Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 2. sz. 2003. 81-85. Semmelweis Egyetem, Fogpótlásiam Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, Budapest* A „Fogászati félelem kérdőív” („Dental Fear Survey”) statisztikai elemzése különböző mintacsoportokon DR. KAÁN BORBÁLA, DR. GÁSPÁR JUDIT, DR. FÁBIÁN GÁBOR*, DR. FEJÉRDY LÁSZLÓ, DR. TÓTH ZSUZSANNA ÉS DR. FÁBIÁN TIBOR KÁROLY A szerzők hat különböző budapesti mintacsoporton vizsgálták a Dental Fear Survey (DFS, Fogászati félelem kérdőív) részkérdéseire adott válaszok gyakorisági megoszlását, és az azt befolyásoló paramétereket. A kérdőíveket összesen 362 fő töltötte ki, 253 nő és 109 férfi. Életkoruk 14-73 év között változott. A DFS-skála részletes analízise hazai mintán a nemzetközi irodalomban fellehető adatokhoz sok tekintetben hasonló eloszlást mutatott. A legmagasabb értékek a fogászati fúróval, illetve az injekcióval voltak kapcsolatosak. A vizsgált mintán belül a csoport-hovatartozás a DFS 20 részkérdéséből 19, a családi állapot és a kor 13, míg a nem 10 kérdésre hatott szignifikánsan (egyirányú ANOVA, p<0.05), ami a pszichoszociális tényezők fontosságát emeli ki a demográfiai mutatókkal szemben. További fontos adat, hogy a hazai populációt összességében jellemzi a DFS-skála nemzetközi irodalomban fóbiásokra jellemzőnek tekintett „minőségi” átrendeződése is. Ez a fogászati fúróval kapcsolatos értékeknek az injekcióval kapcsolatos értékeknél magasabb voltából következik, valamint abból is, hogy a fogászat egészének értékelése közel van a legfélelmetesebbnek ítélt részparaméter félelemértékéhez. Kulcsszavak: fogászati félelem kérdőív, hazai szubpopuláció, demográfiai változók, pszichoszociális stressz, fogászati szorongás A fogászati szorongás fogalma nehezen választható el a fogászati félelem fogalmától. Az elnevezések használata a nemzetközi irodalomban is sokszor keveredik, és a két fogalmat gyakran szinonimaként használják. A „fogalomzavarra” már Alberth és mtsai [1] is felhívták a figyelmet. Arra az álláspontra jutottak, hogy a félelem és a szorongás fogalma a fogászattal kapcsolatban nehezen szétválasztható, és a jelenséget elsősorban félelemnek kell tekinteni, mivel van konkrét, megragadható kiváltó oka [1], Ugyanakkor ha abból indulunk ki, hogy a fogászati kezelés korunkban nem szükségszerűen kellemetlen élmény, akkor a félelem oka már nem ilyen egyértelműen meghatározható, és inkább a jelenség szorongásos jellege tűnik elő. A két fogalmat a nemzetközi irodalom sem választja szét élesen. Ez többek között abból is látszik, hogy a „Fogászati szorongásskála” („Dental Anxiety Scale”; DAS [4, 8]) szigorú értelemben véve ugyancsak félelmet mér, holott elnevezésében a szorongás szó szerepel. Jelen publikációnk szempontjából ezzel kapcsolatban azt tartjuk fontosnak kiemelni, hogy akár szorongásról, akár félelemről beszélünk, lényegében ugyanarról a jelenségről van szó, amit többek között a „Fogászati félelem kérdőív” („Dental Fear Survey”; DFS [7, 12, 13]) és a „Fogászati szorongásskála” („Dental Anxiety Scale”; DAS [4, 8]) értékeinek erős korrelációja [3, 6, 7, 9, 18] is megerősít. A témakört a nemzetközi irodalom számos publikációban tárgyalja. Egyes szerzők szerint a fogászati szorongás nemi függőséget mutat [5, 20], más szerzők [14, 17] nem találtak eltérést a nemek között. Az életkor esetleges befolyásoló szerepe ugyancsak vitatott [10, 15, 14, 17], A családi állapot [20] és a szociális státusz [20] szerepét az irodalom nem vitatja. Ugyancsak nem vitatott a fogászati és az általános szorongás közötti pozitív korreláció [3, 18]. Azt is kimutatták, hogy a pozitív korreláció ellenére a fogorvosi kezeléssel kapcsolatos szorongás (félelem) az általános szorongástól nagy mértékben független változó [3,18]. A hazai populáció vizsgálata is elkezdődött az elmúlt években [1,6, 7, 8, 9]. Az eredményekből úgy tűnik, hogy a hazai populáció értékei nemzetközi összehasonlításban magasak [1,6,7, 8, 9]. Mind saját vizsgálataink [6, 9], mind Alberth és mtsi [1 ] eredményei azt mutatják, hogy a fogászati szorongás (félelem) kialakulásának hátterében elsősorban pszichoszociális oki tényezők állnak. A saját, hazai mintán végzett vizsgálatainkban az általános és a fogászati szorongás összefüggésével kapcsolatban a nemzetközi eredményekhez hasonló relációt találtunk [6, 9], Érkezett: 2003. január 29. Elfogadva: 2003. március 19.
