Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-02-01 / 1. szám
19 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 1. sz. 2003. growth factor I és II (IGF-I,-ll), a fibroblast growth factor (FGF) a legismertebbek. Jelenleg a legtöbbet az EGF-ről tudunk, nemcsak azért, mert a legkorábban fedezték fel az NGF-el együtt, de fiziológiai és patológiai jelentősége is a legnagyobbnak látszik [34], Az EGF-et számos szerv és sejtféleség termeli. A nyálmirigyek mellett a gastrointestinalis traktus más helyein, a gyomornyálkahártyában, a bélhámban és a pancreasban, valamint a vesében termelődik jelentősebb menynyiségű EGF. A sebgyógyulás szempontjából fontos sejtekben, a macrophagokban és a vérlemezkékben, valamint a környéki hámsejtekben mutattak ki EGF-termelést. A leggyakrabban alkalmazott kísérleti állatokban, az egérben és a patkányban, a submandibularis nyálmirigy termeli az EGF-et a legnagyobb mennyiségben. Fia eltávolítják a submandibularis nyálmirigyet, a parotisban növekszik az EGF-termelés [1]. Emberben, ellentétben a rágcsálókkal, a parotisnyálban hatszor magasabb a growth factor koncentrációja, mint a submandibularis eredetű nyálban [11 ]. Az EGF nyálba történő szekréciója adrenerg hatásra történik. Noradrenalin adása igen magas EGF-koncentrációt eredményez a nyálban, charbachol hatására viszont nem növekedik a bazális szekréció [1,15]. A nyálmirigyek által termelt EGF egyik része a nyálba, másik része a keringésbe kerül. A nyálba szekretált EGF lokálisan a nyálkahártya-felszíneken tudja kifejteni hatását (luminális hatás), a keringésbe került rész azonban eljut a szervezet valamennyi szövetébe, és mindenhol képes erre (szisztémás hatás). A nyálmirigyek ductus sejtjei nemcsak termelik az EGF-et, hanem a growth factor kikerülvén az őt termelő sejtekből, egyrészt a környezetében lévő másik sejtekre közvetlenül is hat (parakrin hatás), másrészt a mirigyszövet kapillárisain keresztül a keringésbe került EGF- nek a szisztémás hatása is érvényesül, amikor az visszajut a mirigyekbe. Ezenkívül a nyálban található EGF egy hosszú ideig fel nem ismert módon is bekerülhet a keringésbe. Kimutatták, hogy a sublingualis régióból, az ott lévő nyál EGF-tartalmának igen jelentős része a sűrű szájfenéki kapillárishálózat révén felszívódik a keringésbe, és elkerülhet a szervezet bármely szövetébe [24]. Fontos megfigyelés volt az is, hogy diabetesben, bár a sublingualis felszívódás mérséklődik, a gyomorba került EGF jelentősen nagyobb mennyiségben szívódik fel, mint az egészséges egerekben [4], Ez a felismerés magyarázhatja azokat a részben hitetlenkedve fogadott eredményeket, amelyek a nyálmirigyek által termelt és a nyálba kiválasztott EGF fontos szerepét igazolták a különböző szövetek ép állapotának fenntartásában. Megerősítették ugyanezt azok az eredmények, amelyek a nyál sebgyógyulást segítő szerepét igazolták az oesophagus nyálkahártya-eróziói, a gyomor és duodenalis ulcus és a májregeneráció vonatkozásában [34, 30]. A szájüregi sebek gyógyulása és hámosodása A szájüregi sebek gyógyulásában a nyálmirigyek kiemelt szerepét az orvosi gyakorlat mellett azok az állatkísérletek is igazolták, amelyekben eltávolították a patkányok, illetve egerek submandibularis mirigyeit. A mirigyek eltávolításának hatására jelentősen lassult az extractiós sebek [2, 5], valamint a nyelven létrehozott sebek gyógyulása [18]. Kimutatták egyidejűleg azt is, hogy az EGF pótlása ivóvízben, illetve injekció formájában visszaállítja a sebgyógyulás eredeti ütemét. A nyálmirigyek csökkent működésével járó kóros állapotokban, elsősorban diabeteses páciensekben csökken az EGF-termelés a nyálmirigyekben. Ez magyarázza a diabetesben szenvedő betegek szájüregi sebgyógyulási problémáit. Diabeteses NOD egerek nyálmirigyeiben, ahol szintén csökkent az EGF-termelés a nyelven okozott sebzés lassabban gyógyult, mint a kontrollokban. Az ivóvizükbe tett EGF a kontrollállatokban nem, de a diabetesesekben helyreállította a normális sebgyógyulás ütemét [17]. Inzulin adagolásával a nyálmirigyek hypertrophiáját és hyperplasiáját lehetett létrehozni, amely az EGF-termelés növekedését eredményezte [31]. Állatkísérletben kimutatták, hogy ovariectomia után jelentősen csökkent a nyál EGF-tartalma [23]. Szájüregi gyulladásokban (stomatitis aphtosa, peritonsillaris abscessus) valamint a feji és a nyaki régióban található tumorok esetében jelentősen alacsonyabb volt a nyál EGF-tartalma [11]. Érdekes, új megfigyelés az is, hogy periodontalis sebészeti beavatkozás 24-36 órás átmeneti emelkedést hozott létre a nyál EGF-tartalmában [21]. Flasonló jelenséget figyeltek meg nagyobb szájsebészeti műtéteket követően is [22], Az utóbbi évek állatkísérletes és klinikai kutatási eredményei azt ígérik, hogy két területen a nem túl távoli jövőben várható új ismereteink terápiás felhasználása a sztomatológia területén is. Az egyik lehetőség az exogén EGF lokális alkalmazása, amelyre már vannak gyakorlati próbálkozások. A másik lehetőség a daganat-terápiában nyílik: a legtöbb orális tumorszövetben igen nagy mértékben megnövekedett az EGF-receptorok száma (a proliferációs, illetve mitogén hatás kiindulópontjai), amelyek gátlása komoly reményekkel kecsegtet (például a PK1166 jelű anyag, amelynek széles körű kipróbálását végzik). További kutatást igényel a nyálban lévő EGF hatásának szabályozhatósága vagy visszaszoríthatósága. Az EGF ugyanis elsősorban az epithelsejtek proliferációját fokozza, amelyek így visszaszoríthatnak más sejtféleségeket, akadályozva például az implantációk sikerét. Irodalom 1. Blazsek J, Offenmüller K, Burghardt B, Kisfalvi I, Birki K, Wenczl M, Varga G, Zelles T: Possible compensation in epidermal growth factor production by saliva in rat. Inflammopharmacology 1996;4:279-295. 2. Bodner L, Dayan D, Rothchild D: Extraction wound healing in desalivated rats. J Oral Pathol Med 1991 ; 20:176-181. 3. Cohen S: Isolation a mouse submaxillary protein accelerating incisor eruption and eyelid opening in the newborn animals. J Biol Chem 1962; 237: 1555-1562. 4. Clarke My, Brayer J, Heintz K, Nagashima H, Cha S, Oxford GE, Nanni JM, Peck AB, Zelles T, Humphreys-Beher MG: Differential absorption and distribution of epidermal growth factor in diabetic NOD mice. J Diabetes and Complications 2001 ; 15:103-111.
