Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám

Fogorvosi Szemle 90. 67-74. 1997.

Petz Aladár Megyei Kórház, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály (osztvez. főorvos: dr. Hahn Oszkár), Győr Petz Aladár Megyei Kórház, I. sz. Központi Patológiai Osztály, Nyugat-magyarországi Regionális Szövetbank*

(osztvez. főorvos: dr. Horváth Ottó), Győr

Humán liofilizált csontmátrix-zselatin alkalmazása a szájsebészeti gyakorlatban (előzetes közlemény)

DR. EITLER TAMÁS, DR. CSÖNGE LAJOS* és DR. HAHN OSZKÁR

A csontciszták, csontdefektusok pótlására sokféle anyag áll rendelkezésre. A hidroxiapatitokon kívül különböző típusú bioüveg is fölhasználható a hiány pótlására [2, 4, 11].

Elsősorban az ortopédiai-traumatológiai gyakorlatból ismert a xenogén és allogén csontmátrix alkalmazása e célra, amelyek különösen Urist alapvető kísérletei és felismerése után váltak népszerűvé. Az ún. Í7rísí-módszerrel feldolgozott allogén dekalcinált csontmátrix-készítmények nagy előnye, hogy osteoconductív tulajdonságai - tehát az erek, kötószöveti sejtek stb. passzív benövése - mellett aktív osteoinductiót, aktív csontképződést tud kiváltani. Ezért a feldolgozás és konzerválás során aktívnak maradt csontnövekedési faktorok mellett a csontmorfogenetikus proteineket (Bone Morphogenetic Proteins = BMPs) tartják felelősnek, amelyek az osteoinductiónak szinte legfontosabb tényezői [6, 16]. Óriási előnyük a folyamat felgyorsításán túl, hogy az implantátum biodegradábilis, tehát a csontszövet képződésével párhuzamosan önmaga lebomlik, így a helyén képződött csont nem különbözik a szervezet saját csontjától, tehát minden más implantátumnál fiziológiásabb megoldást jelent a ciszták kitöltésénél (I. táblázat).

Az implantáció után a defektus csontképződése effektívebb, de legalább olyan jó, mint az egyéb ismert csontpótló anyagok alkalmazása esetén [4, 13, 14]. Az utóbbiak elsősorban osteoconductiós mechanizmus útján építik át a defektust.

Számos - elsősorban kísérleti jellegű - közlemény olvasható csontmátrix-készítmények alkalmazásáról a szájsebészeti praxisban, ezek kedvező eredményekről számolnak be [4, 5, 13]. Magyarországon a módszer elterjedését eddig elsősorban a megfelelő minőségű, alacsony antigenitású steril graft hiánya, az ennek előállításához szük-Érkezett: 1996. október 16. Elfogadva: 1996. december 12.

67