Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-08-01 / 4. szám
144 FOGORVOSI SZEMLE tist- scorbut, higanymérgezés, 2. fájdalmas gingivitist - amely feltehetően az acut gingivitis ulcerosának felelt meg, 3. egyszerű gingivitist - amely mai értelemben a plakk okozta krónikus gingivitis, 4. Calculus okozta gyökérhártya-gyuiiadást - amely mai értelemben a krónikus, felnőttkori parodontitisnek felel meg és 5. krónikus suppurativpericementitist-amely mai értelemben leginkább az agresszív parodontitisnek a megfelelője. Világszerte akkor még nem volt általánosan elfogadott parodontális patológiás és terápiás irányelv, ezért a szerzők többféle terminológiát és osztályozást használtak, és a destruktív parodontitist legtöbben „pyorrhoe alveolaris” diagnózissal illették [8]. A klasszikus patológiai irányzat Ahogyan a parodontológiai klinikai és experimentális kutatások fejlődtek, és egyre többet tudtak meg a betegség patológiai alapjairól, a fogágybetegséget is a klaszszikus általános patológiai osztályok (gyulladás, degeneráció, sorvadás stb.) szerint próbálták besorolni [25]. Ezek az osztályozások elsősorban a bécsi iskola világhírűvé vált kutatóinak (Orbán Bálintés Gottlieb B.) patológiai munkáin alapultak [24, 25]. Gottleib hisztopatológiai vizsgálatai alapján [15,16] azt állította, hogy a destruktív parodontitis egyes formái gyökérhártya-degenerációra vezethetők vissza, aminek következtében zavart szenved a gyökércement folyamatos appozicionális növekedése, és így „cementopatia” fejlődik ki. Mások szerint ilyenkor a processus alveolaris csontszerkezete degenerálódik és alakul át fibrotikus sarjszövetté. Gottlieb nézete nagyon vonzó volt, és nagyon jól magyarázta a fiatal korban, súlyosabb ínygyulladás és fogkőképződés nélkül kifejlődő súlyos parodontális pusztulást. így Gottlieb— Orbán munkássága olyan fogalmat vezetett be a parodontológiában - nevezetesen a degeneratív fogágybefegfségfogalmát-, amely közel fél évszázadig rányomta a bélyegét minden alapvető parodontális pathológiai és therápiás irányelvre. Orbán 1942-ben megjelent klaszszifikációja szerint a fogágybetegséget a következőképpen osztályozta [25]: (1) gyulladás- gingivitis- localis (calculus, ételimpactatio, rossz tömésszél stb.)- szisztémás (terhesség, diabetes, syphilis, allergia)- parodontitis- szimplex - gingivitishez társuló (fogkő, tasak, csontpusztulás)- complex - parodontosishoz társuló (nincs fogkő, csontpusztulás) (2) degenerációs- parodontosis ("főleg fiatalokat érinti, fogkő és caries mentes állapot) 96. évf. 4. sz. 2003.- Szisztémás háttérbetegségekkel társuló diabetes, hematológiai, táplálkozási, idegrend szeri kórképek stb.- örökletes- idiopatiás (3) atrophia (gyulladásmenetes, nincs tasak)- preszenilis- inaktivációs- szenilis- idiopathias- post-inflammatorikus (4) hypertrophia - ínyhyperplasia (krónikus irritációs, gyógyszer, idi opathias) (5) Parodontalis trauma- occlusios trauma Ez a klasszifikáció lényegében 1966-ig érvényben vol [13,14], mikor a World Workshop in Periodonticselőszö kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy egyáltalán létezik-e parodontális degeneratív betegség [1], Azonban csat az 1977-ben tartott World Workshop törölte a diagnózis azon az alapon, hogy addig még nem született egyetler tudományosan megalapozott bizonyíték sem arra nézve hogy a destruktív fogágybetegségben degeneratív pato lógiás folyamatok szerepet játszanának [30]. Megállapí tották, hogy a korábbi parodontosis diagnosis a juveni lis rapidan progrediáló parodontitis klinikai képének fele meg, és ezt követően ezt használjuk. A Gottlieb által fel vetett cementopathia csak egyetlen, nagyon ritka klinika formában játszik valóban szerepet, ez pedig az örökle tes hypophosphatasiához társuló destruktív parodonti tis, de itt sem az egyedüli oki tényező [6, 7, 10]. A fertőzés-gyulladásos válaszreakció elve W. D. Miller már az 1880-as években azt vallotta [23] hogy a fog ágybetegség etiológiájában nagy valószínű séggel három faktor jöhet számításba: 1. helyi irrita tív tényezők, 2. szervezeti prediszpozició és 3. bakté riumok. Még arra is nagyon jól ráérzett, hogy a „Pyorr hoe alveolarsit” nem egyetlen specifikus baktériumtörzs okozza, hanem kialakulásában kevert bakteriális infeo tio játszik szerepet. Továbbá arra is felhívta a figyelmet hogy egyes szisztémás betegségek (diabetes, terhes ség) megváltoztatják a betegség lefolyását. Sajnálatos módon ezt a szemléletet kortársai nem értették meg, és egészen 1965-ig nem sok figyelmet szenteltek az őrá lis baktériumoknak a fogágybetegség etiológiájábar [13, 14], Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a bak tériumok sehogyan sem voltak összeegyeztethetők ai Orbán-Gottlieb-féle degeneratív elmélettel [25]. Ebber a szemléletben hozott forradalmi változást az 1965- 67 között H. Löe és munkatársai által elvégzett experi
