Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-03-01 / 3. szám

Fogorvosi Szemle 93. 66-76. 2000.

Debreceni Orvostudományi Egyetem, Stomatológiai Klinika (igazgató: dr. Keszthelyi Gusztáv egyetemi tanár), .Debrecen Kossuth Lajos Tudományegyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék* (igazgató: dr. Szöőr Gyula egyetemi tanár), Debrecen

Fogászatban alkalmazott szilánkerámia rendszerek differenciál termoanalitikai vizsgálata

DR. HEGEDŰS CSABA, DR. SZÖŐR GYULA*, BALÁZS ÉVA*, DR. BUKOVINSZKI KATALIN, DR. KESZTHELYI GUSZTÁV

A szilánmolekulák ipari felhasználásáról már az 1950-es évek óta jelentek meg tudományos közlemények. A szilánvegyületek iránti érdeklődés növekedését a műgyanták üvegszálas és üveg töltőanyagú megerősítése segítette. Eme vegyületek segítségével olyan eljárást dolgoztak ki, mellyel az üveg felületét módosítva, fokozható annak gyantához való kötődése. Az iparban leggyakrabban alkalmazott néhány ilyen anyag: vinil-trikloroszilán, vinil-trietoxiszilán, gammaaminopropil-trietoxiszilán, allil-dikloroszilán-rezorcinol [6].

A szilánok 1960-ban a fogászatban felhasznált, üveggel megerősített műanyagokban (kompozitokban) is megjelentek mint kapcsoló molekulák a gyanta és az üvegfázis között [4], Használatuk hasonló elven alapul a fémre égetett kerámiapótlások javításánál, vagy az ún. tiszta kerámiapótlások és bracketek ragasztásánál, ahol a ragasztógyantát kötjük a kerámiafelszínhez. A leggyakrabban alkalmazott, az általunk is vizsgált szilánvegyület a gamma-metakril-oxipropil-timetoxi-szilán [5].

A szilánvegyületek segítségével biztosított kötéserősség-növekedést már számos tanulmányban vizsgálták, de ezek jelentős része szakító- és nyírószilárdsági teszteken alapul. A szilánok önmagukban is képesek a ragasztás erősségét növelni anélkül, hogy a kerámia felszínét savval kezelnénk [1, 5]. A fémre égetett kerámiapótlások javításakor (a NiCr-ötvözethez és a kerámia felszínhez való kötődés miatt [2]) az orthodonciában a fém-, ill. porcelán-bracketek ragasztásakor a szilánnal történő kezelés hatására a ragasztási erősség fokozódott [8],

Munkánkban termoanalitikai módszerrel kívánjuk a szilán és a kerámia kötődésének sajátosságait vizsgálni. A termoanalitika tárgykörébe tartoznak mindazok a vizsgálati módszerek, melyek az anyag tulajdonságainak paramétereit a hőmérséklet függvényében vizsgálják.

Érkezett: 1999. január 11.

Elfogadva: 1999. február 26.

66