Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
Az ip. 12 mg/ml/állat dózisban adott meropenem (3. ábra) a szérumban szintén 1/2 óra múlva ért el csúcsszintet (5,0 ± 0,9 pg/ml), ezután hirtelen kb. 1/10-ére esett az értéke és - enyhe csökkenéssel - közel ezen a szinten maradt 6 órán keresztül. A nyálban a meropenem az 1. órában mutatott maximális értéket (0,4 ± 0,09 pg/ml), ami megközelítette a szérum csúcsszintjét, és 6 órán keresztül kb. ezen a szinten maradt (kisfokú emelkedéssel, amely mintegy 1,5-2-szerese a szérumszintnek) (p < 0,02). Megbeszélés Az antibiotikumok nyálba történő kiválasztódásával először Bender és mtsai (1953), ill. hazánkban Adler-Hradecky és Kelentey (1963) foglalkoztak. Vizsgálták a penicillin és streptomycin szérum- és nyálszintjeit [1, 2]. A nyálba exkretálódó antibiotikum-szint ismerete két ok miatt lényeges. Egyrészt, amennyiben korrelál a nyálszint a szérumszinttel, akkor monitorozni lehet a vérszinteket a nyálban mérhető koncentrációkból [5, 13]. A nyál antibiotikum-szintje ugyanis a szérum aktív, szabad, fehérjékhez nem kötött koncentrációjával egyezik meg nem vagy gyengén ionos gyógyszereknél [4, 10, 17]. Terápiás szempontból is fontos a nyál antibiotikum-szintje, mivel a nyál állandóan mossa, nedvesen tartja a szájnyálkahártyát, így a gyulladásban lévő szöveteknél kettős támadáspont révén (vér és nyál) az antibiotikum hatása pregnánsabban érvényesül. A magas nyálszintet elérő antibiotikumok a leírtak alapján jól használhatók nyálmirigygyulladásoknál, fekélyképződéssel járó stomatitiseknél, gingivitiseknél. Nyeléssel pedig enterosalivaris recirkuláció jön létre, mely által az antibiotikum bedúsul a nyálban [16]. Kimutatták, hogy a nyálfehéri ékhez általában nem kötődik az antibiotikum [17]. Általában a béta-laktám cefalosporinok nem rendelkeznek anaerob-spektrummal, ezért és magas áruk miatt a fogászatban, szájsebészetben csak másodlagosan, célzott terápiában alkalmazottak [8]. A II. generációs cefoxitin (Mefoxin) viszont fokozott anaerob-ellenes hatással bír, ezért vizsgáltuk meg szájsebészeti betegeken azt, hogy egyszeri beadást követően milyen mértékben választódik ki a nyálba. Azt találtuk, hogy a csúcsszint az 1. órában alakult ki (1/2 órával később a szérum maximális értékénél), majd a szintje esett, és a 3. órában már alacsony szinten volt kimutatható. Látható tehát, hogy viszonylag rövid ideig, de terápiás szinten választódott ki a cefoxitin a nyálba. Petrikkos és mtsai (1987) a cefoxitin esetébe igen alacsony (nem terápiás) szinteket mértek a nyálban. Ok sebészeti betegeken vizsgálták ezen szert, a 3. dózis beadását követően és 8 órán keresztülmér-8
