Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-12-01 / 6. szám
258 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 6. sz. 2002. sem találunk a fogorvosi pályára történő alkalmasság és a kézügyesség vizsgálatára irányuló javaslatot. Az 1959-ben kiadott „Felsőoktatási intézményeink” című kiadvány csupán általánosságokban fogalmazva rögzíti, hogy: „A vizsgabizottságoknak azt kell megállapítaniuk, hogy rendelkezik-e a jelentkező a továbbtanuláshoz szükséges képességgel, tudással és készséggel ..Az ugyanebben az évben megjelent 28/697/1959 MM. számú szabályozás pedig előírja, hogy: „Az elbírálásnál vizsgálni kell a pályázó szakmai tudását, képességét és politikai szempontból való alkalmasságát.” A követendő módszerek vonatkozásában semmiféle utalást nem tartalmaz a leirat. Az érettségi alapján szerezhető pontok jelentősége erőteljesen csökkent, de a felvételi vizsga még mindig csak konvencionális formában folyt. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Fogorvos Szakcsoportjának 1958. április 28-ai közgyűlését követően többször felvetődött a felvételi keretszám megemelése, de arra egészen 1961-ig nem került sor. Az orvosi szakmára való alkalmasság illetve pontosabban alkalmatlanság egészségügyi vonatkozásairól 1962-ben Molnár Vilmos által összeállított listában a fogorvosokra kizárólag a színtévesztés mint a képzésre alkalmatlanná tevő betegség szerepelt. A felvételi kapcsán az alkalmasságra vonatkozó első tényleges javaslat a Kar dékánja, Balogh Károly által 1963. január 5-én, a rektornak a felvételi eljárásra vonatkozó 7001/62. számú átiratára adott válasza volt. Ebben a következőket írta: „A fogorvosképzéssel kapcsolatban már régebben foglalkozunk a szakmai alkalmasság és a szükséges kézügyesség vizsgálatával. Dr. Pesthy István et. volt a kézügyességi gyakorlatok oktatója." Ebből a válaszlevélből számos új információt nyerhetünk. Mindenekelőtt megállapítható, hogy mintegy tíz évvel a független fogorvosképzés megindulását követően, a megemelt felvételi keretszám mellett is megfelelő számú jelentkező volt, mely lehetővé tette a kiválasztás módszerének célirányos továbbfejlesztését (a 150 helyre 407 jelentkező). A másik fontos információ, hogy a képzés keretein belül, a konzerváló fogászat tárgykörében kézügyességi gyakorlatokat is végeztek. Ezek egyrészt viaszmintázást, másrészt fúróvezetési gyakorlatokat jelentettek, melyeket kezdetben szárított marha-lábszárcsontokon, később farostlemezen végeztek. A kézügyességi gyakorlatok nem voltak minden előzmény nélküliek, hiszen az 1936-os szakorvos-rendeletet követő időszakban az odontotechnika oktatásának keretein belül már folytak kézügyességi (rajz, faragás) gyakorlatok [5]. Pethy István tanársegéd, aki kiváló rajztehetséggel rendelkezett - melyet karikatúristaként különböző újságokban is kamatoztatott -, a fogorvostanhallgatók alkalmassági és kézügyességi vizsgálatára tett javaslatában általános mozgáskészség és kézmozgás vizsgálatokat javasolt. Ezek mellett izomerőmérési ergometerrel, Bizeovalis és a Révész-Nagy féle tabella alkalmazását vetette fel. Az alkalmassági vizsgálat bevezetésének előkészítésére, a kézügyesség mellett a pszichés rátermettség vizsgálatára alkalmas módszerek kidolgozására a dékán ad hoc bizottságot hozott létre Fornádi Ferenc, Molnár Vilmos és Pesthy István részvételével. A bizottság munkájáról az 1964. júniusi beszámolóból értesülhetünk, mely a felvételre került hallgatókon végrehajtott vizsgálatok eredményéről számolt be. A 150 hallgatóval 10 feladatot hajtattak végre. Az eredmények értékelése egyrészt időméréssel, másrészt szubjektív megítéléssel történt. A feladatok a következők voltak: ábra lerajzolása emlékezetből; színes golyókból minta kirakása jobb és bal kézzel; kétkezes golyóegyensúlyozó játék; ügyességi játék (golyók lyukakba juttatása); tűbefűzés; dróthajlítás; mintázás viaszból; egyensúlyozás és egyensúlyozás csukott szemmel. Sajnos a vizsgálatokból levont következtetéseket a jelentés nem tartalmazza. Noha a vizsgálatok eredménye a felvételt nem befolyásolta mégis jelentőséggel bír, mint az első kísérlet a gyakorlati felvételi vizsgák kialakítására. A vizsgálatokat a következő évben, változatlan feltételek mellett megismételték. A felmérésről 1965 júliusi beszámolójában Pesthy a következőket írta: „átlageredmények alatt mozgott, ... a hallgatók közönyös, érdektelen magatartása ... ajánlatos volna mára felvételi előtt’. A minisztérium felvételivel kapcsolatos korabeli intézkedései a középiskolás eredmények beszámításának megváltoztatásával illetve új felvételi tantárgy (kémia) bevezetésének lehetőségével foglalkoztak. Az 1966. május 9-én megjelent „A felvételi rendszer tökéletesítésével kapcsolatos jelentés szempontjai és csoportosítása” című minisztériumi utasításban sem találkozhatunk a felvételi eljárásban bevezetésre kerülő alkalmassági vizsgálatokkal. Az adott évben a 150-es felvételi keretszámra mintegy 627 fő adta be a jelentkezését, s közülük 578 fő jelent meg a felvételin. Ilyen nagyszámú jelentkezőből a differenciált kiválasztás meglehetős nehézségeket okozott a felvételi eljárásban résztvevő tanároknak Ezt tükrözi Boros Sándor egyetemi docensnek, mint az egyik felvételi bizottság elnökének azon javaslata, miszerint: „Karunkon ismételten felvetődött, hogy a felvételi vizsga anyagába vétessék fel a kézügyesség vizsgálata is". A dékán sajnálattal írta összefoglaló jelentésében: „Hiányolni lehet, hogy a fogorvosoktól általában megkövetelhető kézügyességre vonatkozó tájékozódás a felvételi rendszer szerint nem végezhető.” A felvételi vizsgától független kézügyességi vizsgálatok az elkövetkező években is tovább folytatódtak. Dékán felkérte Pesthy István tanársegédet, egy a vizsgálatok eredményét és a kézügyességnek a orvosi szakmában való jelentőségét taglaló könyv megírására. Noha a készülő műre történő utalás a megbízott személyi anyagában többször is említésre került, sőt megjelenése 1968-ban kész tényként lett regisztrálva, az Orvosi kézügyességei mű könyv sosem került nyomdába. A budapesti vizsgálatokkal párhuzamosan 1967-ben Szegeden is sor került az I. évesek pályaalkalmassági
