Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-11-01 / 11. szám

Jelen munkánk célja extraoralis, grafikus regisztrációs módszer segítségével meghatározni a condylus sagittalis pálya átlagértékét, vizsgálni az esetlegesen jelentkező különbségeket a nemek, illetve az oldalak vonatkozásában és statisztikai módszerekkel elemezni az értékek reprodukálhatóságát.

Anyag és módszer

Vizsgálatainkat 46 személyen végeztük, akik a Stomatologiai Klinika dolgozói és hallgatói voltak. Az életkoruk 19 és 27 év között változott (az átlagéletkor 23 év). A nemek megoszlását tekintve a nők 22-en, a férfiak pedig 24-en voltak. Nem vontuk be a kísérletbe azokat, akiknek anamnesztikusan vagy fizikális vizsgálattal felfedhető temporomandibularis elváltozásuk volt. Egy esetben csak a regisztrációt követően derült ki a mozgásgörbe karakterét jelentősen megváltoztató ízületi elváltozás, így őt utólag zártuk ki a vizsgálatból. Ezen kívül figyelembe vettük szelekció során a támasztózónák meglétét és az intraoralisan detektálható gnatológiai elváltozások (fogazati érintkezési zavarok) hiányát. A vizsgálat előtt minden résztvevőnek elmagyaráztuk annak lényegét, és begyakoroltattuk a végzendő mandibulamozgásokat. Mindenkivel ugyanazokat a mozgásokat végeztettük el. A vizsgálatot követően minden egyes regisztrációs lapocskáról, azokat szám- és betűazonosító jelzéssel ellátva, biztonsági fénymásolatot készítettünk. A fénymásolatokat dokumentációs céllal megőriztük. A vizsgálatot extraoralis, grafikus eljárással a Quick-Axis-regisztrációs készülékkel1 végeztük, a gyártó által javasolt előírásokat figyelembe véve. Maga a készülék a gyorsátvivő arcívek rendszerére épül. A referencia síkjának mellső referenciapontját az orrnyeregre illeszkedő orrtámasz képezi, a hátsó két referenciapontot pedig a külső hallójáratokban rögzíthető szárak segítségével határozhatjuk meg. A protrusiós pálya rajzolatát a gyár által forgalmazott, a készülék száraira két oldalt a condylusok fölé rögzíthető regisztrációs papírlapra készítettük. Az oldalsó szárakra rögzíthető rajzolótüskét mindig úgy állítottuk be, hogy azok a centrális relációnak megfelelő állkapocshelyzetben a regisztrációs papírra merőlegesen, koordinátarendszerének középpontjába mutassanak. Ily módon tehát minden rajzolat kiindulópontja az origóba esett. Mielőtt a beteget felszólítottuk, hogy végezzen protrusiós mozgást, a regisztrálótüske és a lap közé piros színű occlusiós fóliát2 helyeztünk, hogy a mandibula elóretolása során a regisztrálótüske a fólia segítségével rajzolja meg a mozgáspályát. A mozgás utolsó fázisában (a propulzió elülső határhelyzetében) a tüskét leemeltük a regisztrálólapról, és a fóliát is eltávolítót - tuk, majd az állkapcsot óvatosan a kiindulási helyzetébe vezettük.

1 P. A. G. Dentaire, Cluses Cedex, Prance

2 Hanel-HGM, Nürtingen, Germany

336