Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-12-01 / 6. szám
238 FOGORVOSI SZEMLE 95. évf. 6. sz. 2002. idejűén illesztettük a fémlemezt a maradék fogakra. A fémlemez mestermintáján a gipszfogakat a kapocsrendszer alatt megtartva annyira csiszoltuk vissza, hogy az akadálytalanul a funkciós lenyomatra helyezhető legyen. A vertikális gipszfelületekbe retenciós mélyedéseket faragtunk, majd a funkciós lenyomatot kigipszeltünk úgy, hogy az új mintához szervesen kapcsolódott a fémlemez mesterminta maradványa (4. ábra). 5. ábra. A hátsó lezárásnál kialakult duzzanat (nyíllal jelölve) a fogsor viselés első napjaiban 6. ábra. A hátsó lezárás helye tünetmentes állapotban a folyamatos fogsorviselés második hetében 7. ábra. Maradék fogazati állapot a protetikai helyreállítás harmadik hónapjában Állcsont-relációt harapási sablonokkal, 2 mm-es interocclusalis térközzel állítottuk be. Az egyik oldalon keresztharapásban készült fogpróba ellenőrzése után a maxilián a dorsalis lezárást szélességében és mélységében a nyálkahártya rezilientia figyelembevételével határoztuk meg és rajzoltuk be. A fogsorok szájba helyezésének kemény vagy lágy szöveti akadálya nem volt. A viselés első 12 órája alatt a felső lemez hátsó lezárása mentén alakult ki oedemás reakció (5. ábra). Az alaplemezt a helyi terhelés csökkentése érdekében becsiszoltuk. Ezután többnapos szövődménymentes viselési időszak következett (6. ábra). A gondozás heteiben még néhány alkalommal kellett tehermentesítő csiszolásokkal a felső lemez folyamatos viselését biztosítani. Eközben a szükséges korrekciókkal az alsó fogsor is megszakítás nélkül funkcióképes maradt. A beteget havonta ellenőriztük a maradék fogazaton kis mennyiségű, szondával elhúzható plakk miatt (7. ábra). A további nyaki lesiók prevenciójában hatásosnak bizonyult a fluoros pasztás polírozás megismételt programja. Megbeszélés A fizikai hatásra jelentkező urticaria fontos figyelmeztető tünet arra, hogy kiváltsa a fogorvos óvatos hozzáállását a terápiás beavatkozásokban. A nyálszívó fokozott teljesítménye erősebb szöveti igénybevételt jelenthet a hagyományos vizes nyálszívók elszívó hatásához képest. Ennek ellenére rendkívül ritkán fordul elő a szívó kontaktusra kialakuló duzzanat, mely a nyálkahártyán jelentkező, mechanikai hatás által kiváltott, a bőr nyomási urticariájához hasonló elváltozás. A fogeltávolítás betegünknél még erősebb fizikai ingert jelentett annyira, hogy riasztóan jelentkező szövődménye intenzív háttér biztosítását igényelte. A megfelelő dózisú glucocorticoid-kezelés alkalmazása biztonságos hátteret nyújthat az akut oedema, anaphylaxiás reakció kialakulásával szemben. A sürgősségi ellátás tapasztalatai alapján a helyreállító fogászati kezelések alapja az igen alapos anamnézis, amely lényeges segítséget adott jelen esetben is a sok részletre kiterjedő hosszú távú fogászati kezelési terv kidolgozásához. További fontos szempont a beteg együttműködő készsége. Esetünkben a kortörténetben szereplő, az élet folyamán elszenvedett gyakori műtétek és súlyos betegségek figyelembevételével kialakított együttműködés megfelelő motiváció mellett biztosította a kezelés sikeres kivitelezhetőségét. A restoratív kezelés nehézsége az approximális nyaki lesió pulpa közelsége és a gingiva marginalis gyulladásos állapota volt. A vérzés-kontroli érdekében folyamatos elektrokauter koaguláció mellett lehetett elfogadható feltételeket teremteni a keményszöveti preparációhoz és az adhezív töméstechnikához általános komplikáció nélkül. A beteg alkatából és diétás szokásaiból következően helyreállított fogazat esetén jelentős nyálkahártya-csont-
