Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

gitis, paralysis, hemiplegia, chorea huntington, epilepsia kísérőjelenségeként képzelték el. Azonban nem bizonyosodott be egyik szisztémás vagy neurológiai zavar etiológiai jelentősége sem. A genetikai determináció bizonyítékai is hiányoznak.

Az eddig legtöbbet ígérő eredményeket a bruxismus etiológiájáról és patológiájáról a neurofiziológiai és neuropszichológiai kutatások hozták, amelyek a centrális és autonóm-idegi aspektusokra koncentrálnak [4].

A többféle kutatási irány közül az e betegeknél végzett alvásvizsgálatokat emeljük ki, amikor az EEG-, EKG- és EMG-paramétereket, valamint a légzésritmus és fogcsikorgatás összefüggését vizsgálták. A humán vizsgálatokban az EEG- és EMG-minták elemzésétől a kórkép patofiziológiájának megismerését remélték. Több tanulmány jut arra a megállapításra, hogy a bruxismus csak bizonyos alvásszakaszokban lép fel. így különösen gyakori a tünet megjelenése könnyű alvásban és a REM-fázisban, és az EEG-n is megjelennek specifikus változások. Más vizsgálatok az autonóm-idegi reakciókban regisztráltak változásokat (szívritmus, légzésritmus, vasoconstrictio), és arra a következtetésre jutottak, hogy a kórkép szorosan összefügg az autonóm idegrendszeri hiperaktiváltsággal. Satoh és Herada [5] szerint a tünet akkor lép fel, ha a motoros centrum izgalmi állapota növekszik a fokozott agytörzsi izgalom miatt, és ha a corticalis és a limbicus motoros területek, amelyeknek a rágófunkcióban szerepük van, erősen stimuláltak az agytörzs projekciói révén.

Összefoglalva: A bruxismust mint izgalmi zavart jellemezhetjük, amelynek lényegi patológiás struktúrája a központi idegrendszer diszregulációjában keresendő, amely főleg stresszhelyzet alatt és után kifejezett. Ezért tanulmányok sora foglalkozik a kórkép pszichoterápiás lehetőségeivel a közvetlen fogászati beavatkozás sikertelensége esetében, és változó eredményességgel ugyan, de állítják a kognitív pszichoterápia, hipnózis, biofeedback, relaxáció beválását a tünet tartós javulásában [pl. 6,7].

A fogászati kezeléssel kapcsolatos szorongás (dental anxiety)

A fájdalom és a szorongás problematikája több módon kapcsolódik a fogászati kezeléshez.

1. A fogászati szorongás egyik alapvető oka a beavatkozás fájdalmasságától való félelem.

2. A szorongás, a várakozás feszültsége a fájdalomküszöböt csökkenti, és a fájdalompercepciót növeli.

3. A krónikus fájdalomszindróma esetében szervi ok nem verifikálható, a beteg panasza mégis fönnáll.

Az e témában született vizsgálatok alapján - bár vizsgálati módszereikben, diagnosztikai szigorukban, mintaválasztásukban eltérnek egymástól - nagyjából minden szerző arra a következtetésre jut, hogy a fogászati kezelés általánosan szorongáskiváltó szituáció [8].

166