Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
160 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 4. sz. 2002. mennyiségétől, ezért annak kísérletes megítéléséhez nélkülözhetetlen a fonal által történő gyógyszerfelvétel körülményeit standardizálni. Az irodalomban ez ideig kevés figyelmet fordítottak a folyadékfelszívódás kinetikájára. Jelen közleményben vázolt kísérleteinkben ezért különböző vastagságú retrakciós fonalak folyadékfelszívó képességét tanulmányoztuk az idő függvényében. Vizsgálataink klinikai célkitűzése volt, hogy a fonalak optimális „áztatási” (nedvesítési) idejének meghatározásával segítséget nyújtsunk gyakorló fogorvosok számára a sulcustágítási procedúra sikeres kivitelezéséhez. Anyag és módszer Vizsgálatainkhoz #00, #0 és #1 jelzésű, fonott ULTRAPAC (Ultradent Products, South Jordan, Utah, USA) barázdatágító fonalakat használtunk. A fonalakat azonos (35 mm) hosszúságú darabokra vágtuk, és a fonaldarabkákat laboratóriumi hőmérsékleten változó ideig tároltuk a vizsgálandó oldatokban. A fonalak által megkötött folyadék súlyát gravimetriásán határoztuk meg. Analitikai pontosságú elektronikus mérlegen (Mettler AE-200, USA) előzetesen lemértük a száraz, majd (adott nedvesedési idő után) a nedves fonalak tömegét, és a tömegnövekedésből számítottuk ki a felvett folyadék menynyiségét. Sulcustágító gyógyszerként adrenalin 0,1%-os oldatát (TONOGEN inj. 1mg/ml, Richter Gedeon Rt., Hungary), 25%-os AICI3 oldatot, 15,5%-os Fe2(SO)3 oldatot (Ultradent Products), kontrollként pedig fiziológiás sóoldatot használtunk. A levágott fonaldarabokat az alkalmazott szerek számának megfelelően 4 főcsoportba osztottuk (75 fonal/főcsoport). A főcsoportokon belül n=5 fonalszámmal 15 alcsoportot hoztunk létre. Eszerint a gyógyszerfelvételt mindhárom fonalvastagságnál (#00, #0, #1) külön-külön 5 időtartam, azaz 2 sec, 1, 5, valamint 60 perc ill. 24 óra áztatási idő eltelte után vizsgáltuk meg. A folyadékfelvételi vizsgálatokat a következőképpen egységesítettük: a fonalakból közvetlenül a folyadékba merítés előtt először kézzel kipréseltük a belső felületek nedvesedését gátló levegőzárványokat. Erre az eljárásra azért volt szükség, mert az előzetes vizsgálatok során kiderült, hogy enélkül a folyadékfelvétel meghatározásának pontossága jelentősen csökken, és a mérési adatok nem reprodukálhatók. A fonalak külső felületéhez tapadt folyadéktöbbletet kiemeléskor ugyanakkor az adott gyógyszerrel telített szűrőpapírral távolítottuk el. Ezután azonnali súlyméréssel meghatároztuk a felvett folyadék mennyiségét. Ezt a nedves fonal össztömege és a száraz fonal előzetesen mért tömegének különbségéből kaptuk meg, amit száraz fonalsúlyegységre átszámítva gramm/gramm egységben fejeztünk ki. Az eltérő vastagságú fonalak által a különböző sulcustágító szerekből felvett folyadékmennyiségek pontértékeit az idő függvényében, lineáris koordináta-rendszerben ábrázoltuk. A ponthalmazokhoz telítési függvényt rendeltünk (y = k + k’ lg x). Adott barázdatágító folyadék ill. adott fonalvastagság esetén felvehető maximális mennyiség (telítési szint) kiszámításához a Michaeilis-Menten kinetika matematikai összefüggéseit alkalmaztuk. Ennek megfelelően a súlyértékek reciprokát a hozzájuk tartozó idők reciprokának függvényében vettük fel, s a ponthalmazokhoz egyenest illesztettünk. Az egyenes metszéspontja az y tengelyen a telítési szint reciprok értékét mutatja, így egy adott folyadék ill. fonalvastagság esetén a telítési szint meghatározható. A telítési szint értékéhez (yt) tartozó időt (x,) az eredeti telítési függvény felhasználásával számoltuk ki. A folyadékfelvétel sebességére az eredeti függvény (y = k + k’ lg x) meredekségéből (k’) következtettünk. A fonalvastagság és a telítési szint ill. fonalvastagság és a meredekség közötti korrelációt Spearman R koefficiens meghatározásával vizsgáltuk. Eredmények Mind a három vastagságú (#00, #0, #1) fonal és mind a négy oldat (NaCI, Fe2(SO)3 AICI3, adrenalin) esetén a felvett folyadék mennyisége szignifikánsan korrelált a folyadék felszívására rendelkezésre álló idővel. A felszívódás dinamikáját az idő függvényében lineáris rendszerben logaritmikus összefüggéssel jellemezhettük. Az egyes oldatok pontértékeihez rendelhető görbék egyenletei a következők: #00-ás fonal (1. ábra) fiziológiás sóoldatban: y = 1,99 + 0,94 Ig x X (r=0,92, p<0,001), Fe2(S04)3 oldatban: y = 3,39 + 0,95 Ig x X (r=0,90, p<0,001), AICI3 oldatban: y = 2,04 + 1,06 Ig x X (r=0,95, p<0,001), adrenalinban: y = 1,70 + 0,81 Ig x X (r=0,86, p<0,001). #0-ás fonal (2. ábra) fiziológiás sóoldatban: y = 2,53 + 0,83 Ig x X (r=0,94, p<0,001), Fe2(S04)3 oldatban: y = 4,37 + 0,68 Ig x X (r=0,92, p<0,001), AICI3 oldatban: y = 2,81 +0,99 Ig x X (r=0,96, p<0,001), adrenalinban: y = 2,81 + 0,76 Ig x X (r=0,92, p<0,001). #1-es fonal (3. ábra) fiziológiás sóoldatban: y = 1,97 + 0,59 Ig x X (r=0,80, p<0,001), Fe2(S04)3 oldatban: y = 2,89 + 0,66 Ig x X (r=0,91, p<0,001), AICI3 oldatban: y = 1,94 + 0,83 Ig x X (r=0,94, p<0,001), adrenalinban: y = 1,51 + 0,69 Ig x X (r=0,89, p<0,001).
