Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-03-01 / 3. szám

tünk. A fotopolimerizációs kompozittöméseket vékony, két mm-nél nem vastagabb rétegekből építettük fel. Az egyes rétegeket Visilux 2 (3M, USA) kék fényű fotopolimerizációs lámpával 40 másodpercig világítottuk meg. A tökéletesebb polimerizáció érdekében a fényre kötő kompozitokat a matricaszalag eltávolítását követően occlusalisan és approximálisan „oralis” és „vestibularis” irányból egy-egy percig megvilágítottuk.

Ezután a fogakat a gipszből kivettük. Az esetleges tömőanyag-felesleget eltávolítottuk annak érdekében, hogy a tömés-fog határ jól láthatóvá váljék. A tömőanyag teljes megszilárdulását követően a tömések felszínét kidolgoztuk. A kompozittömések felszínét Sof-Lex (3M, USA) csiszolókorongokkal és csíkokkal, csökkenő szemcsefinomsággal alkalmazva kipolíroztuk.

Az amalgámtömések felszínét egy nap várakozási idő után finíroztuk, majd políroztuk, a széli részeket pedig a zománcszélekhez simítottuk.

Ezt követően a fogakat 500 ml, 5,8 pH-jú +4°C-os Mcllvaine pufferoldatba helyeztük 10 percre, majd áttettük 7,9 pH-jú, +58°C-os Mcllvaine pufferoldatba ugyancsak tíz percre és ezt folyamatosan hatszor megismételtük [16]. A pufferoldatokkal a nyál pH-jának lehetséges változását igyekeztünk modellezni. A napi 120 percig tartó „hő-sokk” kezelést hetente öt napon át végeztük, és nyolc hét elteltével pásztázó sugaras elektronmikroszkópos vizsgálatot végeztünk.

Az elektronmikroszkóppal a tömés-fog közötti rés nagyságát mértük, az occlusalisan ferdített és nem ferdített, valamint az approximálisan ferdített és nem ferdített zománcszélnél, továbbá a gingivalis tömésszélnél öt-öt véletlenszerűen kiválasztott ponton. Ugyanazon tömőanyag esetében az azonos elhelyezkedésű fog-tömés határon mért értékeket átlagoltuk. így minden tömés-fog határt egyetlen értékkel jellemezünk. Ezen átlagos alapján a tömőanyagokat sorrendbe állítottuk. Azonos átlagok esetén a minimumértékek, az előbb említett mindkét érték egyenlőségekor pedig a maximumértékek határozták meg a sorrendet. Ennek felállításakor a kompozitoknál az occlusalis és approximális vizsgálati felszínen csak a ferdített zománcszél mellett mért értékeket vettük figyelembe, ahol adhezív töméstechnikát alkalmaztunk. Kompozittömések esetében külön tanulmányoztuk a résképződést a leferdített zománcszél esetén, ahol adhezív töméstechnikát alkalmaztunk és a nem ferdített fog-tömés határon. A nem ferdített és nem ragasztott üregszélek mellett mért értékek cikkünk második részében leírásra kerülő összehasonlítás kontrolljaként szolgáltak.

Az elektronmikroszkópos vizsgálathoz való előkészítés miatt az anyagok bizonyos mértékben zsugorodnak. Ennek az ellenőrzésére a tömőanyagokból a töméseinkkel megközelítőleg egyenlő térfogatú próbatesteket készítettünk. A próbatesteket az elektronmikroszkópos vizsgálathoz alkalmazott előkészítésnek vetettük alá. Azt találtuk, hogy a zsugorodás mértéke anyagonként különböző, de az egy százalékot egyetlen esetben sem érte el.

89