Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

ban jó klinikai tapasztalatokról számoltak be. McClain és Schallhorn például 5-6 éves követéses vizsgálatában azt találta, hogy II. fokú furcatio laesiók membránnal ill. csont és membrán kombinációval kezelve, az utóbbi adott tartósabb eredményt és jelentősebb tapadásnyereséget [25]. Nem adtak jobb eredményt a hydroxilapatittal kombinált GTR műtétek sem [21]. A gyökérfelszínnek citromsavval, vagy tetracyclin hydrocloriddal történő kondicionálásáról szóló tanulmányok is ellentmondásos eredményekről számolnak be. Legtöbb esetben a gyökérfelszín kondicionálásával végzett GTR műtétekkel nem sikerült szignifikánsan jobb eredményt elérni, mint csupán a PTFE membránt alkalmazó kontroll műtétekkel [20, 31]. Míg a csontkráterek csontos telődésére számtalan példát láthatunk az irodalomból, a processus alveolaris vagy a csontkráter széle nem mutat koronális irányú növekedést a legsikeresebb membránműtétek esetében sem. így a horizontális csontpusztulás vagy a vertikális csontlaesio horizontális komponensének a javítása a mai membrántechnikákkal sem biztosított [1].

Nem csupán a plakk okozta tapadásveszteség, hanem a mucogingivalis defektusok korrekciója is komoly nehézséget okoz a parodontológusoknak [10]. A túlságosan keskeny feszes íny, a beszűkült vestibulum, a hypertrophyzált frenulumok, a súlyosan denudálódott fognyakak korrekciója és a korrekció utáni regeneráció sem mindig biztosított. A 70-es években, elsősorban szabad ínylebenyátültetésekkel kísérelték meg a mucogingivalis deformitások javítását. Szabad ínylebeny átültetésével nagyon jó szájhigiénia mellett jó eredmények érhetők el, de a szabaddá vált gyökérfelszín fedése csak ritkán volt sikeres, és ilyenkor is széles hámtapadással rögzült a transzplantált lebeny a fognyakhoz. Hasonló mértékben voltak csak sikeresnek mondhatók a koronálisan elcsúsztatott lebenytechnikák is. Úgy tűnik, hogy a denudált gyökér fedése és a kötőszövetes új parodontális tapadás regenerációja is biztosítható az irányított szövetregenerációs technikákkal. A 90-es évek elején alkalmazták a PTFE-membránokat a denudált gyökérfelszínek fedésére [9, 32, 38]. Ezek azonban nem adtak ideális eredményt, mivel a membrán eltávolítását szolgáló második műtét után ismételt ínyrecesszió lépett fel, valamint az ínylebeny nyomása alatt összelapuló membránok nem voltak képesek elég helyet fenntartani a regenerálódó parodontális szövetek számára. A titániummal erősített membránok ezt a komplikációt ilyen esetekben is jól kivédték [39], a membrán eltávolításával továbbra is veszélyeztetett volt az új gingivális tapadás. Úgy tűnik, hogy a helyfenntartó réteggel kiegészített felszívódó membránokkal (kollagén vagy polilaktát vagy poliglikol) eredményesen javíthatók a fognyaki atrophiák és egyéb mucogingivalis deformitások. 4-5 mm-es ínyrecessziójavulásról és új kötőszövetes ínytapadás kialakulásáról számol be az irodalom [37].

Jelen ismereteink szerint a GTR-technika megfelelő indikáció, nagyon alapos parodontális előkészítés és tökéletes egyéni szájhigiénia

297