Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-10-01 / 5. szám
200 FOGORVOSI SZEMLE 95. évf. 5. sz. 2002. A garatreflex kémiai gátlásának kockázati tényezői közismertek, ezért szükséges olyan gyógymódot választani, amely a garat védekező mechanizmusát nem blokkolja, csak a túl intenzív reakciót kontrollálja. A pszichés gyógymódok közül a legegyszerűbb az úgynevezett figyelemelterelés, melynek gyakran használt formája, amikor lenyomatvétel során az öklendező beteget “lábai magasba emelésére” szólítjuk fel [16. 23]. A módszer hátránya hogy a hatás nem tartós. Hoszszabb távú eredmény érhető el egyszerű viselkedésterápiás beavatkozásokkal, mint a beteg „szoktatása” a lenyomatkanálhoz a fogorvosi rendelőben vagy otthon egyre nagyobb méretű tárgyak [19], például a betegnek adott önkötő akrilátból készült lenyomatkanál, szájban tartatásával [2]. Ezen eljárások hátránya, hogy nagyon időigényesek. Az említett módszerek hipnózissal való kombinációja, amikor a megváltozott tudatállapotban a motoros és szenzoros képességek változnak, meggyorsítják és még eredményesebbé teszik a páciens kezelését [14]. A hipnózisban végzett viselkedésterápiás technika, illetve az otthoni gyakorlás segítése poszthipnotikus utasításokkal, valamint házi kazettával világszerte elterjedt kezelési módszer [3, 20, 25, ]. Eli és Kleinhauz szerint [6], amennyiben az öklendezés egy mélyebben fekvő neurózis következménye, a beteg pszichés kezelését csak kellő gyakorlat és pszichoterápiás képzettség mellett végezhetjük. Amennyiben erre nincs mód, a beteg tüneti viselkedését, vagyis a fokozott garatreflexet igyekszünk az alapkonfliktusról leválasztani és ezután, a beteg lelkére nézve is, biztonsággal kezelhető [1]. Azonban célszerű ilyenkor a beteget már a fogászati ellátás alatt, pszichoterápiás rendelésre is beutalni. Lehetőség van azonban arra is, hogy a beteget komplex terápiában részesítsük és tüneteinek kezelésekor egyben alapkonfliktusát is megcélozzuk. Esetismertetés Anamnézis, vezető tünetek B. K. 76 éves nőbeteg. Fő panasza a fokozott nyálelválasztás (nyálcsorgás) szubjektív érzete - amely ebben az esetben paradox módon éppen a nyálmirigy funkció csökkenésének, a xerostomia kialakulásának következménye -, valamint az alsó protézis okozta erős öklendezés volt. Általános anamnézisében magas vérnyomás szerepel, amit Nitropentonnal és Tensiominnel kezelnek (ez utóbbinak egyik ismert mellékhatása a szájszárazság). Fogászati anamnézisében kiemelkedően fontos egy súlyos fiatalkori szájfertőzés. További lényeges momentum, hogy 68 éves korában fogai meglazultak. Korábbi fogorvosa egy ülésben 10 (!) fogát távolította el, miáltal mindkét állcsontja teljesen fogatlan lett, és ezt tragédiának élte meg. Ennek ellenére teljes fogpótlásait 4 évig tünetmentesen viselte, majd új fogpótlások készültek. Elmondása szerint azóta öklendezés gyötri, mely alkalmanként kibírhatatlanná válik, ezért a betegnek ilyenkor el kell távolítania az alsó protézisét, mire tünetei azonnal enyhülnek. Az öklendezési periódusok naponta egy-két alkalommal jelentkeznek. A köztes időszakban fogpótlása viselésekor úgy érzi, mintha csorogna a nyála, gyakran kell nyelnie, és szája sarkát törölgetnie. Ezenkívül a fogsor viselése a betegben egy megfoghatatlan idegenérzést vált ki. Korábbi terápiás próbálkozásként többszöri fogsorcsere, gomba- és baktériumellenes szerek, vitamin kúra, gégészeti beavatkozások, jódos ecsetelés szerepeltek. Mind a vizsgálatok, mind a beavatkozások eredménytelenek voltak. A jódos ecsetelés átmeneti enyhülést hozott, de ez a hatás is elmúlt, a beteg véleménye szerint azért, mert a patikában „elkezdtek túl sűrű oldatot készíteni”. Klinikai vizsgálat Az arc kontúrjai normálisak, az arcbőr kissé beesett, enyhén dehidrált. A tapintás és fájdalomérzékelés megtartott, az arc szimmetrikus. A szájnyálkahártya egészséges, kóros elváltozásnak nincs nyoma. A nyelv enyhén bevont. Mindkét állcsonton teljes lemezes kivehető fogpótlás, amelyek funkcionálisan és esztétikai szempontból még elfogadhatók. Az állkapocsízület és a rágóizmok tapintásra, nyomásra nem érzékenyek, krepitáció nem hallható. A szájnyitás nem korlátozott, a rágómozgások normálisak. A nyugalmi nyálszekrétum mennyisége 0,2 ml/perc, ami fogpótlást viselők esetében megfelelő. A pszichés anamnézis Az idillikus gyermekkor után, a második világháborút rettenetes pusztításként élte meg, ekkorra tehető a már említett súlyos szájfertőzés. Kései házassága beismerten kompromisszum, mind érzelmileg, mind szexuálisan. A házasságból egy leánygyermek született, aki olyannyira a férj családjának befolyása alá került, hogy érzelmileg mind a mai napig nem a beteget tekinti anyjának. A helyzetet a férj váratlan korai halála változtatta meg. Ekkor a páciens gyermekével egy nagyvárosba költözött. Végleges nyugdíjazása után a beteg stabil, de nagyon szűkös anyagi helyzetben él. Szerencsétlen módon ekkor kerül sor lánya válására is, amit a beteg annak tulajdonít, hogy a lányát a család beavatkozása miatt nem nevelhette megfelelően. Emiatt lánya válása erős agressziós kitöréseket provokál a betegből, és testileg is megviseli (a páciens átmenetileg 49 kilóra lefogy). Ezzel egy időben mintegy „pótcselekvésként” kicserélteti protézisét, és elkezdődnek tünetei, amelyek négy éven át gyötrik, míg terápiára kerül.
