Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 4. sz. 2003. 161-164. Semmelweis Egyetem, Fogpótlásiam Klinika (Igazgató: Prof. Dr. Fejérdy Pál egyetemi tanár), Budapest Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Magatartástudományi Intézet (Igazgató: Prof. Dr. Molnár Péter egyetemi tanár), Debrecen* A fogászati hipnózis időparaméterei DR. FEJÉRDY LÁSZLÓ, DR. GÁSPÁR JUDIT, DR. KAÁN BORBÁLA, BÁLINT MÁRIA* ÉS DR. FÁBIÁN TIBOR KÁROLY A szerzők a fogászati hipnózis időparamétereit vizsgálták húsz fogászati kezeléstől fokozottan szorongó (de nem fogászati fóbiás), közepes hipnotikus szuszceptibilitású beteg kezelése során. Vizsgálták a teljes időt, a hipnózis kivitelezésére fordított időt, a fogászati kezelés tiszta idejét, a beteg által érzékelt időhosszt, az időérzék elvesztésének mértékét. Külön mérték a rapport, az indukció, a mélyítés, az imagináció, a dehipnózis és a megbeszélés céljára fordított időmennyiségeket is. A mérések alapján nyilvánvaló, hogy hipnózis alkalmazásakor a teljes időráfordítás lényegesen nagyobb, mint a fogászati beavatkozás időigénye egymagában, ugyanakkor a betegek ezt az időnövekedést nem érzékelik. Eredményeik azt is jelzik, hogy az időérzék elvesztésének spontán megjelenése, elsősorban a hipnózis bizonyos technikai részleteinek kivitelezésére szánt időtől, és nem az elvégzett fogászati beavatkozás időhosszától, vagy a hipnózis kezelés összidejétől függ. Kulcsszavak: hipnózis, időérzékvesztés, időparaméter, fogászati szorongás Bevezetés A hipnózis alkalmazási lehetőségeiről a fogászati klinikumban, már számos magyar nyelvű publikáció található [4, 5, 6, 9], így a módszer lehetőségei és előnyei ma már hazánkban is ismeretek. Ugyanakkor sem a hazai, sem a nemzetközi irodalomban nem találtunk tudományos vizsgálaton alapuló publikációt arról, hogy a hipnózis mint módszer alkalmazása milyen gyakorlati nehézségekkel jár a praxisszervezés szempontjából. E tekintetben leginkább annak tisztázása fontos, hogy a hipnózis alkalmazása a fogászati beavatkozás mellett milyen plussz időráfordítással jár a „fogorvosi team” (a kezelőorvos és az asszisztencia) számára. Fontos annak tisztázása is, hogy a módszer alkalmazásából adódó időtöbbletet a beteg hogyan éli meg, más szavakkal, hogy a beteg a kezelés idejéből mennyit érzékel. E tekintetben előnyös, hogy az időérzék elvesztésének jelensége [16] a hipnózis gyakori velejárója. A jelenséget a fogászati hipnózis körülményei között több korábbi munkánkban vizsgáltuk. Spontán megjelenési gyakoriságát 64-80% közöttinek találtuk [5, 6,7], és valószínűsíthető az is, hogy gyakorisága a szorongás szint csökkenésével nő [6, 7]. Irodalmi adatok alapján az is valószínű, hogy az időérzék elvesztése növekszik a hipnózis fogékonyság emelkedésével [12], míg nemi eltérés csak magas fogékonyság mellett tapasztalható a nők javára [3], Ugyanakkor nem tudjuk, hogy a fogászati hipnózisban eltöltött idő teljes hossza, illetve megosz-Érkezett: 2002. október 16. Elfogadva: 2003. március 3. lása a hipnózis bizonyos technikai fázisai illetve a hipnózisban végzett fogászati beavatkozás stádiuma között, befolyásolja-e az időtartam megítélését a hipnózis egészére nézve. Fentiek értelmében jelen publikációnkban szeretnénk vizsgálni a fogászati hipnózis egyes szakaszainak időigényét, az egyes szakaszokban töltött időnek, és a kezelés összidejének esetleges korrelációit a beteg időérzékvesztésének fokával. Vizsgálati anyag és módszer Méréseinkhez 20 fogászati kezeléstől fokozottan szorongó (de nem fóbiás) beteg hipnózisban (I. táblázat) elvégzett fogászati beavatkozásának adatait használtuk fel. A betegek közül 14 volt nő, 6 férfi, életkoruk 12-49 év között volt. A betegek fogászati szorongásskála-értéke a DAS- skálán 12-16 között mozgott. A DAS-skála („Dental anxiety Scale” [2]) magyar fordítását, és annak alkalmazását korábbi publikációnkban részletesen ismertettük [8], ezért itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az értékek minimum 4 és maximum 20 között változhatnak. Általában 12-es érték felett beszélünk fokozott fogászati szorongásról [1,2, 8,]). A betegek közepes hipnózis szuszceptibilitásúak (hipnózisfogékonyságúak) voltak, hipnotikus szuszceptibilitás értékük az SHSS-skálán [15]) 6-9 között váltó
