Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-10-01 / 5. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 5. sz. 2002. 205-208. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest Szövődmények sinus elevatio kapcsán DR. VELICH NORBERT, DR. TÓTH CHRISTIAN ÉS DR. SZABÓ GYÖRGY A fogvesztést követően szükség lehet a felső állcsonton a foggyökér-implantátumok befogadására szolgáló csontmennyiség növelésére. Ezt célozza az arcüregalap-emelés, amely rutin beavatkozásnak számít, de mint minden sebészeti beavatkozásnak meg vannak a kockázatai. Az ismertetett vizsgálatban a szerzők az általuk végzett sinus elevatiók során előforduló szövődmények gyakoriságát kívánták felmérni. Kulcsszavak: csontpótlás, sinus elevatio, szövődmények, fogászati implantáció A fogvesztést követően szükség lehet a nagymértékben atrophisalt maxilla processus alveolaris csontvolumenének növelésére abból a célból, hogy a rágófunkciót implantátumokon elhorgonyzott fogpótlással helyreállíthassuk. Az implantátumok befogadásához szükséges csontmennyiség felépítésére nyújt lehetőséget az arcüreg-alap megemelése. E beavatkozás rutin műtétnek tekinthető, szakirodalma másfél évtizedre tekint vissza [4, 8, 12]. Mint minden sebészeti eljárás, a sinus elevatio sem kockázatmentes [10]. A kockázati tényezők és a szövődmények között az az elvi különbség, hogy a kockázati tényezők (rizikófaktorok) a lehetséges szövődmények előfordulásának a lehetőségét fokozzák, míg szövődmények alatt a már megtörtént komplikációkat értjük. Fentiek alapján megkülönböztethetünk preoperatív rizikó tényezőket, valamint intraoperativ, korai posztoperatív és késői posztoperatív szövődményeket [11,22], Ezek egy része a csontpótlással kapcsolatos, másik részük pedig az augmentációval egy ülésben, vagy a szervülést követően végzett implantátum behelyezéshez és az implantátumok csontosodásához köthető. Az intraoperativ szövődmények közé az arcüreg nyálkahártya perforációját [1,2], az orrüreg nyálkahártyájának sérülését, accidentális orralapemelést, nagyfokú, a beavatkozást zavaró vérzést, az arcüreg-orrüreg kommunikációjának lezárását túlzott mértékű augmentáció miatt [7], a fogsérülést, a fogmedernyúlvány törését és a hibás feltárást sorolhatjuk. Nehézséget okozhat az antrumot kettéosztó csontléc és a szokatlan sinus morfológia (csúcsos résszerű, vagy túlságosan lapos arcüregforma) [5, 6, 13, 21], A korai posztoperatív szakban (a beavatkozást követő 2 héten belül) haematoma, varratelégtelenség, akut implantátumvesztés és akut gyulladás fordulhat elő. A késői szövődmények közé az implantátumok osseointeg rációjának hiányát, a graft felszívódását, az implantátum migrációt, oro-antralis fistula kialakulását, a krónikus arcüregfájdalmat és a krónikus arcüreg megbetegedést [9, 20, 23] sorolhatjuk. A Semmelweis Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján az arcüreg-augmentáció több mint 10 éves múltra tekint vissza [17]. A jelen vizsgálat során 5 éves időszak alatt végzett sinus elevatiók és az azokkal együlésben végzett implantációk során észlelt szövődmények előfordulási arányát kívántuk felmérni. A jelen közleményben nem foglalkozunk a másodlagosan behelyezett implantátumokkal kapcsolatos szövődményekkel. Betegek és vizsgálati módszer 5 év során (1996-2001) a Semmelweis Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikán végzett 810 arcüregalap-emelés kapcsán fellépő szövődményeket gyűjtöttük össze. 186 esetben kétoldali, 438 esetben egyoldali beavatkozásra került sor. A 382 nő- és a 242 férfibeteg átlagéletkora 50 év volt. A műtéteket akkor végeztük el, ha a beavatkozás abszolút kontraindikációi (akut sinusitis, maxilla cysta, rosszindulatú daganatos megbetegedések, a célterületet ért besugárzás, egyensúlyban nem tartható vércukorszint (vc>9 mmol/l), immunszuppresszív állapot, excesszív dohányzás (>1 doboz/nap) és erősen elhanyagolt szájhigéne) kizárhatók voltak. Valamennyi esetben kifejezett fogmedernyúlvány-sorvadás állt fenn, az arcüreg alapjánál mért csontvastagság 2-6 mm volt. A műtéti tervezéshez minden alkalommal ortopantomogramm (OP) felvételt készítettünk. A kiterjedt, nagyfokú atrophiât mutató esetekben 2D és 3D CT felvételek elkészítésére is sor került. 16 esetben a kétoldali sinus elevatiót onlay plasticával is kiegészítettük. További 41 esetben végeztünk az arcüregalap-emeléssel egy időben a processus alveolarison egyéb augmentációs célú beavatkozásokat. Érkezett: 2002. május 16. Elfogadva: 2002. július 8.
