Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-03-01 / 3. szám
A termoanalitikai módszerek lehetnek egyediek, párhuzamosak, kapcsoltak, szakaszosak és folyamatosak. Az ICTA (International confederation for Thermal Analysis) Nómenklatúrái Bizottsága 26 termoanalitikai vizsgálatot definiált [7]. Az összetett termoanalitikai módszerek közt igen elterjedt a Paulik F.-Paulik J.-Erdey L. nevekhez fűződő „derivatográfia”, amely eljárás lehetőséget nyújt a differenciál termoanalitikai görbe (DTA), valamint a derivativ termogravimetriás (DTG) görbe, illetve a termogravimetriás (TG) görbék együttes értékelésére [9, 10]. A termoanalitikai görbéken az alábbi hőreakciókat észlelhetjük az anyagvizsgálatok során: dehidráció (adszorbeált víz, kristályvíz, szerkezetben kötött víz és OH-eltávozása), szerkezeti bomlás, halmazállapot-változások (olvadás, párolgás, szublimáció), polimorf átalakulások, új fázisokká való átkristályosodás, szilárd fázisú reakciók, cserebomlás, oxidáció, beleértve az égést. A fenti folyamatok mindegyike jelentkezik a DTA-görbén. A DTA-görbén az endoterm-csúcs az alapvonaltól lefelé, az exoterm-csúcs az alapvonaltól felfelé mutat. A megegyezés alapján a felsorolt reakciók közül azok, melyek egyidejű tömegváltozással járnak, a TG- és DTG-görbén is észlelhetők. Ezek alapján a szilánmolekula és kerámia közti határfelületeken kialakult kötések bomlása is tanulmányozható, amely utalhat a határfelületeken létrejött reakciók mértékére. Az irodalmi adatok tanulmányozása során az általunk végzett vizsgálatokhoz hasonlókat nem találtunk. Jelen munkánk célja az, hogy egy termoanalitikai módszerrel tanulmányozzuk a fogászatban használt kétféle szilánvegyületnek és egy kerámiatípus tiszta formáinak, ill. ezen elemekből álló kevert rendszereknek a tulajdonságait. Anyag és módszer Munkánkban a Vita VMK-68 típusú fogászati kerámia dentinporát használtuk fel. A vizsgált szilán adhezív oldatok a Monobond-S (Vivadent) és a Silicoup (Heraeus, Kulzer) voltak. A kísérleteket két sorozatban végeztük. Az első kísérletsorozatban 5 mintát vizsgáltunk. Az első három mérés a referenciaanyagokkal történt. 600 pl (Monobond-S, ill. silicoup) szilánoldatot, ill. 1,5 g kerámiaport (A2 dentinszín) mértünk meg. A következő mérések során a kevert rendszereket vizsgáltuk. Az 1,5 g kerámiaporhoz 600 pl szilánoldatot mértünk. Az anyagokat zárható műanyag küvettákba mértük. A vizsgálatokat a beméréstől számított második napon végeztük. Méréseinket 20-1000 °C között végeztük, a hevítési sebesség 10 °C/perc volt, színtereit kerámiatégelyben (No 2), levegőáramban. A második kísérletsorozatban a kísérleti körülmények közül az atmoszférát nitrogénáramra változtattuk (40 ml/perc). A méréseket kiegészítettük a szilán hatóanyag (gamma-metakril-oxipropil-trimetoxi-67
