagasabb értékeket adja. Hasonló irányú tendencia ugyancsak megfigyelhető a tejfog-elvesztést traumásnak leíró 97. évf. 3. sz. 2004. gyermekek és a tejfogaik elvesztését traumamentesnek leíró társaik között. Ezek az adatok ara utalnak, hogy az erősen szorongó gyermek talán alacsonyabb fájdalomküszöbe [19], vagy esetleg kevésbé toleráns viselkedése miatt mintegy „predesztinált” arra, hogy előbb utóbb a fogászati kezelés során traumát okozó szituáció alakuljon ki. A II. táblázat adatai közül említésre méltó még, hogy a három nem kifejezetten fogászati beavatkozásról író csoport (fogak szerepe tisztítása; fogakkal kapcsolatos történetek; nem válaszolók) között lényeges eltérés van a fogászati félelem értékek között. A fogak szerepéről és tisztításának fontosságáról magas fogászati félelem értékű gyermekek írnak, míg a nem válaszolók és a történeteket írók fogászati félelem értéke alacsony. Ez arra utalhat, hogy az utóbbi két csoport egyszerűen a téma iránti érdektelenségből vagy egyáltalán nem nyilvánít véleményt a kérdésben, vagy fantáziáját eleresztve „irkái valamit”. A III. táblázat adatai arra utalnak, hogy a tejfog-elvesztés a gyermekek többségénél nem okoz traumát. Akiknél megrázkódtatással jár a tejfogak elvesztése, azoknál általában egy vélhetően autoriter személy, az apa vagy a fogorvos végzi a traumát okozó beavatkozást. Ugyancsak feltűnő, hogy a traumás tejfog-elvesztésről beszámoló gyermekek egyetlen esetben sem írnak arról, hogy a család a kihúzott tejfogat értékelte volna annyira, hogy emlékbe eltegye, míg a traumamentes csoportban erről a gyermekek egyharmada beszámol. Ez utal a gyermek és a gyermek fogai eltérő helyére a család értékrendjében a két csoportban. A gyermekek családon belüli eltérő helyzetére utalhat egyébként a traumás tejfogelvesztésről író csoport már említett fokozottabb szorongásértéke is (II. táblázat). A IV. táblázat adatai elsősorban korábbi felnőtteken végzett vizsgálatainkkal [7] összehasonlítva érdekesek. Felnőtteknél ugyanis úgy tűnik, hogy az orvos nem megfelelő viselkedése majdnem olyan gyakori traumatizáló tényező, mint a fájdalmas kezelés [7], Gyermekeknél ezt jelen vizsgálat adataiban nem látjuk, ami egyrészt abból adódhat, hogy a gyermekfogászati ellátásban dolgozó fogorvos nagyobb empátiával viszonyul betegeihez, „jobban odafigyel” a gyermek jelzéseire. Másrészt persze az is lehet, hogy a gyermek még nem tudja struktúráim magában a kellemetlen élményt, ezért egyszerűen arról számol be, hogy erős félelme volt, anélkül, hogy ezért az orvos viselkedését hibáztatná. Az V. táblázat adatai felvetik annak lehetőségét, hogy elkülöníthetők olyan „személyiségtípusok” amelyek inkább a fogakkal való rágást, míg mások a fogak szépségét, végül néhányan a fogak beszédben betöltött funkcióját élik meg elsődlegesen, olyannyira, hogy amikor a fogakról írnak, a többi funkció „eszükbe sem jut” A szájhigiéné említésének nagy gyakorisága az esztétikai funkcióval kapcsolatban ugyancsak érdekes. Egyrészt utalhat arra, hogy a gyermeket a környezete fogai szépségének elvesztésével „fenyegetve” motiválja szájhigiénére. De az is lehet hogy a gyermekek bizonytalanok a fogászati beavatkozások esztétikai lehetőségeit illetően, és ezért ezt a funkciót különösen is „veszélyeztetettnek” élik meg.
