Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-03-01 / 3. szám
mutatja, hogy az akkor elfogadott stratégiai célok megfeleltek a korszerű követelményeknek. „A következő évek vagy évtizedek fogorvosi ellátásának új struktúrája egyelőre csak körvonalazódik, a részletek kidolgozása a Szakmai Kollégium egyik fontos feladata. A fogorvosi ellátás módosítása, valamint a szakmai képzés világméretű átalakulása indokolttá teszi, hogy a Szakmai Kollégium a hazai graduális és posztgraduális képzéssel foglalkozzon, annak jogszabály, szervezeti és oktatástechnikai módszereit kidolgozza és összhangba hozza az ellátás igényeivel. A szakmai normák, módszerek, kompetenciaszintek, minőségbiztosítás és ellenőrzés, valamint akkreditáció szorosan összefügg a fogorvosi ellátással és a szakmai képzéssel is. További feladat a szakmai képzéssel kapcsolatos kollégiumi állásfoglalás kidolgozása a brit képzési rendszer elemeinek felhasználásával (főiskolai képzés, graduális képzés, posztgraduális képzés). A Szakmai Kollégium ajánlása a törvényi szabályozásra és a végrehajtási utasításra. A »minőségi rendszer« (Quality System) kidolgozása a kezelési célok, a végzett kezelések feltételei és módszertana, a kezelések befejezése utáni kiértékelései, csoportosításban. Az ellátó hálózat és ellátó rendszer átalakítása során felmerülő szakmai szempontok megtárgyalása, konszenzus javaslatok tétele.” A kollégiumi ülések napirendjén a megfogalmazott célok teljesítését szolgáló témák szerepeltek. Ellentmondás volt és az új rendelet szerint az is maradt, hogy a kollégium nem döntéshozó testület, csupán véleményt nyilvánít, vagy javaslatot tesz a különböző döntéshozó szervek, testületek, fórumok részére (OEP, MEP, Népjóléti ill. Egészségügyi Minisztérium stb.). így állhatott elő olyan furcsa, a nem kollégiumi tagok - de érintettek, pl. a gyakorló fogorvosok - számára érthetetlen helyzet, hogy a „kollégium tudtával vagy egyetértésével” a szakma érdekeivel ellentétes rendeletek, határozatok születtek. Az elmúlt években több ilyen sajnálatos eset részesei ill. tanúi voltunk: pl. a már említett Szájsebészeti Kollégium elvetése; az 1997. július 1-jétől érvényes fogászati finanszírozás; a fogászat minimum-feltételrendszere; a parodontológia szakképesítés kérdése. Az említett problémakör fent történt elemzése nem magyarázkodás, hanem olyan objektív tény, amelyen valójában csak úgy lehetne változtatni, ha a kollégium(ok) jogköre bővülne és a különböző irányító ill. finanszírozó szervek a szakma véleményét elfogadják és beépítik a készülő rendeletekbe, állásfoglalásokba, irányelvekbe. Ma már nem tudjuk, hogy a kollégiumok jogköre érdemben nem bővül, a szakma véleményének maradéktalan elfogadásának kérdésében - személy szerint — nem vagyok optimista. Az érvényben lévő rendeletekből kiemelnék egyet, amelynek története jó bizonyítéka annak, hogy a kollégium esetenként milyen nehéz helyzetbe kerülhet. Ismeretes, hogy a fog- és szájbetegségek ill. a szájsebészet területén még érvényes módszertani levelek (irányelvek) korszerűtlenek és teljes átdolgozásra szorulnak. A FSZSZK ad hoc bizottságokat kért fel a fogászat és szájsebészet legismertebb hazai képviselőiből, hogy dolgozzák ki az adott szakterület számára a mai Európában is elfogadható, hazánkban követendő szakmai ajánlásokat, melyek figyelembevétele minden magyar fogorvos számára kötelező (szájsebészet, fogpótlástan, endodontia, fogászati radiológia, szájbetegségek, parodontológia, gyermekfogászat, fogszabályozás, megelőzés, implantológia, infectio-controll). Az elkészült, kivétel nélkül színvonalas tanulmányok — melyeket a Magyar Fogorvos c. újságban konszenzus céljából megjelentettünk — azonban irreális követelményeket jelentettek (volna) a hazai viszonylatban működő fogorvosi rendelők döntő többsége számára, azaz a módszertani levelek alapján összeállított minimumfeltételek esetén a rendelők nagy részét be kellene zárni. Ezt az ellentmondást látva a kollégium az alábbi állásfoglalást hozta: „...a szakmai minimumok, standardok meghatározásánál azt az elvet követte a Szakmai Kollégium, hogy tudomásul vette a magyar valóságot és megelőzendő igen nagy számú fogászati rendelő sikertelen akkreditációját a minimális eszközök meg92
