Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

tek. Eredményeik szerint a szérum- és nyálszintek nem korreláltak [15].

A szintén béta-laktám carbapenemek viszonylag új antibiotikumcsoportot képviselnek.

Csak igen súlyos, multirezisztens baktériumok által okozott fertőzésekben adják őket, és monoterápiaként is hatásosak. Az alkalmazási körülmények miatt (súlyos esetek kezelése sokszor intenzív osztályokon) végeztünk állatkísérleteket. Két származékot hasonlítottunk össze, az imipenemet (Tuenam) és a meropenemet (Meronem).

Az imipenemet cilastatinnal kapcsoltan gyártják, mely gátolja a vese által termelt dehidropeptidáz enzim imipenembontó aktivitását [7, 11, 18]. Az újabb származék a meropenem, amely önmagában is stabil, és az irodalom szerint jobb farmakokinetikával rendelkezik (magas koncentrációt ér el a liqourban is), valamint szélesebb a spektruma (hat az imipenemre mérsékelten rezisztens Pseudomonas aeruginosára is). Kíváncsiak voltunk, hogy a meropenem jobb farmakokinetikája tükröződik-e a nyálba való kiválasztódásnál is. Azt találtuk, hogy az imipenem a 2. órában ért el csúcsszintet a nyálban, majd a 4. órában igen alacsony, az 5. órában pedig már nem is volt mérhető koncentráció. A meropenem mind a szérumban, mind a nyálba jóval magasabb szintet mutatott és a 2. órától a nyálban mért antibiotikum koncentrációk magasabbak voltak a szérumszinteknél. Ez is a meropenem jobb farmakokinetikáját jelzi.

Eredményeink alapján mindhárom általunk vizsgált antibiotikum terápiás szintet ért el a nyálban, de eltérés mutatkozott az időtartamban és a koncentrációkban. Amennyiben állatkísérletes eredményeinket (imipenem, meropenem) humán vizsgálatok is megerősítik, alkalmazásuk esetén várhatóan gyorsabban és hatékonyabban gyógyulnak majd a nyálmirigygyulladások, ulceratív stomatitisek, gingivitisek.

Irodalom: 1. Adler-Hradecky, C., Kelentey, B.: Salivary exretion and inactivation of some penicillins. Nature. 198, 792, 1963. — 2. Bender, J. B., Pressman, R. S., Tashman, S. G.: Studies on excretion of antibiotics in human saliva. I. Penicillin and streptomycin. J. Am. Dent. Assoc. 46, 164, 1953. - 3. Dalhoff, A.: Pharmacokinetics of Selected Antibacterial Agents. Karger, Basel, 1998. 44-45, 62—66. - 4. Danhof M., Breimer, D. D.: Therapeutic drug monitoring in salvia. Clin. Pharmacokin. 3, 39, 1978. - 5. Dvorschik, B. H., Vesell, E. S.: Pharmacokinetic interpretation of data gathered during therapeutic drug monitoring. Clin. Chem. 22, 868, 1976. - 6. Fried, J. S., Hinthorn, D. R. : The Cephalosporins. Year Book Medical Publ., Chicago, 1985. 32-35. — 7. Graber H.: Az antibiotikum-kezelés gyakorlata. Medicina, Budapest, 1993. 57—73, 75-78. — 8. Greenwood, D.: Antimicrobial Chemotherapy. Oxford University Press, New York, 1995. 22. - 9. Grove, D. C., Ranal, W. A.: Assay methods of antibiotics. Medical Encyclopeida, INC, New York, 1955. — 10. Horning, M. G., Brown, L., Nowlin, J., Lertratanangkoon, K., Kellaway. P., Zion, T. E. : use of saliva in therapeutic drug monitoring. Clin. Chem. 23 (2), 157, 1977. — 11. Ludwig E.: Anti-* Köszönetnyilvánítás: A Merck Sharp & Dohme Kft-nek, hogy árumintákkal (Mefoxin, Tienam) támogatta vizsgáltainkat.

9