Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-10-01 / 5. szám
FOGORVOSI SZEMLE 95. évf. 5. sz. 2002. 201 Diagnózis, célkitűzés, módszerválasztás A páciens panaszainak nem volt kimutatható organikus oka, és mint az anamnézisből kiderül, az összes lehetséges szomatikus gyógyeljárás kudarcot vallott, a pszichés eredet joggal volt feltételezhető. A beteggel folytatott beszélgetések a hisztériás alkat és a konverzív neurózis diagnózisát valószínűsítették. A páciens esetében nem lehetett más cél, mint a tünetek tartós megszűntetése, vagy legalább csökkentése, ezt pedig konverzív neurózis esetén leginkább egy feltáró jellegű terápiával lehet elérni. A páciens szellemi frissessége és energikussága arra bátorított, hogy feltáró terápiát kezdjünk. A beteg kérésének eleget téve az ellátás bevezető szakaszában új teljes alsó és felső kivehető fogpótlást készítettünk számára. A fogpótlás elkészítésénél a komplex funkcionális szemlélet [121 alkalmazásával jártunk el. Az eljárás összes részletére nem térünk ki, de megjegyezzük, hogy a funkciós szél minél pontosabb kidolgozása jelen esetben is (mint általában az öklendezőknél) különösen a pharingeális lezárási vonalban, illetve a lingualis tasak és a parapharingealis tájék területén volt kritikus. Az alsó állcsont esetén ezért az akrilát egyéni kanalat a lingualis tasak illetve a paralingualis tájék területén zöld kerrel funkcionáltuk be, majd a subligualis tekercset csíkviaszból alakítottuk ki. Ezt követően cink-oxid- eugenol pasztával (Momax) vettünk lenyomatot. Az alsó fogpótlást akrilát bázislemez módszerrel [13] készítettük el. A felső állcsonton ugyancsak akrilát egyéni kanalat használtunk, amelyet zöld-kerrel funkcionáltunk be, majd cink-oxid-eugenol pasztával (Momax) lenyomatot vettünk. A pharingeális lezárás területén a megkötött pasztát kivágtuk, és Randformwax alkalmazásával határoztuk meg az alaplemez végleges pharingeális kiterjedését [11], Természetesen a protézis készítésével párhuzamosan megkezdtük a pszichoterápiás beavatkozást is. Abban hogy a beteg kezelésére a hipnózisterápiát választottuk, két döntő tényező játszott szerepet [1]: • A felállított diagnózis alapján csak olyan módszer kerülhetett szóba, amely alkalmas a mélylélektani történések felismerésére, és a tudattalan folyamatok átdolgozására (hipnózis, pszichoanalízis stb.). • A páciens elsődleges fogászati panaszai miatt, mivel ilyen esetben hipnoterápiával a pácienset nagyon hamar (ugyan többnyire csak átmenetileg) tünetmentessé lehet tenni, ami a legjobb lehetőség arra, hogy a beteg belássa tünetei pszichés eredetét. Csak ez győzheti meg a beteget a további, hosszabb távú beavatkozás szükségességéről és várható hatékonyságáról. A hipnotikus transzállapot előnye még, hogy különleges élménye benne tartja a pácienst a terápiában. A pszichoterápia A pszichoterápiás kezelés összesen 37 ülésből állt, ebből 24 alkalommal a terápiás beszélgetés mellett hipnóziskezelést is végeztünk. 10 alkalommal kizárólag terápiás beszélgetést, a terápia lezárásakor pedig 3 alkalommal szupportív beszélgetést folytattunk. Az ülések gyakorisága heti 1x1,5-2 óra volt, ezzel párhuzamosan fogászati ellátásban részesült. A terápiás beavatkozás négy szakaszra oszlott: 1-4. ülés: Bevezető szakasz. Exploráció, feszültségoldó hipnózisok, tünetcsökkentő, énerősítő technikával kombinálva [7, 8]. A szimbolikus technika elve röviden az, hogy relaxációs hipnózisindukció után a beteg „kidobálja” a szorongásait, majd kezeit az arcára téve belélegzéskor „gyógyító energiával” tölti meg a mellkasát. Majd ezt az összegyűjtött „energiát” kilégzéskor a karján keresztül az arcába vezeti. A fent leírt kezelések hatására a páciens tünetei enyhülnek. A páciens lassan belátja és elfogadja a pszichoterápia szükségességét. 5-19. ülés: A pszichodinamlkai történések feltárása. Élménymobilizáló korregressziós hipnózisok, értelmező beszélgetések. A hipnózist elsősorban az élmények mobilizálására, a patogenetikus okok gyors feltárására használtuk, majd a kapott anyagot (néhány ritka hipnózisüléstől eltekintve) a hipnózis után, éber állapotban dolgoztuk át a beteggel. A terápiás ülések általában három részre tagolódtak. Az ülés első harmadát (40- 45 perc) terápiás beszélgetés tette ki, majd ezt követte a hipnózis (30-40 perc), végül a maradék időben (30- 40 perc) a hipnotikus élmény megbeszélése következett. Ebben a fázisban a páciens rövidebb-hosszabb ideig teljesen tünetmentes, de időszakosan visszaesik. 20-37. ülés: A terápia lezárása. Relaxációs hipnózisok, terápiás intervenció nélkül, zenei segítséggel, szupportív beszélgetések. A tünetmentesség stabilizálása. A pszichoterápia során feltáruló pszichodinamika Mint az a terápiás ülések során egyértelművé vált, a tünetek két, a páciens számára énidegennek megélt, elfojtott érzelemből (gyűlölet és bűntudat) táplálkoztak. A gyűlöletet a férj tehetetlensége váltotta ki, mivel az nem védte meg őt a rájuk telepedő család hatásától. (A beteg ezt az érzését akkoriban elfojtotta.) A bűntudat a gyűlölt férj hirtelen halálával kapcsolatos, amely a beteg életében pozitív változást eredményez, és lényegében az érzelmi szabadulást hozza el. (Azonban a férj kívánt halála annak bekövetkeztekor érthetően bűntudatot okozott, melyet a beteg a gyűlöleti érzésekhez hasonlóan elfojtott.) A szájüregi manifesztációt a halál és gyűlölet (agresszió) szimbolika mellett feltehetően elősegítette a két fontos szájüregi trauma is (a fiatalkori súlyos szájfertőzés, illetve az időskori sorozat extrac-
