Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)

2002-12-01 / 6. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 6. sz. 2002. 257-260. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinika, Budapest Fogorvostanhallgatók alkalmasságának megítélése kézügyességi vizsgálatokkal a budapesti egyetemen DR. KÓBOR ANDRÁS A fogorvostudomány az általános orvoslás átlagához képest fokozott követelményt jelent a gyors és célirányos cse­lekvés, a szenzomotoros manipulációk biztonsága valamint a mozgáskoordináció szintjét tekintve. A korábbi és a mai egyetemi felvételi eljárás azonban semmiféle információt sem ad ezen készségeket és képességeket illetően a felvé­telre jelentkezők körében. A budapesti fogorvosképzés történetében több próbálkozás is történt, tudományosan meg­alapozott, gyakorlatban kipróbált alkalmassági vizsgálatok bevezetésére. Ezen vizsgálatok felhasználták a korábbi évek kézügyességi vizsgálatainak eredményeit, valamint a társtudományok ismeretanyagát. Az első vizsgálatokra 1963-tól került sor Pesthy István vezetésével. Az egyszerű kézügyességi feladatok elvégzé­sét a már felvételre került hallgatók körében végezték. A mért eredmények a felvételi kimenetelét nem befolyásolták, így a vizsgálatok végül érdektelenségbe süllyedtek. 1974-től kezdődően Molnár Ferenc javaslata alapján és vezetése mellett kísérleti jellegű (a felvételi eredményét nem befolyásoló), de kötelező gyakorlati felvételi vizsgát vezettek be a Karra jelentkezők körében. Az ún. manipulációs teszt kapcsán egyszerű, könnyen kivitelezhető, viszonylag gyorsan lebonyolítható, mégis adekvát eredményeket adó felada­tokat hajtattak végre a felvételizőkkel. A vizsgálati eredményeket egyénenként összehasonlították a hallgatók későb­biekben szerzett gyakorlati érdemjegyeivel. Megállapítható volt, hogy a gyakorlati felvételi vizsga és az oktatás során elért eredmények között összefüggés van. Az alkalmassági vizsgálatok harmadik, technikai körülményeiben és az eljárások objektivitásában fejlettebb szakasza sajnos nem valósult meg. A fogorvosképzés kapcsán a ma is indokoltnak tekinthető alkalmassági vizsgálatok nem ke­rültek be a hivatalos felvételi eljárásba, noha erre meg lett volna a lehetőség. Kulcsszavak: felvételi eljárás, alkalmassági vizsgálatok, kézügyességi és psychológiai teszt, manipulációs teszt A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1952-ben el­kezdődött az önálló, független fogorvosképzés. A hallga­tókat részben az Általános Orvostudományi Kar felsőbb éveseinek átirányításával, részben az orvosképzésre Budapesten és a vidéki orvosegyetemeken frissen je­lentkezettek fogorvosképzésre történő felvételével biz­tosították. A hallgatók kiválasztásakor - lévén elsődleges cél a minisztérium által engedélyezett és egészségpo­litikai okokból kívánatosnak tartott 50 fős keretszám feltöltése - semmiféle alkalmassági vizsgálatra sem került sor. Történt ez annak ellenére, hogy már 1952. június 18-án az Egyetemi Tanács ülésén Balogh Károly professzor, a Stomatológiai Klinika vezetője a fogorvos­képzés reformját tárgyaló napirend kapcsán a következő­ket mondta: „...örvendetes Hedriprofesszor (a sebészet tanára) javaslata, hogy a fogorvos jelöltek kézügyes­ségi és alkalmassági vizsgán essenek át.” [1] A képzés minden áron történő megindítása kapcsán tett enged­mények következménye a hallgatóság tanulmányi ered­ményeiben is megmutatkozott. Ezen kedvezőtlen jelen­ségek tárgyát képezték az 1955. február 23-i Egyetemi Tanács ülésnek is, ahol Kiss professzor a következőkkel magyarázta a fogorvostan-hallgatók gyengébb teljesít-Érkezett: 2002. április 16. Elfogadva: 2002. július 16. ményét:.... a hallgatókat a gyengébb anyagból válo­gatták össze és bizonyos erőszak is érvényesült az oda­­kerülésüknél. Levitézlett medikusok vannak köztük." Mint látható, a fogorvostan-hallgatók felvételénél az orvos­képzésre jelentkezőkre vonatkozó általános szabályok voltak az irányadóak, s a történelmi kényszer még ezek teljes körű betartatását is befolyásolta. Az Oktatási, majd 1956-tól Művelődésügyi Minisztérium minden évben a Művelődési Közlönyben megjelentetett utasításban ha­tározta meg a felsőfokú képzésre történő felvétel álta­lános szabályait. Az 1955-ben megalakult Fogorvostudományi Kar az egyre nagyobb számú és akkor már önként és tudatosan a fogorvosképzést választó jelentkezők közül a minisz­tériumi utasításoknak megfelelően választotta ki az első évre felvett hallgatókat. Ezen utasítások a szakmai is­meretekre és alkalmasságra vonatkozó általános meg­állapításokon túl a politikai megbízhatóságot és a tár­sadalmi hovatartozást tették a kiválasztás alapelveivé. A dékán által a felvételi eljárás megreformálására irányuló javaslatok kidolgozásával megbízott bizottság (Boros Sándor és Schranz Dénes docensek, valamint Béky József tanársegéd) 1957.március 7-i előterjesztésében

Next

/
Oldalképek
Tartalom