Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-10-01 / 5. szám
206 FOGORVOSI SZEMLE 95. évf. 5. sz. 2002. A beavatkozásokat részben helyi érzéstelenítésben, részben általános narkózisban végeztük, Tatum módszere szerint [19]. Az augmentációhoz csontpótló anyagot (Algipore, Biocoral Gel, Cerasorb, HTR) és/vagy saját csontot alkalmaztunk, saját vérrel, vagy trombocyta-szuszpenzióval (platelet-rich plasma) elegyítve [3, 14-18]. A műgyökér implantátumok behelyezését 485 esetben elsődlegesen (a sinus elevatióval egy időben), 325 esetben pedig másodlagosan (átlagosan 6,5 hónappal az augmentációt követően) végeztük el. Az elért eredmény megítéléséhez 6 hónaponként orthopantomogramm (OP) felvételt, a nagyobb kiterjedésű augmentációk és a szövődmény gyanús esetekben 2 és 3 dimenziós computer tomográf (2D-, 3D CT) felvételeket is készítettünk. A szövődményeket kialakulásuk időpontjától függően intaroperatív, korai posztoperatív (műtétet követő 2 héten belül), illetve késői posztoperatív (a 3. héttől a megterhelésig) komplikációkra osztottuk. Eredmények Intraoperativ szövődmények Az intraoperativ szövődmények közül leggyakrabban az arcüreg nyálkahártya perforációja fordult elő, 94 esetben (11,6%). Ezekben az esetekben a perforációt felszívódó kollagén membránnal zártuk (sutura nélkül). A nyálkahártya sérülése 4 esetben (0,5%) az augmentációt meghiúsította. Az orrüreg nyálkahártyájának sérülése 1 esetben (0,12%) fordult elő. További 1 esetben (0,12%) nem kívánt módon csontpótló anyag került az orralapra. A szakirodalomban említett más intraoperativ szövődmények, úgy mint: nagyfokú, a beavatkozást zavaró vérzés, arcüreg-orrüreg kommunikációjának lezárása a túlzott mértékű augmentáció miatt, fogsérülés és a fogmedernyúlvány törése az általunk végzett beavatkozások során nem fordultak elő. Az intraoperativ komplikációk közé sorolandó hibás feltárás, amely a beavatkozást meghiúsítja, szintén nem fordult elő. Számos alkalommal (13 eset, 1,6%) okozott nehézséget az antrumot kettéosztó csontléc, de a faciális falon képzett csontablak módosításával az augmentációt ezekben az esetekben is el tudtuk végezni. 8 esetben (0,98%) a szokatlan sinus morfológia (csúcsos résszerű vagy túlságosan lapos arcüregforma) nehezítette a beavatkozást (I. táblázat). Szövődmények a korai posztoperatív szakban A korai posztoperatív szakban (a beavatkozást követő 2 héten belül) leggyakoribb szövődmény a nagyobb haematoma kialakulása volt, ezt 23 esetben (2,8%) tapasztaltuk. Varratelégtelenség 3 alkalommal (0,3%) fordult elő. 3 esetben (485 egyidejű implantálásból) akut implantátumvesztés történt (0,6%). 10 alkalommal (1,2%) tapasztaltuk a graft eltűnését ebben a szakban, ennek hátterében 3 esetben nem megfelelően ellátott arcüreg nyálkahártya sérülés, 2 esetben sebelégtelenség, a fennmaradó 5 esetben pedig feltételezhetően nem diagnosztizált arcüreg nyálkahártya perforáció állhatott. Akut gyulladás nem fordult elő (II. táblázat). I. táblázat Intraoperativ szövődmények előfordulása Szövődmény Előfordulási arányszám Szövődmény/ beavatkozás Előfordulás %-ban Arcüreg nyálkahártya sérülés 94/810 11,60% Orrüreg nyálkahártya sérülés 1/810 0,12% Csontpótló az orrnyálkahártya alatt (fausse route) 1/810 0,12% A beavatkozást zavaró vérzés 0/810 0% Fogsérülés 0/810 0% Fogmedernyúlvány-sérülés 0/810 0% Ostium antronasale-elzáródás 0/810 0% A beavatkozást meghiúsító hibás feltárás 0/810 0% Szokatlanul elhelyezkedő csontszeptum 13/810 1,60% Szokatlan arcüreg-morfológia 8/810 0,98% II. táblázat Szövődmények előfordulási aránya a korai posztoperatív szakban Előfordulási arányszám Szövődmény Szövődmény/ %-ban beavatkozás Haematoma 23/810 2,8% Graftvesztés 10/810 1,2% Akut implantátumvesztés 3/485 0,6% Varratelégtelenség 3/810 0,3% Akut gyulladás 0/810 0% Szövődmények a késői posztoperatív szakban A késői szövődmények közül leggyakoribbnak az implantátumok elvesztése vagy instabilitása bizonyult, ezt 5,92%ban észleltük. (878 együlésben behelyezett implantátumból 52-t veszítettünk el.) Az implantációt meghiúsító graft-felszívódást 12 alkalommal (1,48%) tapasztaltunk. 4 esetben (0,49%) került sor implantátum-migrációra, amikor az implantátumok az arcüregbe kerültek. Egy esetben (0,12%) alakult ki oro-antralis fistula. A beavatkozás után krónikusan fennmaradó arcüregfájdalmat és beavatkozást igénylő krónikus arcüregmegbetegedést nem észleltünk (III. táblázat). III. táblázat Késői szövődmények előfordulási aránya Szövődmény Előfordulási arányszám Szövődmény/ beavatkozás Előfordulás %-ban Implantátumosseointegráció hiánya 52/878 5,92% Graft-felszívódás 12/810 1,48% Implantátum-migráció 4/810 0,49% Oro-antralis fisztula 1/810 0,12% Krónikus arcüreg-fájdalom 0/810 0% Beavatkozást igénylő arcüreg megbetegedés 0 0%
