Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-04-01 / 2. szám
82 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 2. sz. 2003. Az említett hazai eredmények azt mutatják, hogy a magyar populáció fogászati szorongása (félelme) jellegében hasonló sajátosságokat mutat, minta nyugat-európai és amerikai populációké. A döntő különbség eddigi ismereteink szerint főként abban van, hogy a hazai populáció fogászati szorongásszintje magasabb. Ugyanakkor korábbi vizsgálataink [7] jelezték azt is, hogy a hazai felnőtt populáción a DFS-skálával mért értékekeket összetevőire szétbontva nemcsak „mennyiségi” különbséget (szorongásnövekedést) látunk, hanem azt is, hogy az egyes részkérdésekre adott válaszok összetétele „minőségileg” is a fóbiásokra jellemző irányba [11] tolódik el, ami irodalmi adatok szerint nem jellemző a normál populációra [11]. Későbbi vizsgálataink alapján úgy tűnik [6], hogy a mennyiségi és a minőségi változás nem szükségszerűen jár együtt, mivel általános iskolás populáción a magas fogászati szorongásszint nem társult a DFS-skála egyes részkérdéseire adott válaszok fóbiásokra jellemző minőségi átrendeződésével [6]. Ez utóbbi adatok arra utalnak, hogy tudományos szempontból nem volna érdektelen megvizsgálni, hogy milyen faktorok befolyásolják a DFS-skála egyes részkérdéseire adott válaszokat. Jelen publikációnkban ezt a kérdést szeretnénk megvizsgálni, annál is inkább, mert a nemzetközi irodalomban is viszonylag kevés publikáció foglalkozik ezzel a problémával [11,12], A fentiek értelmében tehát vizsgálni kívánjuk a DFS-skála egyes részértékeire adott válaszok alakulását a nem, az életkor, a foglalkozás és a családi állapot tekintetében. Vizsgálati anyag és módszer Jelen publikációnkban 362 személy adatait dolgoztuk fel. Az összegyűjtött adatok egy részét már publikáltuk [9], a DFS-skála részösszetevőinek vizsgálatára azonban korábbi publikációnkban nem tértünk ki, ez jelen dolgozatunk témája. A vizsgálati alanyok (n=362) 6 különböző budapesti mintacsoportból származtak [9], Az 1. csoportot két fogorvosi magánpraxis kezelésre váró páciensei adták (n=41; 26 nő, 15 ffi; kor: 18-73 év /átlagosan: 43.07±14.92 év/). A 2. csoport az előző csoporba tartozó betegeket kísérő hozzátartozókból állt (n=47; 31 nő, 16 ffi; kor: 15-61 év /átlagosan: 35.02±11.15év/). A3, csoportban budapesti középiskolás („gimnazista”) tanulókat vizsgáltunk (n=139; 90 nő, 49 ffi; kor: 14-18 év /átlagosan: 16.17±1.08 év/). A 4. csoport harmadéves fogorvostan-hallgatókból (n=29; 13nő, 16 ffi; kor: 20-29 év/átlagosan: 22.72±2.15 év/); az 5. csoport (n=36; 23 nő, 13 ffi; kor: 21-30 év /átlagosan: 23.64±2.17 év/) negyedéves fogorvostan-hallgatókból állt. A 6. csoportot főiskolát végzett óvodapedagógusok adták (n=70; 70 nő, 0 ffi; kor: 20-69 év /átlagosan: 39.10.±10.51 év/) [9], A vizsgálati alanyok a DFS-skálát [7,12, 13] személyes megkeresés útján [9] töltötték ki. Az alanyok önként vettek részt a vizsgálatban, miután annak lényegéről, módjáról, és céljáról részletes tájékoztatást kaptak. Kiskorúak esetén az adatok gyűjtésére és tudományos célokra való felhasználására nemcsak az alanyoktól, hanem a szülőktől is beleegyezést kértünk [21]. A válaszadás aránya 88.8-93.5% között változott a vizsgálati csoportoktól függően [9], A kapott adatokat SPSS/PC 8.0 számítógépes programmal [19] dolgoztuk fel. Matematikailag szignifikánsnak a p<0.05 értékeket tekintettük. Eredmények A DFS-kérdőívre vonatkozóan magas Cronbach-alfa értéket kaptunk (Cronbach-alfa: 0.95 [9]). Mivel a vizsgálat ezúttal a DFS részösszetevőire terjed ki, különösen fontos, hogy ez az érték magas, mivel ez a skálafordítás hitelességét igazolja, nemcsak a skála egésze, hanem az egyes részkérdések fordítása tekintetében is. Az I. táblázatban a DFS egyes részkérdéseire adott értékek átlagát mutatjuk be. Látható, hogy a legmagasabb értékek a fogászati fúróval, illetve az injekcióval kapcsolatosak. Ugyancsak látható, hogy a fúróval kapcsolatos értékek valamivel magasabbak az injekcióval kapcsolatos értékeknél, és az is, hogy a fúró okozta rezgés kisebb szorongást okoz, mint a fúró látványa vagy zaja. Ugyancsak leolvasható az értékekből, hogy a fo-I. táblázat A DFS-skála egyes kérdéseire adott válaszok átlaga A fogászat elkerülése 1. kezelésre bejelentkezni képtelen 1.7 + 1.0 2. kezelésre elmenni képtelen 1.3 + 0.7 Vegetatív idegrendszeri aktivitása kezelés alatt 3. izomfeszítés 2.2 + 1.1 4. szapora légzés 1.9+ 1.1 5. izzadás 2.0 ±1.0 6. émelygés, hányinger 1.4 ±0.8 7. gyorsabb szívverés 2.1 ±1.0 Szituációs és stimulus okozta félelmek 8. időpontot kér 1.8 ± 1.1 9. közeledik a rendelő felé 2.1 ±1.1 10. a váróban ül 2.2 + 1.1 11. a fogorvosi székben ül 2.4+ 1.2 12. érzi a rendelő szagát 2.0+ 1.1 13. meglátja a fogorvost 2.2 + 1.2 14. meglátja az injekciós tűt 2.6+ 1.3 15. érzi, hogy injekciót kap 2.5+ 1.2 16. meglátja a fúrót 2.7 ±1.2 17. meghallja a fúrót 2.7+ 1.3 18. érzi a fúró okozta rezgést 2.4+ 1.2 19. fogkő-eltávolítás. 1.8 +1.0 20. általában mennyire fél a fogászattól 2.6 ±1.2
