Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-07-01 / 7. szám

Fogorvosi Szemle 89. 219-225. 1996.

Debreceni Orvostudományi Egyetem, Orvosi Pszichológiai Oktatócsoport (vezető: dr. Pék Győző egyetemi adjunktus)

A száj, a fogak,

az evés kultúrantropológiai vonatkozásai

DR. FORGÁCS ATTILA

Az utóbbi években a pszichosztomatológia egyre több vonatkozása került felszínre: a hipnózisos fájdalom- és vérzéscsillapítás [16], az amalgámtömés feltételezett lassú pszichofarmakológiai hatásai (irritáció, neuraszténia, koncentráció- és alvászavarok), vagy éppen olyan pszichoszomatikus kórképek, melyek eredetileg nem fogászati jellegűek, de sztomatológiai megbetegedéshez is vezetnek (hyperemesis gravidarum [7] vagy a bulimia nervosa [22]). Ezekben a gyakori hányás miatt a gyomorsav kimarja a fogak belső felszínét. A bulimiát éppen ezért leggyakrabban a pszichoszomatikus ismeretekkel rendelkező fogorvos képes diagnosztizálni. A szakmai kompetencián túl a fogász pszichológiai tájékozottságát is kénytelen bővíteni, hogy megfeleljen a modern medicina követelményeinek. Ezen tanulmányban a pszichoszomatika kereteinél távolabbra nézve, arra kívánjuk a figyelmet ráirányítani, hogy az evés, a rágás, a fogak archaikus érzelmi értéket képviselnek.

Közismert, hogy a fogak állapota jelentős hatással van a pszichoszociális statusra. A fájó, romlott rágószervek rontják a közérzetet, az esztétikai megjelenést és a szociális érvényesülést is. A fogak hiánya kisebbrendűségi válságba sodorhat, de még a lehelet szaga is negatív szociális következményekkel jár. A fogak romlásának - ezek nyílt hatásain túl - számos latens, tudattalan pszichoszociális következménye is lehet. Hiszen a tápértéken túl az ételnek, az evésnek, illetve a hozzá társuló folyamatoknak (rágás, nyelés, teltségérzet, testméret stb.) elhanyagolhatatlan mélylélektani értéke is van. A populáció egyharmada nem egyszerűen azért hízik el, mert éhes, hanem mert az étel, a rágás, a szájjal való játék és a táplálkozásból adódó testméret alapvetően pozitív pszichikus funkciókat tölt be [5]. A latens jelenségeket nem medikális, hanem kultúrantropológiai, etológiái és pszichológiai ismeretek fényében elemezzük.

Érkezett: 1995. február 4. Élfogadva: 1996. február 6.

219