Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
vánt segítséget. Alapvető különbség itt a tumorrezekció kiterjedésében és az ebből következő protetikai lehetőségekben keresendő. Az irodalmi adatok áttekintése után nézzük a terápia egyes fázisait, melyek ellátására feltétlenül teammunkára van szükség. A sebész a tumorterápiában a sebészi kiirtás révén kétségtelenül elsődleges szerepet foglal el. A sebészorvos a beteggel a legtöbb időt a műtőasztal mellett tölti el, ahol a személyes kontaktusnak nincs szerepe. Elengedhetetlen azonban, hogy a sebész a beavatkozást megelőzően tájékoztassa a beteget a műtét várható eredményéről. Súlyos pszichés traumáktól óvhatjuk meg őket, ha felkészítjük a csonkolás mértékére és következményeire. A modem sebészi módszerek a defektusok saját szövettel történő zárását is lehetővé teszik. Minden esetet azonban egyedileg kell mérlegelni, vajon a defektuszárással elért eredmény nem megy-e az életminőség rovására. Például maxillareszekció utáni defektuszárás csaknem minden esetben lehetetlenné teszi a későbbi hagyományos úton készülő obturáló protézis készítését. Következésképp a beszéd, a táplálkozás nehezítetté válik, a külső megjelenés és ezáltal a szociális érintkezés is zavart szenved. Ezen a problémán segít az intra- és extraorális implantáció, melynek létjogosultsága tumorpáciensek esetében vitathatatlan [4, 5, 6, 7]. A radioterápiát, illetve a citosztatikus kezelést végző szakemberek a kezelést jelentős szövetkárosító és a gyógyszer mellékhatása miatt feltétlenül kapcsolatban kell álljanak a team minden egyes tagjával, hogy ezen szövődmények a lehető legkisebb károsodást okozzák [8]. Az onkológus szerepe talán a leghosszabb idejű, hiszen az első vizsgálattól, a diagnózis felállításán keresztül az időszakos visszarendelő, ún. „recall”-rendszerű gondozásokon át folyamatos kapcsolatban vannak. - Szoros kapcsolatot tart fenn az onkológiai team tagjaival és a helyreállító protetikussal, aki a rehabilitációs folyamat jelentős láncszeme. A helyreállító protetikus, aki szintén már a műtét előtt kapcsolatba lép a beteggel, s a sebész kérésére vele konzultálva a műtéti terv alapján megtervezi a készítendő ideiglenes, illetve végleges fogművet. Ezen kívül lehetőség szerint gondoskodik a száj műtét előtti szanálásáról, melyen konzerváló fogászati és endodontiai beavatkozást, parodontológiai kezelést, szájhigiénés instruálást, motiválást, szájnyálkahártya-kezelést értünk [8]. A protetikus feladata, hogy a kialakult helyzethez képest a legjobb esztétikájú és funkciójú, tehát a legjobb életminőséget biztosító készüléket megtervezze, s az elkészülés után a beteget nagy türelemmel megtanítsa az azzal való együttélésre. Pozitív hatású a beteggel kapcsolatban lévő személyek, pl. a család beavatása is. E munkához nagy empátiás készségre, szakismeretre van szükség, melyet pszichológus szakember bevonásával érhetünk el. Járható útnak tartjuk, hogy a kezelést végző protetikus a pszichológus szakemberrel folyamatosan konzultálva, ez irányban magát képezve a rákbetegek pszichés rehabilitációjában is segítséget nyújtson, megkímélve ezzel a beteget attól, hogy a kezelő személyek számát 57
