Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)

2001-02-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001.

13

meg kellett szakítani gasztrointestinalis panaszok miatt. Ez a két beteg került a változatlan csoportba. Egyetlen olyan betegünk sem volt, akinek a kezelés ideje alatt romlott volna az állapota. A maradék 10 beteg interferon kezelést kapott. A kezelés eredményeit mutatja a Vili. táblázat. Gyógyult 9 eset és javult 1 eset. Mindkét kezelési módban a gyógyulás azt jelentette, hogy a bullák, eróziók, az atrophia vagy a plakkszerü elváltozás teljesen meggyógyult. Néhány esetben halvány papulák vagy retikuláris rajzolat maradt vissza, ez azonban nem okozott szubjektív panaszokat a betegnek.

Vili. táblázat

Az interferon kezelés eredményei

Gyógyult javult Változatlan Romlott

Megbeszélés

A betegség aetiológiájára vonatkozóan csak az bizonyos, hogy a lichen oris olyan komplex aetiológiájú betegség, melyben a genetikai, az életstílus és a környezeti tényezők összefüggnek. A bevezetésben említett aetiológiai tényezők mellett jelenleg vizsgálják az esetleges autoimmun betegség lehetőségét, de Gonzalez- Moles és mtsai [8] a human papilloma vírust is leírták mint kóroki lehetőséget. Minogna és mtsai [17] adatai alapján elvégeztük a betegek májfunkciós vizsgálatát, és a 11 olyan esetben, ahol emelkedett szérum transzamináz szinteket találtunk, HCV-ellenes antitest-vizsgálatra is sor került. Ezen betegek között egy esetben találtunk pozitivitást. (A közlemény megírásáig a Parodontológiai Klinikán jelentkezett új betegek között további két HCV pozitív esetet találtunk.)

A diabetes és a lichen oris összefüggésének hangsúlyozása továbbra is jelentős a fogorvosi gyakorlatban. Saját beteganyagunkban a diabetes mint aetiológiai tényező 51,2%-ban jelentkezett. A Grynspan-syndroma tüneti triászát a fenti betegek közül 10 mutatta (ezen betegeknek magas vérnyomásuk is volt). Mivel a diabeteszes betegek parotisa a cukrot kiválasztja, ezért a nyálban magasabb a cukorkoncentráció, mely a Candida albicaus szaporodását segíti, ezért a kezelést érdemes a gombaellenes terápiával bevezetni.

Lényegesnek látszik az a megfigyelés, hogy a betegek többsége a 41 és 60 év közötti korcsoportba tartozik. Mint az az anamnézislapok adatainak feldolgozásából kiderül, ezeknek a személyeknek a szájelváltozásokon kívül egyéb általános szervi betegségei is vannak, melyek egyrészt mint a szervezet és a környezet viszonyát meghatározó tényezők szerepelnek, másrészt a kezelésükben alkalmazott gyógyszerek lehetnek kapcsolatban a lichen kialakulásával [3],

A lichen terápiájával kapcsolatban szinte minden irodalmi adat arra mutat [18], [12], hogy a legszélesebb körben elterjedt módszer a szisztémás, majd helyi corticosteroid kezelés. A steroid kezelés hatására a bevezetőben említett p53 szuppressor gén expresszió csökken, ennek pedig az lehet a következménye, hogy gyakrabban fordul elő a betegség malignus transzformációja. Ez is lehet az oka annak, hogy a betegséget még mindig a précancerozus állapotok között tartják nyilván.

1977-ben Raab [20] írt először a levamisol immunmoduláns hatásáról. A gyógyszert elsősorban fertőző betegségekben: herpesvirus fertőzésben [10, 14, 15, 20] súlyos refrakter candida fertőzésben [6], de még mucocutan candidasisban is [4] sikeresen alkalmazták. Klinikánkon évek óta alkalmazzuk a szert lichenes betegek kezelésére, és bár a p53 vizsgálatok csak most kezdődnek, megállapítható, hogy levamisollal kezelt betegeink között egy esetben sem alakult ki malignus folyamat.

A jelen vizsgálatban kezelt 23 eset 73,8%-ánál értünk el gyógyulást és 13%-ban javulást. A gyógyulás azt jelentette, hogy a lichenes rajzolat szinte teljesen megszűnt, a bulla, erosio vagy atrophia gyógyult. Javultnak azokat az eseteket tekintettük, ahol a bulla, erosio és atrophia szintén meggyógyult, de a lichenes rajzolat látható maradt. A változatlan csoportba került betegek azok voltak, akik a gyógyszer mellékhatása miatt nem tudták a kezelést befejezni.

Az interferonnal kezelt betegek 90%-a (9 beteg) került a gyógyult csoportba, és 10% (1 beteg) javult. A kritériumok hasonlóak voltak, mint a levamisol kezelésnél.

A levamisol kezelés hatása a kúra befejezése után 16-24 hónappal megszűnik, azaz a beteg tünetei és panaszai ismét jelentkeznek. Ilyenkor a kezelés megismételhető. Herpeses betegeink kezelésénél korábban már összehasonlítottuk a levamisol és interferon kezelés eredményeit [11], Az interferonnal kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy ennek hatása ha le is cseng, sokkal hosszabb ideig marad fenn, mint a levamisolé. Az interferon kezelésnek egyrészt nagy hátránya, hogy nagyon drága, másrészt lehetnek mellékhatásai [1], bár az általunk alkalmazott dózisban erre nem kell számítani.

Bár a lichen oris aetiológiájának feltárása folyamatos az utóbbi időben, még mindig nem egyértelmű. Ezért a kezelési protokolok is nagyon változóak. Úgy látszik, hogy az immunmoduláns kezelés jó hatású, a betegek nagy része gyógyítható. Meggyözhetőek a betegek arról, hogy betegségük nem válik rosszindulatú folyamattá, ami pszihés szempontból szintén fontos.

Ha a kezelőorvos 5-10 percet szán arra, hogy betegével megbeszélje a betegséggel kapcsolatos tudni