Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 4. sz. 2003. 143-148. Semmelweis Egyetem, Budapest A fogágybetegség klasszifikációja DR. GERA ISTVÁN Az elmúlt több mint 100 év során nagyon sok minden változott a fogágybetegségről kialakított tudományos koncepcióinkban. Ezt a változást tükrözik a nómenklatúrában vagy a betegség klasszifikációjában végbemenő állandó módosítások. A legkorábbi osztályozások a fogágybetegség klinikai tünetei alapján születtek, és teljesen leíró jellegűek voltak. A 30-as évektől az ötvenes évekig terjedt a Gottlieb-Orban klasszikus patológiai elvek alapján értelmezett klasszifikációja, amelyet a bakteriális-infekciós elvek alapján felállított osztályozás követett. Ez érvényben volt egészen a 90-es évek végig. Az utóbbi időben egyre több bizonyíték halmozódott fel arról, hogy a parodontális pusztulásért nemcsak a baktériumok, hanem a szervezeti válaszreakció és az azt meghatározó szisztémás genetikai, immunológiai és egyéb magatartási tényezők is felelősek. Ezen bizonyítékok alapján született meg a legújabb 1999-es klasszifikáció. Azonban már ez is magában rejti hiányosságait, és ahogyan a parodontális alapkutatások haladnak előre, nagy valószínűséggel ez is tökéletesítésre és módosításokra szorul majd. Kulcsszavak: parodontitis, klasszifikáció, etiopatogenezis Még a mai napig is sok félreértésre ad okot a gyakorló fogorvosok körében tévesen használt parodontális diagnózisok sora. Sokan beszélnek még „parodontosisról” vagy „fogágysorvadásról”, „atrofiáról”. Ez részben azt tükrözi, hogy az elmúlt 30 év során nagyon sok minden változott a fogágybetegségről kialakított tudományos koncepcióinkban. Ezt a változást tükrözték és a mai napig is tükrözik a nómenklatúrában vagy a betegség klasszifikációjában végbemenő állandó módosítások. Ennek következtében állandóan módosulnak a terminológiák és változnak a diagnózisok is [1, 2, 3, 5]. A parodontális diagnózisok mindig az adott kor tudományosan megalapozott az etiopathogenezisről kialakított koncepcióit tükrözik. Napjainkban már egyre jobban megértjük a különböző etiológiai tényezőknek, valamint szervezeti és magatartási rizikótényezőknek a módosító szerepét a fogágybetegség etiológiájában és pathogenezisében. Ezért egyre bővül a különböző klinikai manifesztációk köre, és egyre bonyolultabb és nehezebb a fogágybetegség különböző fajtáinak osztályozása és besorolása is [5]. A fogágybetegség osztályozásának történeti áttekintése Az évtizedek során több kísérlet született a fogágybetegség különböző klinikai formáinak rendszerbe foglalására, de valójában tökéletes és minden szempontból kielégítő osztályozás még a mai napig sem született. Az egyes klasszifikációs rendszereket mindig az aktuálisan elfogadott parodontális koncepciók és paradigmák határozták meg. A legkorábbi klasszifikációs rendszerek a betegség klinikai tünetei alapján születtek. A 30- as és a 70-es évek között az osztályozás vezérlő elve elsősorban klasszikus patológia volt, míg a 80-as évektől kezdve elsősorban a különböző infekciós reakciók alapján osztályozták a fogágy betegségeit [5]. A legmodernebb osztályozás pedig igyekszik ötvözni az öszszes szempontot. Korai osztályozás a klinikai tünetek szerint Az 1920-as évekig a parodontológia igen keveset tudott a betegség kóreredetéről és pathomechanizmusáról. Ezért a betegséget elsősorban klinikai tünetei szerint osztályozták. Az első publikus klasszifikáció szerint C. G. Davis (1879) megkülönböztetett: 1. ínyrecessió minimális gyulladással, 2. fogkőképződéshez társuló parodontális pusztulás és 3. alveolus pusztulás ínypusztulás nélkül- azaz tasakképződéssel járó alveolus-pusztulás [11]. Az első csoport okát a csökkent gingivális vérkeringésben és fogkefe-ártalomban, a második okát a fogkövek okozta gingivális kompresszióban, míg a harmadik okát az alveolust necrotizáló láthatatlan parazitákban látták. Az 1889-ben megjelent G. V. Black [9] szerinti osztályozás megkülönböztetett: 1. constitutionalis gingivi-Érkezett: 2003. május 19. Elfogadva: 2003. június 17.
